„Az „integrál” szó jelentése: átfogó, magába foglaló, nem kirekesztő, felölelő. Bármely terület integrál megközelítése pontosan erre is törekszik: annyi szemszög, stílus és módszertan felölelésére, amennyit csak lehetséges, miközben a téma koherens szemléletére törekszünk. Bizonyos értelemben az integrált megközelítések „metaparadigmák”, vagyis segítenek összehozni számos, már létező paradigmát, így ezek a megközelítések hálózatszerűen összekapcsolódnak és kölcsönösen megtermékenyítik egymást.” Ken Wilber

A világ sosem volt olyan összetett, mint manapság. Arról nem is beszélve, hogy egyre csak bonyolódik, egyre nagyobb a kakofónia, amikor napjaink problémáival szembesülünk, például a szélsőséges vallási fundamentalizmussal, a környezetünk lealacsonyításával, a kudarcot valló oktatási-nevelési rendszerekkel, egzisztenciális elidegenedéssel és szeszélyes pénzügyi piacokkal. A tudomány soha nem tagolódott még szét ennyi apró részterületre, soha nem volt ennyi világnézet, amelyeket mind-mind figyelembe kell venni, ha ezekkel a gondokkal akarunk foglalkozni. Valóságos bőségszaruja ez a megközelítéseknek.

Ha azonban nem tudjuk összekapcsolni, egymásra vonatkoztatni és összerendezni ezeket a különböző perspektívákat, akkor nagyrészt elvész vagy súlyosan csökken mindaz, amivel hozzá tudnának járulni a problémáink megoldásához. Globális közösség részévé váltunk mostanára, és szükségünk van egy olyan (szemléletében globális, de ugyanakkor a mindennapi életünk részletein alapuló) keretrendszerre, amely képes összerendezni számos olyan érvényes megközelítést, amelyek érdeklődésre tarthatnak számot az egyéni erőfeszítéseink és a közös problémamegoldásunk terén.

Egy meggyőző és bármikor alkalmazható keretrendszer

Az integrál elmélet pontosan egy ilyen meggyőző keretrendszert biztosít az egyének és a szervezetek számára, amely gyakorlatilag bármely környezetben és szinten alkalmazható. Hogy miért? Mert minden létező megközelítést és elemzés-, valamint cselekvési módot rendszerbe szervez, valamint lehetővé teszi a gyakorlóknak, hogy kiválasszák a legmegfelelőbb és legfontosabb eszközöket, technikákat vagy tudásanyagot. Ennek következtében sikerrel alkalmazzák olyan egymástól távol eső területeken is, mint az egyszemélyes pszichoterápia bizalmas kerete és az ENSZ „Leadership for Results” (Eredményorientált Vezetés) programja, amelyet több mint 30 országban alkalmaznak a HIV/AIDS elleni globális reakcióként.

Az integrál elmélet szerint legalább négy, tovább már nem redukálható (szubjektív, interszubjektív, objektív és interobjektív) perspektíva létezik, amelyeket mindenképpen számításba kell vennünk, amikor a valóság bármely aspektusát meg akarjuk érteni. Ezért az összes kvadráns azt az egyszerű felismerést fejezi ki, hogy mindent legalább két alapvető oldalról közelíthetünk meg: 1.) belső és külső szemszögből és 2.) egyes vagy többes számú perspektívából.

Egyszerű példával szemléltethetjük ezt: képzeljük el, hogy megpróbáljuk megérteni, mitől sikeres egy munkahelyi értekezlet. Érdemes lenne hozzá ugyanúgy felhasználni a pszichológiai felismeréseket és a kulturális hiedelmeket (egyének és csoportok belső dolgait), mint a viselkedés megfigyelését és a szervezeti dinamikát (egyének és csoportok külsőleg is megfigyelhető jegyeit), ha szeretnénk teljes mértékben megérteni, hogy mi az, amitől valóban jó egy értekezlet.

A valóság négy dimenziója

Ez a négy kvadráns a valóság négy dimenzióját is képviseli. Ezek a dimenziók a világ tényleges aspektusai, amelyek minden egyes pillanatban jelen vannak. Például minden embernek (és állatnak) van valamilyen szubjektív tapasztalata és szándéka (ezt hívjuk bensőnek), és van számos megfigyelhető viselkedésük és élettani folyamatuk (ezt hívjuk külsőnek). A csoportok benső oldalát általában interszubjektív kulturális valóságnak nevezzük, míg a külső oldalukat ökológiai és szociális rendszereknek, amelyek az interobjektív dinamika alapján szerveződnek.

