Néha nem értünk szót egymással. Van, hogy furcsán viselkedik a másik, folyton témát vált, nem lehet vele érzelmekről beszélni. Amikor ezt megemlítjük neki, vita lesz belőle. Úgy érzi, hogy támadjuk és bántani akarjuk a valóság kimondásával. Tulajdonképpen nem véletlenül reagál így, hiszen ő ekkor saját énképe életben tartásáért küzd.
Amikor a hippik elkezdték felfedezni a lélek valóságát a nyugati civilizáció számára, még csak kábítószerek segítségével tudták ezt megtenni. Ezekben a transzállapotokban a fizikain túli világok létezését tapasztalták meg. A transzperszonális valóság „felfedezése” forradalmasította a pszichológia világát is.
A pszichológia a mentális zavarok kezelésére jött létre, a’60-as évek óta azonban az emberek megnyitására, a jóllét és az önmegvalósítás szolgálatába állítottuk. A keleti hagyományok szerint az emberi jóléten túl van egy szellemi felébredés is. Az integrál szemléletben és így az Integrál Táborokban e kettő összekapcsolásával dolgozunk.
A szúfizmus az iszlám misztikus ága, mely a VIII. századtól van jelen az iszlám országokban. Ez a hagyomány a vallás exoterikus (mindenkinek szóló) tanainak ezoterikus (csak beavatottaknak szóló) útja. A Földön minden hagyományban kialakultak ilyen „titkos” ösvények, amelyen azok az emberek kezdtek el önként járni, akik nem kívül, hanem belül keresték Istent.
Az szúfi tudja, hogy Allah nem rajta kívül van, hanem ő maga az, a saját mögöttes, belső lénye, mely Egy minden más lény végső valóságával. Éli és tapasztalja, hogy Isten minden közös létező magja, aki mindenhol és mindenben jelen van.
Van a kikapcsolódásnak egy olyan formája, ahol a pihenés, a feltöltődés és a szórakozás mellett az énidő minőségi felhasználása is helyet kap. Ezeken az alkalmakon az elsődleges figyelem önmagunkra, azaz befelé irányul, ami többet jelent minden kikapcsolódásnál.
Belső világunkat olyan meditációs technikák segítségével fedezhetjük fel, melyek elnémítják stresszes életmódunk legfőbb forrását: az elme örökös morajlását. A belső munka és a napi rutin összeegyeztetése nehezen kivitelezhető a rohanó hétköznapokban. Sok gyakorlást és próbálkozást igényel, mire az önmagunkra fordított idő stabil helyet foglalhat el az életünkben.
A krízisállapot egy olyan lélektanilag kritikus helyzet, ahol a megszokott problémamegoldó eszközeink nem működnek többé. Ekkor két lehetőségünk van: vagy élünk a krízis által hozott változás lehetőségével és új megküzdési stratégiákat sajátítunk el, vagy hagyjuk magunkat egy testileg-lelkileg labilisabb élet felé sodródni.
