„ Ha az érzékelés ajtói megtisztulnának, minden úgy tűnne fel az ember előtt, amilyen valójában: végtelennek.”
– William Blake: Menny és Pokol házassága, Szenczi Miklós fordítása

Az 1940-es években Albert Hofmann, svájci biokémikus, laboráns, a Sandoz gyógyszercég munkatársa, becsületes polgár, a munkájából hazafelé biciklizve erős transzállapotot élt át. Nem tudta, hogy mi történik, s miért, csak azt érezte, hogy szétolvad a tér, és hullámzik minden, elveszett az időérzéke, s megszűnt az identitásérzéke, az egoja, s valamiféle egységbe kerül a világgal. Úgy hat óra múlva, mikor a hatás leszállóba ment át, rájött, hogy valami kémiai szer miatt lehetett mindez, valamit beszippanthatott a laborban. Másnap visszament, s megtalálta azt az anyagot, melyet az anyarozs növényből szintetizált ki. Elnevezte kémiai szerkezetéről „lizergsav-dietilamid”-nak, rövidítve LSD-nek.

Így fedezte fel Hoffman a negyvenes években az LSD-t. Ez az a szer, ami felturbózta a hippi korszakot, s a hippi mozgalom s kultúra egyik vivőanyaga lett. Akkoriban legális volt, és olcsó, tehát nagyszámú ember próbálgatta, akárhányszor. Ráadásul fizikai és lelki mellékhatások nincsenek, s függőségi potenciája minimális, azaz nem lehet rászokni. A hallucinogén sámángombákkal analóg élményt nyújt. Elég erős volt két dologhoz: kulturális forradalom legyen tőle, és elkezdjék pszichológiai laborban vizsgálni. Ez történt meg a Harvard Egyetemen, Amerikában, ahol három pszichológia szakos felsőéves hallgatót jelöltek ki a vizsgálat lebonyolítására.

LSD-t kellett enniük és az élményükről beszámolni különféle kérdőíveken. Amikor az ember transzállapotot él át, nincs kedve tudományos munkát folytatni, mert éppen kioldódott a bal féltekés részéből, úgyhogy a kutatás inkább bulizásba torkollott. Pár hét után számon kérték tőlük a vizsgálati eredményeket, és a kutatók üres lapokat nyújtottak be. Ekkor kirúgták őket a Harvardról, s 1966-ban betiltották az LSD-t Amerikában, majd az egész világon, s nem sokkal rá az összes drogot is. Egy átlagos használó nem tudja mire való, s hogyan használja, ezért ha valaki él vele, sokszor elsüllyed benne. Az LSD-vel nem szoktak elsüllyedni, ahhoz más drogok kellenek. LSD azoknál veszélyes, akiknél lappangó (vagy valós) elmezavar van, s azt könnyen belobbantja. Tehát az LSD s néhány más drog (de nem mind) nem egyértelműen rossz vagy jó, hanem a tényeket végig kell nézni és eldönteni, mi a véleményünk.

Timothy Leary, Forrás: http://www.allmusic.com/artist/timothy-leary-mn0000927497

Mi lett azzal a két emberrel, akik a Harvardon a kutatást végezték? LSD guru lett az egyik, Timothy Leary, és egész életében hetente LSD-t evett, könyveket írt szent vallási élményeiről, és ezt az életmódot hirdette. Leary mantrája így hangzott: Indulj be! Hangolódj rá! Ugorj ki! Azt gondolta a világ át fog alakulni ettől, s egy új korszak bontakozik ki, ami arra a szuper-tudatosságra és természetfeletti érzékelésre épül, amit az LSD-től tapasztalt.

Az ilyen transzokra az a jellemző hogy kijössz a kultúrhipnózisból, és látod a közös alternatív valóságot, és te azon kívül vagy. Ha ilyet átélsz, egyrészt egyfajta megrázó felébredés élményben van részed, másrészt ijesztő, mert azt éled meg, hogy kihúzták a szőnyeget a lábad alól, s omlik az addigi illuzórikus, de legalább kényelmes és stabil világkép. Ekkor két megoldás van, vagy visszaalszol, vagy a felébredést választod, s fenntartod az életedben. Sokan kaotikus állapotba jutottak az LSD-től, s vannak, akik menekülésként használják, mert az életük rosszul működik. Sokan nem tudnak róla beszélni, annyira jobb féltekés az élmény, annyira a szavakon túli. Sokakat a társaság belekeveri ebbe, s nem tudják, mit csinálnak.

A másik kutató, Richard Alpert elment Indiába, s onnan visszatérve úgy hívják, azóta, hogy Ram Dass. Indiában egy gurut talált, akit szentként tartottak számon, s aki a végtelen szeretet embere volt. A tanítványok együtt éltek vele és élvezték az isteni szeretet állapotát, ráadásul mindent tudott az emberekről, tudta a múltjukat. Ram Dass arra példa, hogy az LSD-s tudatkísérletező hippi korszakból úgy jött ki, hogy megtalálta a spirituális élmények autentikus forrását – a meditációt, a jógát, a hiteles mestert, egyszóval a belső szellemi gyakorlatokat és életmódot, mely a tudatot spiritualizálja.

Ram Dass, Forrás: https://beherenownetwork.com/category/ram-dass/

Ram Dass hittel felvértezve átállt a drogról a spirituális gyakorlásra, s ezzel sokan lettek így. A nyugati egyházakban is az ember magas képességeiről van szó – üdvözülés, megváltás, csak nagyon távolítva már “az majd a halál után jön csak, akkor is akkor, ha most jól viselkedsz”. Főleg beszélnek róla, az élmény elmarad, pedig az a lényeg. Ram Dass-ék élő embereket találtak megvilágosodva, és a hatvanas évek óta ez a jó hír terjedt el a világban: „Figyelj, te is lehetsz az! Te is megvilágosodhatsz! Ez közös, emberi lehetőség, mindenkié, nem csak a szerzeteseké és az egyházi vallásosoké! Gyakorolj, meditálj, ébredj fel!” Az is kiderült, hogy nem kell ehhez drog, sőt a drog nem világosít meg, bár – ritkán és keveseknek – spirituális élményekbe való betekintést ad. Aki azonban ismételgeti, és “spirituális út”-tá kereszteli magában, az általában eléggé félremegy tőle, s aztán igen nehéz kimásznia belőle (van, akinek sikerült kimásznia, ismerek párat, de még több olyat hallottam, aki nem tud kimászni, nem is akar, tagadja a bajait – általában önigazoló hiteltelen spirituális mellébeszéléssel).

Forrás: Gánti B. (2007). A humanisztikus pszichológia elméletei és gyakorlatai. Integrál Akadémia, Budapest

Ha szeretnéd elolvasni a teljes 52 oldalas e-jegyzetet, ITT megtalálod.

Integrál Pszichológia képzés indul szeptember 16-án!

Részletek: http://www.integralakademia.hu/integral-pszichologia-szak