Ezt a négy dimenziót négy alapvető névmás fejezi ki: „én”, „mi”, „az” és „azok”. Mindegyik névmás a kvadráns-modell egy-egy részét képviseli: az „én” a bal felső (BF), a „mi” a bal alsó (BA), az „az” a jobb felső (JF), az „azok” pedig a bal alsó (JA) negyedet. Mivel mindkét jobboldali negyedet (JF és JA) az objektivitás jellemzi, a négy negyedre szoktak három értékszféraként is utalni: szubjektivitás (BF), interszubjektivitás (BA) és objektivitás (JF és JA). A valóság e három területe minden nagyobb nyelvben tetten érhető az első, a második és a harmadik személyre utaló névmásokban. Wilber ezt a „nagy hármasként” emlegeti (Én, Mi, Az/Azok), de ugyanúgy hívhatjuk ezt a hármast esztétikának, erkölcsnek és tudománynak, esetleg tudatnak, kultúrának és természetnek.

Az integrál elmélet szilárdan azt vallja, hogy nem tudjuk megérteni a valóság egyik szeletét sem (egyik negyedet vagy a nagy hármast), ha egy másik valóság lencséjén át vizsgálgatjuk. Ha például objektív empirikus lencsén át vizsgálgatjuk a szubjektív lelki valóságot, akkor nagyrészt eltorzul mindaz, ami értékes abból a lelki dinamikából. E három szféra redukálhatatlanságát már többen felismerték a nyugati filozófia története során: Platón az igazság, a jóság és a szépség ideájával, Immanuel Kant három kritikája a tiszta észre, az ítélő erőre és a gyakorlati észre irányult, Jürgen Habermas pedig három érvényességi kritériumot emleget (objektív igazság, szubjektív őszinteség és interszubjektív igazságosság).

Wilber nyíltan kiáll amellett, hogy nem szabad egyik szférát sem valamelyik másikra redukálni. Különösen az általa flatland-nek, síkvilágnak nevezett jelenségre hívja fel a figyelmet, amikor is a benső dolgokat a külső megfelelőkre akarjuk redukálni (vagyis amikor a szubjektív és interszubjektív valóságokat ezek objektív oldalaira redukáljuk). Gyakran látjuk ezt a természeti világ rendszerelvű megközelítésében, amelyek a tudatot visszacsatolási hurkokként ábrázolják, s eközben figyelmen kívül hagyják az első és második személyben átélt élményeket.

Az integrál elméletben elfér a valóság többfajta megközelítése és összetettsége

Az integrál elmélet azért világos és hasznos, mert olyan mértékben öleli fel a valóság összetettségét, amire kevés más modell képes. Szemléletében minden egyes kvadráns a többivel egy időben alakul ki és egyaránt érvényes, szemben azokkal a megközelítésekkel, amelyek szándékosan vagy szándékolatlanul redukálják egyik negyedet a másikra.

Az összetett kérdések és problémák többoldalú természetének elismerésével az integrál elmélet sokfajta látásmódnak nyit teret az életképes megoldások keresésében. Állandóan fejlődő világegyetemünkben az integrál elmélet mindannyiunkat arra hív, hogy több perspektívát alkalmazzunk – különösen azokat, amelyek idegenek a saját gondolkodási és érzési szokásainktól. Csak az ilyen világcentrikus szemlélettel juthatunk el addig a kölcsönös megértésig, amelyre óriási szükség van az ütköző világnézetek és megközelítések által szétszabdalt bolygónkon. A világ csodálatos, rejtélyes és összetett. Az integrál elmélet mindent felölelő keretrendszere kimondottan alkalmas arra, hogy tiszteletben tartsa a világ komplexitását és mélységét, valamint fényt derítsen arra az útra, amelyen mindannyian járunk, miközben hozzájárulunk a XXI. században ránk váró problémák megoldásához.

Forrás: Sean Esbjörn-Hargens, A XXI. század mindent felölelő keretrendszere, www.integrallife.com