A szúfizmus az iszlám misztikus ága, mely a VIII. századtól van jelen az iszlám országokban. Ez a hagyomány a vallás exoterikus (mindenkinek szóló) tanainak ezoterikus (csak beavatottaknak szóló) útja. A Földön minden hagyományban kialakultak ilyen „titkos” ösvények, amelyen azok az emberek kezdtek el önként járni, akik nem kívül, hanem belül keresték Istent.
Az szúfi tudja, hogy Allah nem rajta kívül van, hanem ő maga az, a saját mögöttes, belső lénye, mely Egy minden más lény végső valóságával. Éli és tapasztalja, hogy Isten minden közös létező magja, aki mindenhol és mindenben jelen van.
Titokba zárt történelem
Az 1200-1500-as évekre datálható a szúfizmus aranykora, amikor a legtöbb mai szúfi irányzat alapítója élt és alkotott. Ilyen volt például Rúmi és a mevlevi irányzat, Kádir Dzsílání és a kádiríja irányzat, Háddzsí Bektás és a bektasi hagyomány. A szúfizmus ekkor terjedt ki mai területére Indiától Északnyugat-Afrikáig és Spanyolországig.
A XX. századdal beköszöntő materialista és szocialista „modern kor” nem értette a szúfik misztikus rendjeit, ezért betiltotta őket. Titokban persze tovább léteztek és a ’60-as évek spirituális hagyományok iránti nagy érdeklődési hulláma újra megnyitotta a zárt kapukat. A szúfizmus ekkor kikerült addigi titkos közegéből és átáramlott Nyugatra. Ma már szerte a világon találkozhatunk a szúfi rendek képviselőivel és gyakorló csoportjaival.
A szúfizmus tanítása
Ezekben a rendekben a mai napig a szív és a tudat képzése zajlik, miközben misztikus élmények megtapasztalásán keresztül a belső fejlődés progresszív szakaszain vezetik át a tanítványt. Tanításaik nagyon is összeegyeztethetők a Földön fellehető többi misztikus irányzattal, mint a buddhizmussal, a jógával vagy a keresztény misztikával.
Céljuk ugyanúgy az egyéni én (nafsz) megsemmisülésének elérése (faná) és ezzel az isteni tudattal való összeolvadás, az Isteni állapotban való örök megmaradás (báká), amit a buddhisták például a nirvána névvel illetnek.
A szúfizmus megkülönbözteti a tudatfejlődés különböző szintjeit, amit makám-oknak, azaz állomásoknak nevez. Tanításuk szerint egy-egy állomást, azaz tudatszintet kitartó gyakorlással és spirituális életmód-szabályozással művelhetünk ki magunkban. A tudatszintek megkülönböztetendők azoktól a tudatállapotoktól, azaz hálok-tól, melyeket isteni kegyelemből kap az ember. Ilyenek a misztikus szellemi állapotok, elragadtatások.
A hat finom érzékszerv tana
A szúfik egyetértenek a lélek fejlődésének hat szintjével, melyek egyben pszicho-spirituális központoknak vagy érzékszerveknek is megfeleltethetőek. Ezeket arabul al Lata’if-asz-Szitta-nak (Lataif-e-Szitta) hívnak, melyben a lataif jelentése a finomság, a szittá-é pedig a hat, ez tehát a „hat finom érzékszerv tana”.
A szúfi dolga, hogy ezeket a mindenkiben ott szunnyadó érzékszerveket, érzékelési központokat megnyissa, aktiválja és megtisztítsa. Ha ezeket a dervisnek – szúfi tanítványnak – sikerült aktiválnia, attól kezdve őt a szúfik “Teljes Embernek” tartják. A központok megnyitása és a képességek kifejlesztése spirituális gyakorlást igényel. Ilyen szúfi gyakorlatok a muraqaba (meditáció), a dhikr vagy zikr (istenre emlékezés, mantrázás, mozgás, tisztítólégzés), a csilla (40 napos böjt) és a szema (kerengő dervistánc).
Tanulj egy igazi szúfi beavatottól!
November 24-ei előadásunkon mindezek részleteibe egy korábbi szúfi szerzetes, Brigitte Fatima Winglemayr vezet be, aki nem egyszer csinálta végig például a szúfik 40 napos böjtjét.
Brigitténél 1976-ban rákot diagnosztizáltak, melynek hatására szellemi ébredésen esett át és újragondolta az egész életét. Egy török szúfi mester, Dr. Oruc Güvenc tanítványa lett, az ezt követő húsz évben pedig ennek az ösvénynek a beavatottjaként élt. Ez idő alatt közép-ázsiai szúfi zeneterápiát, dervistáncot és sámántáncokat tanult, továbbá gyakorolta a szúfizmus filozófiáját, szellemi és lelki gyakorlatait.
Jelentkezz november 23-ai előadásunkra és ismerd meg mélyebben a szúfizmus tanításait!
Részletek: www.integralakademia.hu/spiritualishagyomanyok2019
Hozzászólások