Vannak napok, amikor felkelni sincs kedved, mégis kimászol az ágyból. Egy belső ígéret hajt, hogy cserébe később majd jobb lesz. Már csak erre az üzletre, erre a bónuszra vagy csak arra az utolsó előléptetésre van szükséged. Mi lesz utána, boldog leszel? Miért hisszük azt, hogy előbb bele kell halnunk az életbe ahhoz, hogy elkezdhessünk élni?

A boldogság receptje

Szeretnénk azt hinni, hogy van valami a mókuskeréken túl is. Az élet nem állhat csak abból, hogy reggel elkezded a munkát, gürcölsz valaki másért vagy a saját céged sikeréért, majd este félholtan az ágyba dőlsz. Persze, nem is csak ebből áll. Hiszen ott van még a bevásárlás, a mosatlan, a rendrakás, a főzés és a takarítás – kire, mit osztott az élet. És, ha van gyerek is, bizony nem sok idő jut önmagadra.

Pedig azt tetted, amit a boldogság receptjeként ígértek. Éveken át görnyedtél a könyvek felett, hogy meglegyen a diplomád – és legyen miből fizetned később a fizioterápiát –, majd hajtottál a munkahelyeden, hogy bizonyítsd, megéred a pénzed. Közben, ha szerencsés vagy, találtál egy párt magadnak, aki elviselte és/vagy támogatta a mókuskerekedet, jobb esetben pedig még a gyerekeid is megszülettek. Eddig azért hajtottál, hogy megteremtsd a jövőd alapjait, most pedig azért, hogy fent tudd tartani.

Lehet, hogy elvesztél?

Évek elteltével ülsz a több millió forintos luxusautódban és egy óvatlan pillanatban azt mondod a melletted ülőnek: „Soha nem vagyok boldog”. Kimondod, annak ellenére, hogy belül azt ordítja egy hang: nem mondhatsz ilyet, hiszen gyerekeid vannak, nem mondhatsz ilyet, hiszen meg van mindened! Most még árulónak is érzed magad, a saját életed elárulójának. De, amit egyszer kimondtál, már nem vonhatod vissza. És akkor rájössz, hogy igazad van.

Elvesztél valahol a tervezés, hajtás és kivitelezés közben. Már azt sem tudod, miért indultál el. Nincs mit tenni, az életszínvonalat fent kell tartani, még összeszorított fogakkal is, még akkor is, ha éjszaka a saját izzadságodtól fuldokolva álmatlanul forgolódsz. Fent kell tartani a családodat és fent kell tartani magad. Tartani kell magad.

A kérdés mindig az, hogy jó-e nekünk az, ami van? Ha egyszer kimondod, hogy boldogtalan vagy, akkor valamilyen szinten realizálod, hogy, ami most van, az nem jó. Azt még nem tudod, hogy mit és hogyan szeretnél csinálni, de abban biztos vagy, hogy valamit másként, mint eddig.

Csak csináld!

Megtalálni a saját utunkat életünk egyik legfontosabb és legnehezebb feladata. Ehhez kezdő lépésként annyit tehetünk, hogy elkezdünk időt fordítani önmagunkra. Például bevezethetjük az életünkbe azt az új szokást, hogy hetente egyszer, ha egyetlen órára is, de magunkkal vagyunk, és magunk felé fordulunk.

Ha azt érzed, alvásra van szükséged, akkor aludj, ha épp a kocsiban ülnél lágy zene mellett a saját gondolataidba merülve, akkor tedd azt. Nagyon sok módját keresheted annak, hogyan lehetsz a legközelebb önmagadhoz. És itt nem az a kérdés, hogyan tudod ezt a feladatot a leghatékonyabban elvégezni, hanem, hogy csinálod-e?

Egy idő után rá fogsz ébredni, hogy mi a legmegfelelőbb következő lépés számodra. A lelked nem szűnik meg súgni neked, ha rendszeresen neki adod a figyelmed. Amikor kimondod magadban azt a szándékot, hogy változtatni akarsz az életeden, csak tarts ki emellett, még akkor is, ha nincs rá perspektívád! Idővel az is megérkezik. Az élet sokszor szüli a legváratlanabb helyzetekből a legjobb megoldásokat. Először tehát nincs is más dolgod, mint rendszeresen találkozni magaddal és várni.

Tölts el egy kis időt magad felé fordulva április 5-ei ingyenes, interaktív Nyílt Napunkon és ismerkedj a változás lehetőségeivel!

Részletek: www.integralakademia.hu/tavaszinyiltnap2019