Buddha i.e. 624-ben született a mai Nepál területén, a Himalája déli lábánál a Lumini kertben. Apja a Sákja Királyság királyaként nagyon óvta attól, hogy meglássa a világ valódi arcát. A herceg születésekor egy aszkéta azt jövendölte, hogy nagy uralkodó lesz belőle, ha a palotát választja, amennyiben azonban lelki útra tér Buddhává, azaz megvilágosodottá válik. Apja azt szerette volna, ha az ő nyomdokaiba lép, az ifjú hercegnek ezért a Sziddhárta, „minden kívánságot beteljesítő” nevet adta és csak a szép dolgokat mutatta meg neki a világból. A herceg azonban egy napon kíváncsi lett a palota falain túli világra is. Apja mindent megtett, hogy az utcákon is csak szépet lásson, de két fogyatékos öregember mégis Sziddhárta elé tévedt. Az ifjú herceg ekkor felismerte, hogy a szépség mellett szenvedés is van. Amikor látta meghalni az embereket, szívében együttérzés ébredt minden lény szenvedése iránt. Ekkor megfogadta, hogy kiutat talál ebből az örökös körforgásból. Gyermeke születése ellenére elhagyta családját, hiszen tudta, hogy a pillanatnyi örömök megélésén túl rájuk is ugyanúgy a szenvedés és a halál vár.

Évekig vándorolt Észak-Indiában, ahol különböző jógiktól elsajátította a meditációt és elérte a legmagasabb transzállapotokat. Ezt követően aszkétának állt és öt tanítványával együtt az Uruvála erdőben ült egy fa alatt hat éven keresztül. Ez meghozta számára azt a felismerést, miszerint a megvilágosodáshoz az arany középút vezet. Megerősítette hát lesoványodott testét és újabb gyakorlásokba fogott. Egy Bodhgaya nevű kis falu mellett egy fa alatt gyakorolta a belső valóság semleges szemlélését. Ezzel a módszerrel érte el a megvilágosodást negyven évesen a májusi telihold (vészák) hajnalán. Meglátta előző életei ezreit, ahogyan újra és újra a karma kerekében forogva kereste a boldogsághoz vezető utat, miközben szenvedések láncolatán ment keresztül. Megvilágosodásakor azonban lehullottak tudatának leplei és az örök béke állapotába, a végső valóságba, a Nirvánába jutott. Ettől kezdve hívjuk őt Buddhának, azaz „megvilágosodott ember”-nek. Akkori tanítványai továbbadták a tőle származó tanításokat saját tanítványaiknak, s ez a mester-tanítvány élő hagyományvonal azóta is töretlenül működik.

I.e. 400-ban a buddhista szanga kettészakadt. Ettől kezdve beszélhetünk a buddhizmus két irányzatáról: mahanája buddhizmusról (ez a nagyobb csoport) és théraváda vagy hinajána buddhizmusról (ez a ksiebb csoprt). A mahajána út a mások megvilágosodásáért dolgozó bódhiszattvák ösvénye. A hinajána az egyéni megvilágosodás érdekében történő szellemi gyakorlás útja. A buddhizmus későbbi terjedésével alakult ki a harmadik ág, a vadzsrajána buddhizmus. Ezt gyémántút vagy tibeti buddhizmusnak is hívják, mely a mahajána, a tantrikus út és a tibeti bön vallás ötvözéséből alakult ki. A buddhizmus japán ága a zen buddhizmus, mely a kínai csan buddhizmusból ered és a hatodik századtól létezik Japánban.

A théraváda vagy hinajána buddhizmus egy ortodox irányzat, mely minden vallásosságtól mentes, szigorúan Buddha eredeti tanításait követi az ősi buddhista szent szövegekre alapozva. Srí Lankán, Laoszba, Burmában, Thaiföldön és Kambodzsában terjedt el.

A mahajána irányzat szabadabban, reformszerűbben kezeli a tant. E filozófia ideálja a bódhiszattva, a már megvilágosodott szent emberi lény, aki saját nirvánáját „elhalasztva” reinkarnálódik, hogy segítse az embereket megvilágosodásuk elérésében. Vallásosság, sokistenhit, bonyolult szertartásosság, bölcseleti rendszerek jellemzik. Gyakoriak a dúsgazdag kolostorok. Az Amithaba kultusz a mahajána buddhizmus egy istenhívő, vallásos formája, mely meditációtól mentes. Kínában találkozhatunk mindkét forma követőivel, a mahajána buddhizmus továbbá Koreában, Vietnámban és Japánban elterjedt.

