Mindannyian emberi kapcsolatok hálójában élünk. Szűk értelemben azok a személyek tartoznak az életterünkbe, akikkel közvetlen, kétoldalú interakciós folyamatban veszünk részt (a családunk, munkatársaink, barátaink, stb.), tág értelemben pedig azok, akikkel közvetett és egyirányú a kapcsolatunk (akik a ruháinkat varrták, az ebédünket készítették, a buszt vezetik, amin utazunk, stb.). Az életterünkben lévő embereknek különböző funkciókat osztunk ki. Van, akitől tanulni akarunk, valakivel barátkozni, míg valakivel csak pár szót váltani, amikor összefutunk vele az utcán.

Mitől lesz fontos számunkra a másik?

A másikhoz való közelebb kerülés fő rendezőelve a másik fontossága az életünkben. A fontosságot funkcionálisan értelmezzük, hiszen céljaink vannak azokkal az emberekkel, akikkel kapcsolódunk. Amikor azt mérlegeljük, hogy érintkezni akarunk-e valakivel, tulajdonképpen azt tekintjük át, hogy a másik miben tud hasznos lenni számunkra, illetve mi mit tehetünk őérte. Minél több közös dolgunk van, vagy minél fontosabb közös céljaink vannak, annál fontosabbá válik a másik számunkra, annál közelebbinek érezzük magunkhoz.

Persze a vonzalom is beleszól abba, hogy kit milyen távolságban akarunk magunk mellett tudni. Legyen az fizikai (mikor valakinek jó a közelében lenni, jó az illata, jó megérinteni, kellemes jelenség), intellektuális (amikor valaki a szellemi társunk, megérti a gondolatainkat, inspirál, alkotókedvet ad, jó vele beszélgetni, filmet nézni), érzelmi (amikor nagyon szeretünk valakit, kötődünk hozzá, vagy épp ellenkezőleg) vagy szexuális (kémiai) vonzalom, ezeket mind figyelembe vesszük a távolságszabályozásnál.

Az életterünkbe tartozó emberek tehát funkciójuk és személyes vonzalmunk szerint különböző távolságokra rendeződnek tőlünk. Ezáltal több övezet, koncentrikus kör rajzolódik ki körülöttünk, melyeket kapcsolati zónáknak nevezünk. Ez a zónarendszer (vagy zónatérkép) azt a módszertant mutatja meg, ahogyan a kapcsolatainkat magunk köré rendezzük.

A kapcsolati zónákat három szintre soroljuk be:

 Társadalmi zónák szintje

 Ismerős zónák szintje

 Személyes zónák szintje.

A társadalmi zónákba olyan embereket helyezünk el, akiket nem ismerünk személyesen, mégis valahogyan kapcsolatba kerülünk velük.

Az ismerős zónák szintjén azok az emberek találhatók, akiket, bár személyesen ismerünk, nem vagyunk velük aktív kapcsolatban.

A személyes zónák legbelül helyezkednek el, az itt helyet foglalt emberekkel rendszeresen ápoljuk a kapcsolatot.

Kommunikáció a zónákban

A társadalmi zónáktól a személyes zónák felé haladva egyre nő az intimitás, ami a kommunikációban is megjelenik. Öt különböző kommunikációs szint képviseli az egyre meghittebb kapcsolatokhoz vezető út állomásait:

1. Közhelyek és formalitások szintjén beszélni.
2. Tények megosztása, közlése.
3. Véleménynyilvánítás.
4. Érzelmek megosztása.
5. Vágyak, motivációk és célok megosztása.

A közhelyek és formalitások szintjén gyakorlatilag tartalmatlan kis csevegésben veszünk részt, mint például: „Hogy vagy? Mi újság?”, „Köszi, megvagyok…”, illetve: „A hírek mindig minden alapot nélkülöznek”, vagy „Inkább legyen az ember csaló, mint balek”.

A tények szintjén az időjárásról, a munkáról, a barátainkról, hírekről beszélünk. Ez már konkrétabb, de még itt is a “felszínen” vagyunk. Például: „Már megint esik.”, „Sikerült mindent megvenned, ami a listán volt?” A közhelyek és tények szintje kényelmes, ugyanakkor unalmas, elidegenítő és frusztráló tud lenni, mert ezeken a szinteken nem teljesül be az intimitás iránti vágyunk.

A vélemények szintjéhez tartozik a személyes véleményünk, elképzeléseink és elvárásaink megosztása. Ez az a szint, ahol a személyes különbözőségeink kiütköznek. Ez a belépő valakinek a belső világához. Mivel a különbözőségek itt felszínre kerülnek, ez az a pont, ahol a konfliktus is megjelenik.

A következő szinten már megosztjuk az érzéseinket, kettőnk viszonyát, hogy milyenben vagyunk és akarunk lenni egymással. Intim kapcsolatban segítünk egymásnak biztonságban érezni magunkat az érzések nyílt és hiteles közléséhez. Figyelmesen meghallgatjuk egymást és értékeljük, amit a másik megoszt velünk. A negatív érzelmeinket is ezen a szinten fejezzük ki.

A vágyak, motivációk és célok szintjén megosztjuk a másikkal életünk legmélyebb rendezőelveit, a céljainkat. Megmondjuk, hogy kik vagyunk, mit akarunk (általában és a másiktól) és hogyan működünk. Ez a legintimebb szint, itt már számíthatunk arra, hogy a másik elfogad annak és olyannak, amilyenek vagyunk, és fordítva. Az, hogy kit engedünk ennyire közel, a legbensőbb kapcsolati zónába, saját döntésünkön (és a másik hozzánk való viszonyulásán) múlik.

Forrás: Láng Szilvia, Kapcsolati zónák, Integrál Akadémia jegyzet, 2012.