Tegnap elolvashattátok Stan nem mindennapi történetét arról, hogy miként jutott el a pszichoanalízistől a transzperszonális pszichológiáig. Na de mi a helyzet feleségével, Christinával? Őt mi indította el az úton? Miért pont a függőségekkel és a spirituális krízissel kezdett el foglalkozni?

Gyermekkor Honoluluban, zavartalan családi élet, spontán Kundalini élmény a szülőszobán, a homlokon “csókoló” Swami Muktananda, találkozás Stannel, elmerülés a lélek sötét bugyraiban, függőség és felépülés. 12 év dióhéjban. Jöjjön Christina története:

A hívatlan vendég: Christina története

   Saját transzformatív utazásom történetét megörökítettem a témában írt első könyvünkben, a Spirituális Válságban. Élményeimből, amelyek zavarosak és kaotikusak voltak, végül egy letisztultabb, integráltabb, kreatívabb formában emelkedtem ki. Gyermekkoromat Honoluluban töltöttem, tizenkét évesen csatlakoztam az Episzkopális egyházhoz. A karácsonyi és húsvéti csoda tisztelettel töltött el Jézus iránt, aki nagyon is valóságos és jelenlévő volt a számomra. Ez a szenvedély idővel elhalványult, később azonban, a művészet, az irodalom és a mitológia transzformatív motívumaiban ismét felerősödött. Az egyetemen Joseph Campbelltől, a neves mitológustól tanultam.
   Miután lediplomáztam, férjhez mentem egy főiskolai tanárhoz. Művészetet és kreatív írást tanítottam Honoluluban. Heti rendszerességgel egy Hatha jóga csoportba is eljártam. Amikor első gyermekünket vártuk, elkezdtem tanulmányozni a gyermekszülés lamaze-i módszerét. Amikor már a szülőágyon feküdtem és már javában zajlott a felkészülés, nagyon furcsa dolog történt. Úgy éreztem, hogy valami elpattan bennem. Hatalmas erő szabadult el a testemben, és kontrollálhatatlanul rángatózni kezdtem. Elektromos kisülések cikáztak végig a testemen a lábujjaimból kiindulva a gerincemen át, egészen a fejtetőmig, ahol ragyogó fehér fény formájában kirobbantak. Egy új, akaratlan légzésritmus vette át a jól begyakorolt lamaze-i légzés helyét.    Egyszerre voltam izgatott és rémült. Amint megszületett Nathaniel fiam, két adag morfiumot kaptam, amelytől azonnal visszatértem a megszokott működéshez. Rémült voltam és kínosan éreztem magam, amiért elveszítettem az önuralmam. Két év múlva, amikor Sarah lányom született, jóval erősebb formában, újra átéltem ezt az élményt. Nagy adag nyugtatót kaptam, és mint korábban, akkor is kínosan és megalázva éreztem magam a viselkedésem miatt.

