A gyász irodalmában nagy hagyománya van a gyász szakaszokra bontásának. Annyiban megegyeznek a modellek, hogy a gyász kezdeti szakaszának a sokkot, dermedtséget tartják, kivéve azt az estet, amikor a hozzátartozók tudnak a személy végleges állapotáról vagy életveszélyes helyzetéről, és lehetőségük van felkészülni az elvesztésére. A halál után általában a viselkedésben, érzelmekben és gondolatokban megjelenő sokk, tagadás kerül előtérbe, a veszteség tudomásulvételének képtelenségével. Ezután következnek a köztes fázisok, melyeket a halálhír tudomásulvételével és az érzelmi reakciók változatosságával lehet jellemezni, majd a gyászmunka lezárása, ami megköveteli a gyászolótól az életének, identitásának, világképének újraszervezését, az alkalmazkodást a megváltozott helyzethez, és az élet új lehetőségeinek felismerését. Folytatás →