Szerző: Válóczi Andrea
„Szívküldi szívnek tiszta szívből szívesen..” Valahogy így kezdődik az a gyerekkoromból idézett mondóka, amit egymás emlékkönyvébe írtunk.
És az jár a fejemben, hogy vajon manapság hol és milyen helyzetben tapasztalom meg ezt a tiszta szivességet, ami szó már önmagában is olyan töltettel ivódott be a köztudatba, hogy ha adok is, cserébe bizony várok valamit tőled…
Amikor 8 évvel ezelőtt feliratkoztam egy önkéntes hírlevélre, ahol kéthetente küldték nekem az általam preferált munkákra az önkéntes lehetőségeket, akkor az volt a fejemben, hogy ezt jó érzés (lenne) csinálni, és csak így tud(na) változni a világ jó irányba, aminek én is részese lehetek. Gondolatban már eljutottam eddig a pontig, miközben ezt követte erkölcsi meggyőződés is, ugyanakkor a tettek mezejére mégsem léptem. De vajon miért nem?
Foghatnám arra, hogy kevés volt az időm, és már akkor is telepakoltam a naptáram mindenféle programmal. „Most nem érek rá” – mondogattam magamnak.
De ha igazán őszinte akarok lenni, akkor nem az időhiány miatt nem vállaltam önkéntes munkát, hanem mert nem akartam az időmet és az energiámat adni egy olyan dologért, amiből nekem semmi hasznom sincs.
Azt gondolom, ez az érzés nem ördögtől való. Természetes, hogy szeretnék magamnak jót: lehetőségeimet kihasználni, időbeosztásomat optimalizálni, anyagi javaimat maximalizálni.
2009-ben regisztráltam az ÖKA Hírlevelére, de csak 2016-ban jelentkeztem először önkéntesnek.
Elég sok ideig tartott, mire megváltozott a fontossági lista, és ránézve az életemre ma már két helyen végzek önkéntes munkát, és harmadikként épp egy szív-alapú együttműködésből létrejött rendezvényen dolgozok a munkám mellett.
Most már tudom, hogy a fontossági listámon egy dolog maradt ki akkor, ami mára már folyamatos igénnyé vált bennem: tanulni szeretnék. Tapasztalni. Új dolgokat megismerni és tágítani a látókört. Helyzetben kipróbálni magam úgy, hogy tudom, ezért a munkáért nem kapok fizetést, tehát nem az anyagi javaimat gyarapítom, hanem a szellemi, lelki töltést kapok, és rengeteg tapasztalatot gyűjtök közben. Ez az érték pénzben és időmértékben nem kifejezhető, de sokszorosan gyarapodok általa.
Engem ami igazán lenyűgöz: a semmiből, a nincsből egyszer csak valami lesz. És nem is akármi! Egy igazi érték, egy stabil, kézzel fogható érték, ami azelőtt még épp csak egy gondolat mert lenni. A valami pedig úgy jön létre, hogy egy célhoz önként csatlakoznak emberek, akik mindannyian vallják ezt az értéket, és többek akarnak lenni általa.
Így született meg az INTEGRAL SPIRIT DAY – Egy finom önismereti nap is, amely azzal indult, hogy egy szív segítségért kiáltott, mire csatlakozott hozzá egy másik, majd egy harmadik, egy negyedik, és most már több mint 50 szív dobban egyszerre egy nemes ügyért.
A képen: INTEGRAL SPIRIT DAY – Egy finom önismereti élménynap (nov.18.; MagNet Közösségi Ház) önkénteseinek egy része.
Csatlakozz Te is az INTEGRAL SPIRIT DAY rendezvényhez!
További információ és regisztráció: www.integralakademia.hu/
Email: integral.spirit.day@gmail.com
Ha a nemes ügy benned is visszhangot kelt, jelentkezz önkéntesnek ezen az email címen:
Útkeresőként érdekel az önismereti élménynap?
Hozzászólások