Négy évvel később már tudtam, hogy a házasságom már nem tart soká. Valaki a jóga csoportban mesélt nekem egy híres indiai mesterről, aki egy háromnapos elvonulást tartott Honoluluban. Jelentkeztem a műhelyre, így találkoztam Swami “Baba” Muktanandaval (balra láthatjátok), aki végül megváltoztatta az életemet. Bhagawan Nityananda tanítványa, a Siddha jógahagyomány követője volt, birtokában volt a shaktipat, az a képesség, hogy a spirituális energiákat felébressze másokban. Egy meditáció alkalmával egy ideig bámult rám, majd néhány alkalommal erőteljesen a homlokomra csapott. Úgy éreztem, mintha hirtelen rákapcsoltak volna egy magasfeszültségű konnektorra, elárasztottak a látomások. Előtört belőlem a zokogás, miközben átéltem a születést, a halált, a fájdalmat, az eksztázist, az erőt, a gyengédséget, a szeretetet, a félelmet, a magasságokat és a mélységeket.   Úgy éreztem magam, mint egy dzsinn, amely végre kiszabadult a palackból. Sötét napok következtek. 1975-ben, három hónap alatt, véget ért a házasságom. Emiatt sok barátot és családtagot is elvesztettem. Autóbalesetem volt, láttam, ahogy az életem lepereg a szemem előtt, látomásomban összekapcsolódtam mindennel az univerzumban. De ez sem segített, elveszítettem a munkámat, a vagyonomat, a jó híremet, az önazonosságomat, a józan eszemet, és végül a gyermekeimet. Az elektromos kisülések folytatódtak. Féltem, egyedül éreztem magam, képtelen voltam irányítani az életem.
   New Yorkba repültem, hogy találkozzam régi tanárommal, Joseph Campbellel. Elmeséltem neki az életemet szétzúzó belső élményeimet, mire ő azt javasolta, hogy keressem fel Dr. Stanislav Grofot a kaliforniai Esalen Intézetben, Big Surben. Így találkoztam Stannel. Nekem ajándékozta legújabb könyvének, a Realms of Human Unconscious-nek (Az emberi tudattalan birodalmai) egy példányát. Ámulattal töltött el, hogy kísérleteinek számos résztvevője ugyanolyan élményekről számolt be, mint amilyeneket én is átéltem. Húsz év alatt 4000 ülésnyi LSD látomást rögzített. Stan úgy vélte, hogy ezek közül számos élmény, beleértve a sajátját is, transzformatív, terápiás, gyógyító, sőt evolúciós hatásokkal rendelkezik. Megkönnyebbültem a gondolattól, hogy végül talán még sem ment el teljesen az eszem.
   Stannel új, közös életet kezdtünk Kaliforniában. Igaz, az elektromos kisülések, a rázkódás, az akaratlan gyors légzés, és a spontán látomások tovább folytatódtak. Állandó fájdalom gyötörte az egész testemet, kínzó fájdalmat éreztem a szemem mögött, spontán látomásaim voltak más helyekről és időkről. A pszichikus élmények és egybeesések már napi rendszerességgel jelentkeztek. 1976 májusában egy öt napon és éjjelen át tartó szellemi sötétségbe zuhantam. Stan megnyugtatott, hogy ez egy pszichikus tisztulási folyamat, amelynek végén meglelem majd a békét.  Azt javasolta, hogy bármivel is találkozom, menjek bele és dolgozzam át magam rajta. Démonok és szörnyalakok támadtak rám; lebegő sátáni szemeket láttam, az őrület képei elárasztottak. Azonosultam a keresztre feszített Jézussal és gyilkosaival; megszülettem és meghaltam más korokban – háború, üldöztetés és kínzás idején. A padlón fetrengtem a lélek eme sötét órájában. Öt nappal később már képes voltam elvégezni néhány hétköznapi dolgot, a remegés, a látomások, és az érzelmi hullámzás azonban még hónapokig folytatódott. Rájöttem, hogy Stan modellje nem ad választ saját érzéseimre, látomásaimra és élményem értelmére. Nem magyarázta meg az erőt, amely a lábamon és a gerincemen cikázott keresztül kasul, majd kiáradt a fejtetőmön és lejjebb a mellkasomnál.
   1977-ben kezembe került két könyv a Kundalini ébredésről, és hirtelen minden világossá vált. Megtanultam, hogyan segíthetem az ébredés folyamatának kibontakozását bizonyos gyakorlatokkal és étrenddel. 1980-ban megalapítottam a Spirituális Válság Hálózatot, és meséltem az élményeimről Stan műhelyfoglalkozásain. A Kundalini utazásom eltartott még néhány évig, egészen pontosan 12-ig. Egy ponton, hogy elnyomjam a fájdalmat és eltompítsam az érzéseimet, az alkoholhoz fordultam. A függőséggel folytatott küzdelmem és gyógyulásom történetét máshol mesélem el. Elég annyi, hogy felépültem, új békét és értelmet találtam az életemben.

 (rövidített kivonat, a teljes történet a The Stormy Search for the Self című könyvben olvasható)

 Christina Grof és Stan Grof Budapesten! Május 10-11-12. Jegyek, infók itt.

Szabó András