Farkasok, Forrás: www.deviantart.com

Szellemi tanítóm azt mondja, hogy ne foglalkozzak az érzelmeimmel, a félelmemmel, a fájdalmammal. Az érzelmek állandóan változnak, múlandóak, s ha sok figyelmet szentelek nekik, akkor azok csak erősödnek, és maguk alá gyűrnek. Igen, ismerem azt, mikor nagyon belemerülök pl. a szomorúságomba. Akkor semmi mást nem látok meg, csak a szomorú dolgokat.
Ezt érzékelteti a tanmese is a jó és a gonosz farkasról, amelyek bennünk küzdenek. Az nyer, amelyiket tápláljuk.

A másik oldalon viszont azt is megtapasztaltam, hogy az érzelmek megélésével gyógyul a lelkem. Például egy jó síráskor, nyom valami, s mikor elindulnak a könnyek és átadom magam a sírásnak, akkor utána valahogy könnyebb. Terápiában is az érzelmekre figyelünk és tapasztaltam, hogy egy-egy erőteljes élmény újbóli átélése után megkönnyebbül a lelkem. Szerintem igenis fontosak az érzelmek, hozzánk tartoznak, nem lehet letagadni őket.

Most akkor mit csináljak? Megéljem az érzelmeimet vagy ne? Ha megélem, akkor ragaszkodom hozzájuk és ezáltal csak erősítem őket? És ha nem élem meg őket, akkor nem csak letagadom őket? Folytatás →