Pszichofotel Laár Andrással

Az Everness Fesztivál a tudatosság ünnepe, ahol minden rólunk, vagyis az emberről szól. Hallgathatsz előadásokat önismeretről, pszichológiáról, spiritualitásról, egészséges életmódról és gyakorolhatsz testtudatos mozgásformákat. Ezen a fesztiválon nem vagy egyedül a kérdéseiddel, a workshopokon pedig sajátélményben tapasztalhatod meg, ahogy megszületnek benned a válaszok.

Az Everness Fesztivál olvasztótégelyként köti össze a hasonlóan gondolkodó, őszinte kapcsolatokat kereső, tudatosan fejlődni vágyó embereket. Évente több alkalommal nyújt lehetőséget a közös úton járó keresőknek a kapcsolódásra, az egységélmény megtapasztalására.

Folytatás →

A transzperszonális szinteken az emberi megismerés (kogníció) meghaladja a racionális elme működését és intuitív, valamint analógiás módon történik. A wilberi 7. szint az evilág és a spirituális világ határa, a határon innen. Ezt nevezzük természetmisztikának vagy pszichikus szintnek. Az evilág alatt azt a mindennapi valóságot értjük, melyet „6 érzékszervünkkel” tapasztalunk. A 6 érzékszerv fogalma a keleti tanokból ered és nem tévesztendő össze a hatodik érzékkel. A keletiek ugyanis az elmét is érzékszervnek tekintik, hiszen, ha megfigyeljük önmagunkat (meditálunk) egy fejben menő gondolatot is ugyanúgy tárgyként tudunk szemlélni, mint egy kívülről jövő hangot, tehát az elme és az öt érzékszerv együtt a hat érzékszerv.

Folytatás →

A gyász folyamatát úgy határozhatjuk meg, mint az elvesztett személy hiányából eredő pszichológiai és érzelmi reakciót. A gyászmunka azonnal elindul a halálhír tudatosulásával, mely lassú megszabadulás a veszteség okozta bánattól, gyásztól olyan módon és eredménnyel, hogy az elvesztett személy nélkül tudjunk új kapcsolatok és lehetőségek felé fordulva teljes, nyitott életet élni.

A gyász irodalmában nagy hagyománya van a gyász szakaszokra bontásának. Annyiban megegyeznek a modellek, hogy a gyász kezdeti szakaszának a sokkot, dermedtséget tartják, kivéve azt az estet, amikor az anticipált gyász lehetséges. Az anticipált gyász esetén a hozzátartozók tudnak a személy terminális (véges, végleges) állapotáról vagy életveszélyes helyzetéről, és lehetőségük van felkészülni az elvesztésére. A halál után általában a viselkedésben, érzelmekben és gondolatokban megjelenő sokk, tagadás kerül előtérbe, intenzív vegetatív tünetekkel, a veszteség tudomásulvételének képtelenségével. Ezután következnek a köztes fázisok, melyeket a halálhír tudomásulvételével és az érzelmi reakciók változatosságával lehet jellemezni, majd a gyászmunka lezárása, ami megköveteli a gyászolótól az életének, identitásának, világképének újraszervezését, az alkalmazkodást a megváltozott helyzethez, és az élet új lehetőségeinek felismerését.

Folytatás →

A Hellinger-féle családállítás vagy családkonstelláció állítása egy nemrég kidolgozott módszer, mely a pszichoterápia és a spiritualitás határterülete. Formailag olyan, mint a pszichodráma – csoportos pszichoterápiás módszer, ahol a csoporttagok eljátsszák a főszereplő életének problémás szereplőit –, itt azonban a téma adott: a családi problémák.

A családi problémákat állítják fel úgy, hogy a résztvevők szinte semmit nem tudnak a családról és a főszereplő kliensről. Mégis, pillanatokon belül, ha a főszereplő beállítja őket a terem közepén lévő térbe, akkor elkezdik érezni a sajátos viszonyokat egymáshoz, és a terapeuta biztatására kikommunikálják érzéseiket és gondolataikat.

Sok, a felmenők által gyakran sírba vitt, s emiatt jelenleg is tudattalanul problémát okozó családi titok tárul fel így, mely ezáltal fel tud oldódni. Továbbá gyakori, hogy a kliens olyan szerepekben van, amelyek nem a lélek természete szerint való egészséges szerepek, például a saját apjának nem a lánya, hanem a felesége szerepét tölti be lélektanilag. Ekkor a családállítás során helyreállítjuk a lélek természetes öntőformája szerinti szerepeket a főszereplő és családtagjai között.

Folytatás →