A gestalt terápiát Fritz Perls alkotta meg a hatvanas-hetvenes években, a humanisztikus pszichológia és mozgalom légkörében és helyszínén (USA), miután a náci Németországban felnőve, és onnan az Amerikai Egyesült Államokba emigrálva pszichoanalitikusan képzett pszichoterapeuta lett, s jó néhány évtizedig így dolgozott.

Perls gestalt módszerének a lényege, hogy az ember figyelmét erősen, tisztán, kontúrosan az itt- és-mostba hozza. Például miközben egy csoporttag elkezd mesélni egy nem-itt-és-most témájú problémájáról “a férjemmel való konfliktusom először akkor mutatkozott meg, amikor…”, akkor Perls hirtelen belekérdez: “Miközben ezt mondod, észre tudod venni a hangod minőségét? Hallod, hogy félelem van benne?”… és “A jobb lábad, ami csábítóan ringatja magát, közben az mit mond? Mit mondana, ha tudna beszélni?” Mindez arra kényszeríti az embereket, hogy kiessenek abból a megszokott üzemmódból, ahogy panaszkodnak a múltjukról, és ahogy próbálják elvarázsolni és kontroll alá vonni azt, akinek éppen panaszkodnak.

Az embert az ilyen terápiás módszerek a jelenbe hozzák, és megnyitják önmaga előtt. A kliens észreveszi, amit nem vett észre, hogy mit csinál, miközben beszél, mi is az, ami ténylegesen a valós jelenben történik. A kulcsszó itt tehát az éberség. A gestalt munkában az itt-és-mostra való éberség a központi hatóanyag, melynek tényleges hogyanja a testfókusz-éberség. Ezzel el is jutunk a spirituális hagyományokhoz, melyek közül soknál szintén ezzel indul a tanítvány szellemi képzése – önismeret a testközpontú éberség révén. Ilyen például a buddhista meditáció tréningje a zenben, és a vipassanában, de ilyen a szúfik vagy akár a keresztény misztikusok egyes iskoláinak a módszere is. Buddha egyenesen kijelentette az észak-indiai szerzeteseinek ie. 500 körül: “niccan, kaye gata sati”, azaz “tartsátok az éberségeteket folyamatosan a testérzéseiteken!”. Természetesen Buddha, és a többi szellemi iskola tovább megy, s elmélyült meditációt vezet be ezután. Az ilyen rendszerekben a testi éberség a tudat feletti kontroll elnyerésének lépése, és a lelki megtisztulás, s a szellemi út első – ugyanakkor elengedhetetlen – lépcsőfoka.

Perls tanítása szerint abból indulunk ki, hogy mint terapeuták nem akarjuk megváltoztatni a dolgokat a kliensben, s nem erőlködünk, hogy segítsünk már neki a “fránya panaszai” leküzdésében. Ekkor ugyanis egy vesztett csatába bocsátkozunk: ha a kliensnek vannak fránya panaszai, azok azért vannak, mert ő maga generálja őket, persze öntudatlanul. A maga előtt is tudattalanná tett részével generálja, a tudatosnak meghagyott részével meg küzd ellene, e mindkettőt ő csinálja. Ha pártra állunk a küzdő fél oldalán, akkor a klienssel együtt elbukunk, hiszen amennyire erőltetjük a küzdő oldalt, annyira fog ellenállni az az oldal, aki generálja és fenntartja a problémát.

Perls terápiás felfogása tehát az, hogy nem akarjuk megváltoztatni a dolgokat a kliensben, hanem mélyen, tisztán és teljesen éberré tesszük önmagára, itt és most, és akkor a problémás dolog magától megváltozik, ha az a dolga, s nem változik meg, ha nem dolga. Más szóval a kliens legbelül dönt, hogy most, hogy ezt ilyen pontosan és élesen látja, itt és most, abbahagyja-e ezt, leteszi-e, másképp kezdi e csinálni innentől, vagy úgy érzi, hogy nem éri meg változtatni és tovább csinálja így. Ez a döntő én az, amit fentebb “tudatalattinak” nevezünk. A humanisztikus szemléletben nem beszélünk igazán tudatalattiról, hanem azt mondjuk, hogy ez a dolgunk önmagunkban, amit stratégiai okokból eldugunk önmagunk elől. A stratégiai ok itt azt jelenti, hogy azt hisszük, ha nem így tennénk, akkor valami bekövetkezne, aminek nem kéne, és ennek a hiedelemnek a felülbírálásához nem engedjük oda magunkat és másokat, hogy így védjük magunkat annak esetlegesen bizonytalanságba taszító megváltozásától.

Perls ragaszkodott hozzá, hogy az emberek felelősséget vállaljanak a cselekedeteikért, a legmélyebb szintig. Ha pl. valaki azt mondta “fáj a nyakam”, megkérte fogalmazza át, s mondja így: “fájdalmat állítok elő a nyakamban”, majd menjen oda a mellette állóhoz és mondja el neki, pontosan hogyan csinálja.

A gestalt csoportokon az embereknek gyakran van extatikus reveláció élménye, erős aha- élménye, amikor úgy érzi, hogy önmagára talált, most itt van, jelen van, intenzív, élő, valós kapcsolatban van önmagával. Ezt Perls mini-szatori élménynek nevezte (szatori a zenben a megvilágosodás pillanata).

Forrás: Gánti B. (2007). A humanisztikus pszichológia elméletei és pszichoterápiás gyakorlatai. Integrál Akadémia, Budapest

Ha szeretnéd elolvasni a teljes 52 oldalas e-jegyzetet, ITT megtalálod.

Integrál Pszichológia képzés indul szeptember 16-án!

Részletek: http://www.integralakademia.hu/integral-pszichologia-szak