Engedd el azt, ami nem vagy, hogy helyet csinálj mindannak, ami válhat belőled

Segíts elcsendesedni, itt ülni
… lassan elfelejtve mindent, amiről tudtam.
Sötétté válni, termővé,
Csak ülni.
Gunilla Norris

Az életünket annak alapján éljük, amit már tudunk a világról. Az elvárásaink alapján alkotjuk meg a feltételezéseinket. De mi van akkor, ha a tények, amik alapján meghozzuk a döntéseinket nem megbízhatóak? Mi van, ha a feltételezéseink kicsit zavarosak? Mi történne, ha elengednék az ismerős, jól bejáratott gondolkodási sémáinkat? Milyenné válnánk, ha elengednénk a vágyunkat, hogy mindenre tudjuk a választ? Talán megkönnyebbülnénk egy kicsit, és képesek lennénk meglátni az eddig számunkra ismeretlen új lehetőségeket is.

Nem tudhatjuk előre, hogy kivel vagy mivel fog minket szembesíteni az élet, és hogy ez a találkozás milyen módon változtatja meg az életünket, vagy a terveinket. Csak akkor tudjuk meg, ha ezt a váratlan találkozást a legjobb szándékkal be tudjuk fogadni és megélni.

  • Te mi alapján hozod meg a döntéseidet?
  • Mennyire vagy szófogadó?

Az oktatási rendszer és általánosságban véve az élet is óriási hangsúlyt fektet a tudás megszerzésére. A nem-tudást kényelmetlenek érezzük, úgy érezzük, hogy hátrányba kerülünk általa. Bombázva vagyunk az újabbnál újabb kutatási eredményekkel, amelyek gyakran ellentmondásosak. Vajon melyik ‘tudományosan bizonyított’ ténynek hihetünk? A kínos igazság az, hogy nagyon sok áttörő sikernek titulált kutatásról később kiderül, hogy soha nem hajtották végre a kísérletet újból, és végül megdől az igazságtartalma. Emlékeznünk kell arra is, hogy nagyon sok adat, amelyről kijelentik, hogy tény, igazából erősen szubjektív.

Mi az, amit tudsz?
Hogyan tudod elengedni a bizonyosságot?

A bizonytalanság sokkalta nagyobb szerepet játszik az életünkben és sokkalta izgalmasabb, mint amit feltételezünk róla. Nagyon gyakran olyan dolgok végzésénél kötünk ki, amelyeket nem terveztünk, de még csak nem is álmodoztunk róluk. Nem tudjuk előre, hogyan fogunk reagálni egy bizonyos helyzetben. Elképzelhetjük, hogy félni fogunk, vagy nagyon bátrak leszünk, de a valóság gyakran teljesen más. A pillanatnak megvan a maga igazsága, és gyakran váratlan reakciókra inspirál minket.

Mi alapján tervezel?
Hogyan nyitod meg magadat a váratlan előtt?

 

A tudomány befogadja és elfogadja az ismeretlent és a további kutatás tárgyává teszi. De míg a tudósok arra törekednek, hogy az ‘eddig nem ismert’ területek száma csökkenjen, egy misztikus számára a bizonytalanság elfogadása az út részét képezi. Annak az elfogadására törekszik, hogy vannak dolgok, amikre nincsenek válaszok, és hogy a válaszok megtalálása nem is lényeges. És nem csak hogy nem lényeges, maga az ismeretlen olyan gazdagságot rejthet magában, amelyet a mindennapi működésünk által még csak elképzelni sem tudunk!

Ha megengedjük az életünkben a véletlenszerűséget, kísérletezünk a formátlannal, ha tartunk egy terv nélküli napot, ha megengedjük, hogy a lábaink vigyenek amerre akarnak, akkor hihetetlen bőséget tapasztalhatunk meg. Ha csak egy pillanatra is elengedjük, amit már tudunk és az idő korlátait, akkor egy új világ tárul fel előttünk. Milyen lenne, ha nem szabnánk meg a végét az élményünknek, ha nem vinnék térképet az utunkra? Mi történne, ha ellenállnánk a kísértésnek, hogy hazatérjünk a biztonságosan kialakított szokások közé? Milyen lenne, ha megkeresnénk az örömöt a felfedezésben? Ha élveznénk még az eltévedést is, akármennyire félelmetes? Ahogy egy 18. századi zsidó rabbi, Naham de Braslav mondta: “Ha nem tudod az utat, ne kérdezd meg olyasvalakitől, aki tudja, mert talán soha sem lesz esélyed eltévedni.”

 

Az improvizáció az előadó művészetben egy módja annak, hogy az előírt forgatókönyveket elengedjük. Minden improvizáció egy ismert paraméterrel kezdődik – a jazzben egy alap melódiával, az improvizációs színművészetben egy javaslattal, amely a közönségből érkezik. Ami ez után történik viszont már valami teljesen más. Olyan, mint amikor a vitorlázó repülőgép pilótája hagyja, hogy a légáramlatok kormányozzák a gépet.

A kreativitás nem korlátozódik a művészekre. A kreativitás azt az élethez való hozzáállást jelöli, amely megengedi, hogy az öröm és spontaneitás is helyet kapjanak benne, megengedve a lazaságot, elengedve a kontrolt afelett, hogy minden mozdulatot uralmunk alatt tartsunk. A kreativitás kalandos életet jelent. Azt is jelentheti, hogy hajlandóak vagyunk bolonddá válni, mert a bolond archetípusa elkalauzol minket a legmélyebb lényünk belsejébe, a szociális rögzültség korlátain kívülre.

Hogyan fejezed ki a kreativitásodat?
Milyen érzés?

Az írás Jennifer Kavanagh: A Little Book of Unknowing, 2015 könyve alapján készült. Fordította Pőcz Adriana


Angela Halvorsen Bogo workshopján a spontán, kreatív játékkal fogunk kísérletezni, elengedve a kontroll és az előre megtervezett lépéseket.
A két napos worskhopon:

— találkozol a természetesen kreatív éneddel,
— átláthatsz az illúziókon, amelyek fogva tartanak téged,
— része lehetsz szórakoztató, spontán és együttműködő élményeknek,
— felfedezheted a játék lehetőségeit a szenvedélyedet követve,
— felülírhatod a stressz és szorongás élményeit, amelyek visszatartottak attól, hogy IGAZÁN élj,
— megláthatod az új lehetőségeket körülötted,
— rálátást kaphatsz arra, hogy egy erőteljes adottságod van, amelyre a világnak szüksége van,
— fejlesztheted a kreativitásodat és intuíciódat,
— megtanulhatsz bízni az életben és magadban.

Gyere játszani!

Hozzászólások