Amikor a hippik elkezdték felfedezni a lélek valóságát a nyugati civilizáció számára, még csak kábítószerek segítségével tudták ezt megtenni. Ezekben a transzállapotokban a fizikain túli világok létezését tapasztalták meg. A transzperszonális valóság „felfedezése” forradalmasította a pszichológia világát is.
Valami nagyon fontos mondanivalóm van a számotokra. A keletet és a nyugatot nagyon komolyan össze kell hozni, ha meg akarjuk találni a boldogságot a mai világban! Mivel a nyugat annyira kiürült, lapos, materiális, hogy az már fáj és csak “nézd milyen happy vagyok!” tettetéssel túlélhető, ezért nem kielégítő lelkileg és spirituálisan. Nos, emiatt aztán sokan a keleti tanokhoz fordulunk. De amennyire kapunk ott lelki táplálékot, annyi hülyeséget is le kell nyelnünk, és nem illik kimondani, hogy ez gáz. Folytatás
Mi is az LSD valójában? Gyógyszerészeti csodaszer, vagy inkább ördögi drog? A pszichedelikus szereknek, állítja Grof, nincs specifikus farmakológiai hatása, pusztán annyit tesznek, hogy megemelik a psziché és a test energiaszintjét, felszínre hozva ezzel az egyébiránt látens pszichológiai folyamatokat. Leginkább az emberi psziché nem-specifikus katalizátorainak tekinthetők. Olyan lehetőség és erő lakozik bennük, amelyet nem csak szakszerűen, de könnyelműen is használhatunk. Sajnálatos módon a pszichedelikus szerek társadalmi megítélését az elmúlt évtizedekben nem a klinikai kutatások eredményei, hanem a felelőtlen önkísérletek balesetei és a szenzációhajhász tömegmédia megalapozatlan hírei alakították. Van-e helye az LSD-nek a tudományban és a pszichoterápiában?
A választ megtudhatjuk Stanislav Grof forradalmi könyvéből, az LSD pszichoterápiából, amely immár magyar nyelven is elérhető. A részletekért olvass tovább:
Tudtátok, hogy Grof a ’70-es évek elején részt vett egy nagyszabású kutatási programban, amely a rákban haldokló betegek pszichedelikus terápiájának hatásait vizsgálta? Az alábbi videóban klinikai és terápiás tapasztalatain túl, Stan arról is mesél, hogy ő maga miként viszonyul az öregedéshez, annak fizikai és lelki vonatkozásaihoz, valamint a létezés legnagyobb misztériumához, a halálhoz.
-Christina Grof és Stan Grof Budapesten! Május 10-11-12. Jegyek, infók itt.
Abraham Maslow, pszichedelikus hullám, és a hatvanas évek ébredező spiritualitását meglovagoló tibeti szerzetesek, avagy a transzperszonális pszichológiát kialakító keleti és nyugati hatások:
Stan Grof munkásságát leginkább négy nagyobb téma köré csoportosíthatjuk: pszichedelikus terápia, tanatológia (haldoklás és a halálközeli élmények tanulmányozása), holotróp légzés, és spirituális krízis. De mi a közös ebben a négy helyzetben? Mindegyik szorosan kapcsolódik a nem szokványos tudatállapotok egy speciális alosztályához, amelyet Grof holotrópnak nevez. A pszichedelikus terápiában a holotróp állapotot valamilyen tudattágító szer (LSD, pszilocibin, meszkalin, triptamin, vagy amfetamin származék) váltja ki, a holotróp légzésnél a felgyorsított légzés, az érzelmeket mozgósító zene és a megfelelő testmunkatechnika kombinációja teszi ugyanezt. A spirituális válság során a holotróp állapot spontán módon jelenik meg és a kiváltó okok csak ritkán azonosíthatóak. A halálközeli élmények esetében a tudatállapot megváltozását egy konkrét élethelyzet idézi elő. De hogyan is kapcsolódik mindez az emberi psziché kibővített térképéhez? Ha tudni szeretnétek, nézzétek meg a videót, majd olvassatok tovább:
Tudtátok, hogy Stan Grof eredetileg animációs filmeket akart készíteni? A gimnázium után jelentkezett is a prágai Barrandov filmstúdióhoz. Röviddel azelőtt, hogy munkába állt volna, egy barátja kölcsönadta neki Freud Bevezetés a pszichoanalízisbe című könyvét, amit még aznap este kiolvasott. Lenyűgözték Freud újszerű gondolatai. Úgy döntött, az animációs filmek helyett inkább a pszichoanalízist és az orvosi pályát választja. Azt hiszem, ez megér néhány hálaszót és egy virtuális kalapemelést, köszönjük Sigmund.
Ha kíváncsiak vagytok, hogyan jutott el Stan a pszichoanalízistől a transzperszonális pszichológiáig, olvassatok tovább, majd nézzétek meg a videót is.
