A tegnapi nap során néhány perc erejéig megmártózhattunk a születést megelőző időszak kellemes és kevésbé kellemes élményeiben. Ahogy azt a cím is mutatja, ma újabb könnyed és felhőtlen pillanatokkal ajándékozlak meg titeket.  A második születési mátrix élményvilágát köszönthetjük Camus, Sartre,  és Samuel Beckett írásaiban,  valamint Hieronymus Bosch, vagy a kortárs H.R. Giger művészetében is. A jó hír az, hogy bármilyen szörnyűnek  és kellemetlennek tűnjenek is a soron következő élmények, azok a biológiai születés természetes részei, illetve annak szimbolikus leképeződései. Következzen tehát a második születési alapmátrix, vagy ahogy Stan mondaná:  Kozmikus elnyeletés és kiúttalanság, avagy maga a pokol. 

A második születési alapmátrix

A vajúdás kezdeti szakasza, az anyával szembeni antagonizmus. A méh, amely a normál terhesség ideje alatt viszonylag békés és kiszámítható volt, most intenzív kémiai és mechanikus változások színterévé válik. Ekkor a méhszáj még nincs nyitva, az összehúzódások azonban már megkezdődtek, újra és újra megszorongatva a magzatot. A kontrakciók nyomán a méh erei is összeszorulnak, így átmenetileg megszűnik az oxigén- és tápanyagellátás. Ilyenkor a magzatot a fulladás veszélye fenyegeti. Mivel a méhszáj továbbra is zárva, a kínzó és életveszélyes helyzetből nincs menekvés. Ebben a mátrixban jelenik meg legerőteljesebben az élet és halál közti örök kapcsolat.
    Az, hogy meddig tart ez a kilátástalan helyzet, egyénenként változik. Ezen a ponton a megakadás élménye megszokott jelenség. Esetenként bizonyos biológiai és emocionális tényezők elnyújthatják ezt az időszakot, tovább traumatizálva ezzel a születendő gyermeket. Előfordulhat, hogy a tapasztalatlan anya zavart állapota és ijedsége, netán a gyermekkel szembeni kettős érzései nyomán a méhösszehúzódások kevésbé lesznek intenzívek, a medence nem képes eléggé kitágulni, vagy a placenta a magzat és a méhszáj közé ékelődve elzárja a kijáratot. Ezek a tényezők a komplikációk egész sorát idézhetik elő, felülírva ezzel a születés természetes dinamikáját.
     A születés kezdeti szakaszát újraélve azt tapasztaljuk, hogy egész világunk darabjaira hullik, miközben képtelenek vagyunk azonosítani a veszély forrását. Mivel a kezdeti változások kémiai természetűek, ezért többnyire valamilyen betegségként, vagy mérgezésként hatnak. Szélsőséges helyzetben úgy érezhetjük, hogy egy alattomos támadás áldozatai lettünk. Baljós érzéseinket mérgezésnek, elektromágneses sugárzásnak, démoni erőknek, titkos szervezeteknek, vagy akár földönkívüli hatásoknak is tulajdoníthatjuk. Úgy tűnik, hogy ezek az élmények szoros összefüggésben állnak a felnőttkori paranoid zavarral.

A második születési mátrix egyik jellegzetes élménye az elnyeletés. Nem szokványos tudatállapotokban megtapasztalhatjuk, amint a föld megnyílik alattunk, és alászállunk a halál és pokol birodalmába; átélhetjük, amint különböző mitológiai állatok és archetípusos szörnyalakok beszippantják egész lényünket; de akár annak is tanúi lehetünk, amint az egész világ vagy kozmosz a szemünk láttára végleg elnyeletik. A klausztrofóbiás, rémálomszerű élményekhez gyötrő testi és lelki fájdalmak társulnak. Ilyenkor a szenvedés véget nem érőnek tűnhet, elménket sötét, ocsmány, ördögi gondolatok uralják, amelyeket kegyetlen háborúk, pusztító járványok és természeti katasztrófák apokaliptikus látomásai kísérik. A magányosság, reménytelenség és kétségbeesés érzései metafizikai arányokat ölthetnek.