A vadzsrajána avagy tibeti buddhizmus a jógához hasonló, tantrikus gyakorlatokkal telített. Sok buddhaforma, szertartásosság és rituálé jellemzi. Nevét a vadzsráról, a tibeti buddhisták által használt rituális tárgyról kapta, mely villámlást jelent. Gyakran gyémántnak is hívják, mely mindent átvágó jellege miatt a megvilágosodás szimbóluma, innen a gyémántút buddhizmus név. Követőivel Tibetben, Nepálban, Bhutánban és Mongóliában találkozhatunk. Ennek az irányzatnak a vezetője a mindenkori Dalai Láma.

A zen vagy japán buddhizmust a tisztaság, az egyszerűség, az önfegyelem és a meditációs gyakorlatcentrikusság jellemzi. Távol tartja magától az intellektualizáló filozofálást. A valódi zen az 1200-as években alakult ki két fő irányzattal: rinzai zen és szótó zen. Japánban elterjedt.

Az összes buddhista irányzat azt mondja, hogy ne a mulandó dolgokba helyezzük boldogságunk zálogát (család, munka, szerelem, függőségek, stb.), hanem abba, ami örök, ami a megszabaduláshoz vezet. Ez szerintük nem más, mint a megvilágosodás (Buddha), az ahhoz vezető út (Dhamma) és az ebben támogató emberek (Szanga). Ha így járunk el, a megvilágosodás emberi képességében, illetve saját „Buddha-tudatunkban” veszünk menedéket, ami múlhatatlan.

A buddhisták szerint szenvedésünk legmélyebb oka az a folyamatos belső, tudati nyugtalanság, mely a ragaszkodásunkból, az elutasításunkból és a nem tudásunkból fakad. Erre az igazságra és az ebből kivezető útra ébredt rá Buddha, amit a Négy Nemes Igazságban foglalt össze: Dukkha – a szenvedés igazsága (szenvedés van, létezik), Szamudaja – a szenvedés oka, Niródha – a szenvedés megszüntetése, ellobbanása, Marga – a szenvedés megszüntetéséhez vezető út. A szenvedésből kivezető út tehát ott kezdődik, ahol felismerjük, hogy szenvedés van és mi magunk is szenvedünk. Amíg ez a felismerés nem történik meg, nem léphetünk ki a karma körforgásából. A buddhisták szerint cselekedeteink lenyomata a karma, mely belső késztetésként vagy külső sorseseményként tér vissza hozzánk. A jó cselekedet, ami enyhülést és boldogságot hoz jó karmát, a rossz cselekedet, ami önmagunknak vagy másoknak szenvedést okoz rossz karmát szül. Buddha nem csak felismerte a szenvedést, de meg is mutatta az abból kivezető utat, melyhez a Nemes Nyolcrétű Ösvény követését hagyta ránk útmutatóul. Ez a következőkből áll: helyes nézet, helyes gondolatok, helyes szándék, helyes beszéd, helyes megélhetési mód, helyes erőfeszítés, helyes éberség, helyes koncentráció.

Buddha élő példaként áll előttünk, miszerint van egy út, ami kivezet a szenvedésből és elvezet valódi természetünkhöz. Ezt az utat követve már számos ember elérte a megvilágosodást és közülük sokan újra és újra visszaszületnek, hogy másokat segítsenek ugyanennek elérésében. Magyarországon is több buddhista rend képviselteti magát. 1933-ban Japánban Kőrösi Csoma Sándort bódhiszattvaként ismerték el, Hollósy Mátére, a Buddhista Káté (1893) megírójára pedig második magyar bódhiszattvaként tekintenek hazánkban. Számos meditációs központ létezik országszerte azok számára, akik szeretnének jobban elmélyedni a buddhista hagyományvonal gyakorlásában.

Tudj meg többet a buddhizmusról Gánti Bence október 7-ei nyitott előadásán!

Részletek: www.integralakademia.hu/spiritualishagyomanyok2017