Minden kultúrának meg van a saját kollektív tudata, ami társadalmi normarendszerként, zárt gondolkodási- és viselkedésbeli mintaként mutatkozik meg. Ha fejlődni akarsz, jellemzően meg kell dolgoznod érte, mert az a társadalmi-kulturális közeg, amiből jössz, minden erejével próbál visszatartani. A rendszer intelligens, védi önmagát és nem akarja, hogy rést üss kollektív tudatának zárt pajzsán.
Merre van az út?
Aki ma úgy dönt, hogy fejlődni akar és a normától eltérő, tudatosabb életstílust alakít ki magának, valószínűleg kiábrándult a nyugati világ lélek nélküli materializmusából. Ez törvényszerű, mert a kiüresedett, felszínes dolgok megélése után a lélek a mélység felé fordul és elkezdi keresni a hiteles, őszinte kapcsolódásokat. Ekkor gyakran a spiritualitás nyújt neki kézenfekvő megoldást, de ez önmagában általában nem elég a változáshoz.
A keleti spirituális hagyományok gyakorlatrendszerével a transzperszonális világgal való kapcsolatunkat és az elcsendesedett befelé figyelést tudjuk elmélyíteni. Ugyanakkor keleten a szabad gondolkodásnak, önmegosztásnak és őszinte szókimondásnak nincs meg a hagyománya.
A keletiek szigorú szabályok szerint élik az életüket, amiknek nem része a valódi lelki kapcsolat ember és ember között. A nyugatiak szabadabb személyiségének ezért visszalépést jelenthet a keleti emberek kapcsolódási és viselkedési mintáját átvenni.
Két világ között
Keleten meg van tehát a lehetőség a spirituális gyakorlásban való elmélyülésre, nyugaton pedig a kultúránk része a szabad önkifejezés, a gondolataink és érzéseink megosztása.
A legtöbb ember, aki ma nyugaton elindul a változás felé pontosan e között a két világ között találja magát. Önmagában egyik sem elégíti ki, hosszú távon hiányérzetet ad és nem hozza meg azt az áttörő változást, amire vár.
A teljességet a nyugati lelki kapcsolódási módok és a keleti, mély meditációk egymás melletti, párhuzamos kigyakorlása, végül pedig ezek szintézise, személyiségbe történő integrálása hozza el.
Önérvényesítésből önmegvalósítás
Az integrál pszichológia szak személyiségfejlesztő önismereti csoport alkalmain ennek megfelelően kétféle irányba dolgozunk. Az a kollektív tudati tér, amely a csoportból létrejön, egyszerre ad teret az egyéni, mély belső folyamatok, valamint a magasabb, spirituális tudatállapotok megtapasztalásának.
A kollektív tudati térbe való bekapcsolódás átkeretezi az identitásérzésünket. Megtapasztaljuk, hogy maga a tér mozgat minket, ami képes megmutatni, hogy mi az, amire itt és most leginkább szükségünk van.
Ebben a flow élményben a nonverbális, befelé figyelő, érzékelős, mozgásos önkifejezés váltakozik a verbális megbeszéléssel, értelmezéssel és integrációval. Kifinomodik a többi emberrel való kapcsolódás élményünk, miközben az önkereső, fejlődni vágyó énünk elkezdi jól érezni magát. Rájövünk, hogy pontosan ez az, amit kerestünk.
Ebből a mély, önmagunkhoz és másokhoz való kapcsolódásunkból tudunk önazonosak lenni. Amikor ezt felismerjük, akkor indulunk el a világ versengő önérvényesítéséből a kifinomult, tudatos önmegvalósítás felé.
Hozzászólások