    Ezzel egyidejűleg a szeretet, barátság, boldogság eszméi értelmetlenné, az emberi lét pozitív aspektusai pedig megragadhatatlanná válnak számunkra. A második születési mátrix uralta nem szokványos tudatállapotokban azonosulhatunk várbörtönbe vetett, halálra vált rabokkal, az inkvizíció áldozataival, valamint a koncentrációs táborok és őrültek háza lakóival. További jelenetekben megtapasztalhatjuk a kínzó éhínséget, a dermesztő hideget és a fagyhalál veszélyét. Ezek a kellemetlen élmények a születés körüli, kontrakciók okozta oxigén és tápanyaghiánnyal hozhatók összefüggésbe. A második születési mátrix az elsőhöz hasonlóan kiterjedt spirituális és mitologikus dimenziókkal rendelkezik. A fenti élménydinamikát hűen tükrözik a nem szokványos tudatállapotokban felmerülő, számos kultúrát átívelő archetípusos tartalmak is. A véget nem érő testi és lelki kínok legteljesebb megtestesülését a pokol és alvilág univerzális képeiben fedezhetjük fel. Holotróp állapotokban a sötét alvilági környezet részeként bűzös mocsarakat, lángoló tavakat, hömpölygő vérfolyamokat, mérgező tűlevelű erdőket és fagyos, kietlen vidékeket járhatunk be. Átélhetjük a bűnösök pokolbeli szenvedéseit, átérezve a démoni hadak okozta kínzó gyötrelmeket. A pokolban eluralkodnak rajtunk a negatív érzelmek, a félelem, a kétségbeesés, reménytelenség, bűntudat, káosz és zűrzavar.

Az ősi görög tragédiák átkokkal és bűntudattal sújtott baljós hangulata meglehetősen közel áll ehhez a dimenzióhoz. A második alapmátrixot újraélve gyakran azonosulhatunk az örök kárhozatot szimbolizáló mitikus hősökkel is. Érezhetjük a sziklát a hegyre görgető Sziszüphosz gyötrelmeit, az örökké szomjazó és éhező Tantalosz kínjait, valamint a sziklához láncolt Prométheusz szenvedését. Az antik művekhez hasonlóan a keresztény, és buddhista spirituális irodalomban is felfedezhetjük a második születési mátrix visszhangját. Ez a keresztényeknél legtisztább formában a Genezis könyvében, a Paradicsomból való kiűzetés, valamint Jézus Krisztus haldoklása képében jelenik meg, míg a buddhistáknál Buddha múlandósággal való szembesülése nyomán találkozhatunk vele.

     A második mátrix uralta állapotot leginkább egyfajta hármas élmény jellemzi. Az ember újraélve ezt a reménytelen, kínzó állapotot úgy érzi, hamarosan megőrül, halála pillanata már közel, és mindezek után már sosem térhet vissza.
    Bármilyen meggyőzőnek bizonyuljanak is átélt élményeink, ez az időszak a biológiai születés kellemetlen, ámde természetes része, amely hidat képez kínzó pokol és átmeneti purgatórium között. A születés e szakaszában minden méhösszehúzódás egyre közelebb húzza a magzat fejét a méhszájhoz és segíti annak fokozatos kitágulását. Amikor a méhszáj végre megnyílik, és a gyermek feje besüllyed a medencébe, a születés élménye biológiai és pszichológiai szinten is jelentős fordulatot vesz. A második mátrixban megismert kiúttalan helyzet átalakul a szülőcsatornán való keresztülhaladássá, ahol kezdetét veszi a harmadik születési mátrix. 

(Illusztrációként Harriette Frances képeit láthatjátok, amelyeket egy LSD ülést követően készített)

Szabó András