A hétköznapi tudatállapotból a megvilágosodás egy átmeneti transzállapotnak tűnik. Úgy gondolunk rá, mintha egy extrém spirituális „hely” lenne, ahová ellátogatunk. Amikor azonban átéljük, ráébredünk, hogy pont fordítva van. Az a valódi, örök állapotunk és elménk, valamint a formák világa az, ahol átmenetileg látogatóban vagyunk.
A nirvána a megvilágosodott állapot buddhista elnevezése, a végső valóság, legbelső önmagunk megtapasztalása. Az élmény maga nem köthető valláshoz vagy spirituális hagyományhoz. Ez egy olyan univerzális jelenség, amelynek során az ember saját tudatának és létének alaptermészetét ismeri meg. A nirvána ennél fogva a sosem született, örökkön fogva létező, nem változó, soha el nem múló, egyetlen végső valóság, az Üresség, a Tiszta Tudat.
Végső valóság három személyben
Marc Gafni, amerikai beavatott kabbalista mester és hasszidikus zsidó rabbi ismerte fel, hogy a végső valóságot három különböző személyben és szemléletben fogja fel az emberiség az ősidőktől fogva.
1. Egyes szám első személy: a misztika és meditáció világa
Itt arra törekszünk, hogy átéljük a végső valóságot, ezért „Isten-tudat”-ként viszonyulunk hozzá (a hangsúly a tudaton, mint személyesen átélt dolgon van). Ez a jóga, a szúfizmus, a keresztény misztika, a taoizmus és a buddhizmus világa, ahol a cél a felébredés. Ennek eléréséért meditálunk.
2. Egyes szám második személy: a vallás, az ima és imádat világa
Itt a transzcendenst, mint egy végső személyt fogjuk fel, és egyes szám második személyben beszélünk hozzá: imádkozunk, imádjuk és odaadó hívei vagyunk.
3. Egyes szám harmadik személy: a tudomány, a természet csodálatának világa
Amikor megérint minket a természet gyönyörűsége, az „az” csodálata, akkor tapasztaljuk Istent egyes szám harmadik személyben. Ekkor kutatjuk a természetet a biológián, fizikán, matematikán, kémián és sok egyéb tudományon keresztül. Nem azt mondjuk, hogy az intelligens rendezőelv mögött, mely az egész világot irányítja valamiféle transzcendens erő vagy Isten állna, hanem azt, hogy mindez a természet törvényeinek köszönhető.
Az integrál szemlélet nem vagy-vagy, hanem és-és összekapcsolást tesz e három szemlélet között, ezért a misztika, a vallás és a tudomány együttes szeretetére, követésére hívja az embereket.
Csak „baleset” által világosodhatunk meg
A kezdő spirituális úton járók gyakran izgalmas és érdekes transzélményeket követelnek a spirituális vezetőjüktől, a terapeutájuktól, vagy a sorstól. Szeretnének látomásokat, fényeket, aurát vagy ufókat látni, misztikus bizsergést érezni a harmadik szemüknél vagy telepatikus üzeneteket hallani. De ki örül annak, ha azt mondja neki a guru, hogy ezek helyett a semmibe megyünk? Amikor ilyen élményeket keresünk a spiritualitásban, akkor az elménk irányít, nem a tudatunk. Ez a spirituális materializmus, az elme játéka, aki pedig ellenérdekelt a megvilágosodásban.
A nirvána megtapasztalása nem úgy történik, hogy sok spirituális élmény-parádé után beleesel ebbe az állapotba, majd úgy maradsz hátralevő életedre. Ez egy hosszú önismereti és meditációs gyakorlási folyamat, melynek során “megtörténhet” veled a megvilágosodás. Amikor lesz egy pillanat, hogy nem bukkan fel több gondolat, érzés, kép vagy bármilyen más forma a tudatodban: megtörténik az áttörés. Ez először valószínűleg másodpercekig, vagy annak tört részéig tart. Maga a tapasztalás időtlen, tulajdonképpen „kiesel” az időből, és „beesel” az örök jelenbe, ahonnan később ismét visszatérsz az elme világába, mert a tudatod újra mozgásba lendül. Úgy tudsz ismét a nirvána állapotába jutni, ha mindent elengedsz, még annak vágyát is, hogy újra „ott legyél”. Minél izgatottabban vágysz ugyanis utána, annál biztosabb, hogy nem éred el. Az izgalom, a vágyakozás folyton mozgásra készteti a tudatod, ezért könnyen eltévelyedhetsz gondolataid, képzelgéseid, érzéseid és testi érzeteid mulandó formavilágában.
Nem véletlen tehát, hogy a megvilágosodást első alkalommal „balesetnek” tekintjük. Ugyanis, ha nagyon akarod, akkor azért, ha nem akarod, és nem teszel érte, akkor pedig azért nem éred el az Üresség állapotát. Nem idézheted elő pontos tervezéssel és akarattal, hiszen mindent el kell engedned ahhoz, hogy megtapasztald. Amit akarni, tervezni lehet, az az éberség, az elengedés, a semlegesség rítusának, a meditációnak a gyakorlása. A többi – hogy mikor áll le végül a tudatod teljesen – a karmádtól függ.
A megvilágosodás négy szintje
A théraváda buddhizmus a nirvánába-lépés négy nagy stációját írja le. Mind a négy esetben ugyanaz a nirvánába-lépés történik, csak eltérő dolgok tisztulnak ki a tudatból.
1. Folyamba-lépett – „sotapanna”
A nirvána első megtapasztalása után a Tripitaka szerint a „folyamba-lépett” személy mint egy folyó, biztosan belefolyik a nirvánában maradásba, legkésőbb 7 életen belül. Ekkor kitisztul, s eltűnik a személyből:
1. A személyes-én hiedelme – tudja, hogy ki ő valójában, és hogy az egója, személyisége illúzió.
2. A kételyek – nem kételkedik többé, hogy van-e megszabadulás, nirvána.
3. A rítusok, szertartások végzése – belátja, hogy nem a szertartások vezetnek el az istentudatba, hanem a belső elengedés.
2. Egyszer-visszatérő – „szakadagámi”
A vágyódás az érzéki kielégülésekre, a testi és tudati elutasítások, ellenszenvek (nem tetszés, düh, félelem, stb.) még nem tisztultak ki teljesen. Egyszer még visszatér az emberi létbe, hisz az említett hajlandóságok még, ha gyengülten is, de fennállnak, és a földi léthez kötik.
3. Vissza-nem-térő – „anagámi”
Véglegesen elpárolog minden rosszakarat, elutasítás és érzékszervi vágyódás. Nem marad motiváció, s így kötőerő a földi léthez, ezért nem születik újjá többé földi életbe.
4. Arahant – „minden ellenségét legyőzött”
Megszűnik egyénileg létezni és örökké megmarad önmagában, „Mint mikor egy láng kihuny, amikor elfogyasztotta az összes üzemanyagát” – írja a buddhista hagyomány. Az ilyen ember leéli földi életét, a végén meghal, s nem testesül meg újra többé, hanem a tiszta tudattá válik és visszaolvad önmagába, az öröktől fogva létezőbe.
A spirituális tanítók azt mondják, hogy a tiszta tudat, a nirvána most is itt van és valójában mindannyian meg vagyunk világosodva, csak túl elfoglaltak vagyunk külső-belső világunkkal ahhoz, hogy ezt észrevegyük.
Forrás: Integrál Akadémia jegyzet – Az emberi spirituális élmények rendszerezett kifejtése a transzperszonális szintek szerint
Hozzászólások