A spiráldinamika elmélet egy fejlődési szakaszelméleti modell. Azt mondja ki, hogy az emberi lélek fejlődése során különböző szintek alakulnak ki a társadalmakban, amik az idegrendszer változó környezetre adott válaszreakcióiként értelmezhetők.
A modell Dr. Clare Graves-től származik, amit két tanítványa, Dr. Don Beck és Christopher Cowan finomított tovább. Az alábbiakban a spiráldinamika szintjeit fejtjük ki részletesebben.
Első emelet
A spiráldinamika szintjei 3 emelet alapján lettek csoportosítva és különböző színekkel vannak jelölve. Az első emelet a létfenntartásról szól. A gépies szemlélet, az oksági gondolkodás és az univerzum mechanisztikus felfogása jellemzi. A következő 6 szint tartozik ide.
1. Bézs
Itt a genetikai faktorok és az ösztönök működtetnek minket. A cél az életben maradás, az élelem- és ivóvízszerzés, a szállás biztosítása, a meleg környezet megteremtése, az ösztönös szex és fizikai biztonság kielégítése.
Ezen a szinten mind egyformák vagyunk. Nincs jellegzetes személyiségünk, ezért ez a szint preperszonális (tudattalan motivációk jellemzik). Nincs jövőkép, nincsenek stratégiák, szabályok vagy szervezett együttműködés másokkal. A „mi”, a csoport tudata ekkor még nincs jelen.
Átélhetjük a bézs szintet baleset, trauma után, pszichózisban, súlyos szenilitás vagy betegség esetén, krízishelyzetben, gyász és háború idején, fogságban, valamint a születés és halál állapotaiban.
2. Bíbor
Ez a törzsi csoportokba szerveződés szintje. Megjelennek a szociális szükségletek, a biztonság igénye, amit a csoportos, szabályozatlan törzsi lét elégít ki. Létrejönnek a nagy családok és klánok. Nincs határozott individualitás, a személyes én érzése egybemosódik a csoportérzéssel.
Megjelenik az okok keresésének és megmagyarázásának képessége. Itt mindennek természetfeletti erőket tulajdonítunk – ez a mágia és a babonák világa. A személy életében ez a kora gyermekkor szakasza, ahol még a család jelenti a világot, azon kívül pedig minden idegen, veszélyes és felfoghatatlan.
A következő állapotokban jellemző ennek a szintnek a megélése: családi kötelékekben, a szerelem állapotaiban, álomban, transzban, imaginációban, hipnózisban.
3. Piros
Ez az erő, impulzivitás és egocentrizmus szintje, amit a mindenhatóság érzése, mások erőszakos kontrollálása jellemez. A harcos vezető azt hiszi, erővel képes hatással lenni a világra és kontrollálni azt. Ekkor a világot veszélyes dzsungelnek, küzdőtérnek éljük meg, ahol csak az erős és rátermett élhet túl.
A csoporttudatból felszabadult ego, a frissen életre fakadt én még gyenge, ezért folyton erősítenie kell magát az egyoldalú dominancia kivívásával és fenntartásával. Itt nincs megbánás és lelkiismeret furdalás.
A történelemben ilyenek voltak az ókori hódító birodalmak, a harcos és gyakran vérengző népek. A piros mentalitás működése társadalmi szinten manapság is más népek leigázásában és kizsákmányolásában nyilvánul meg.
Ugyanakkor pozitív aspektusában lehet a társadalmat előremozdító erő, ami segít kitörni a becsontosodott hagyományokból. A piros szinttel találkozhatunk például a sportban, az utcai bandákban vagy a harcos filmekben.
4. Kék
A kék szintet a rend, a fegyelem, az engedelmesség és a tekintélyalapú hierarchia jellemzi, ahol az autoritásnak való engedelmesség az alapérték. Ebben a szakaszban a piros oldalunk le akarja győzni a rendezetlenséget, tisztátalanságot, amihez a kék biztosítja az alapot a parancsok és dogmák bevezetésével. Elkezdjük a kielégülésünket késleltetni, a világ pedig egyre civilizáltabbá válik.
A kék csúcsán béke, rend, cél és értelem uralkodik. A kék rendet teremt a káoszban és struktúrát az anarchiában. A rendtől való eltérés vagy bármiféle egyénieskedés felháborodást kelt, mert a játékszabályok megszegését jelenti. A piros önérvényesítése a kék önfeláldozásába megy át.
A kék spiritualitása a vallás. Saját szent könyvük az egyetlen igaz, mely a megváltásba visz, más vallásoké a pokolba vezet. Példák a kék szintre: „jó keresztények”, amishok, bürokratikus intézmények, iskolák, katonaság.
5. Narancs
Amikor a kék szinten stabilizáltuk magunkat, megengedhetjük, hogy újra saját gondolataink legyenek. A narancs szinten szert teszünk személyes függetlenségünkre, ahol a munka és a produktivitás lesz a fontos. Tudatunk itt azzal küszködik, hogy hová helyezze a referenciacsoportot: kívülre (tekintélyszemély, stabilitást jelentő biztos pont) vagy belülre (én magam)?
A narancs világa az üzlet. Vállalkozó, kapitalista, aki bármit megtesz a siker érdekében. Minden alku tárgya és alku kérdése. Igazi materialista: a megszerzett pénz, vagyon és anyagi javak a sikeres működés bizonyítékai. Lenézi az empátiát és az érzelmeket, emberi kapcsolataiban a haszonelvűség a fő szempont. Spiritualitását tekintve vagy ateista, vagy „lehet” módon hisz a transzcendensben.
6. Zöld
A zöld az első emelet csúcspontja, mely magában hordozza a választ, továbbá a megoldási kísérletet az összes előző szint hiányosságaira. Elutasítja a kék dogmatikusságát és a narancs mohóságát, helyette értékrendje középpontjába a közösséget, az egységet helyezi. Fontos számára a saját és mások érzelmeinek, gondolatainak felfedezése, elfogadása, kommunikálása, a sokféleség éltetése (nemi, faji, kulturális értelemben).
A zöld igény akkor jelenik meg, amikor a narancs megéli a szép lakást, jó kocsit és feltűnik neki, hogy ez így üres. Elkezd vágyakozni arra, hogy valaki megértse, meghallgassa. Az emberi kapcsolatok, a kapcsolódás, a harmónia és humanisztikusság válnak fő értékeivé.
Második emelet
A második emelet, az integratív és transzperszonális működésmódokba való átlépést jelenti, amely egy giga-ugrás az emberi tudatban. Ezek a szintek integratívak, azaz az első emelet szintjeit elfogadják, harmonizálják (sárga) és egy globálisan integrált rendszerbe szervezik (türkizkék). A vagy-vagy gondolkodást az is-is váltja fel.
Ezen az emeleten már transzperszonális jegyek is jelen vannak. Az emberiség fejlődése ma itt áll és egyre többen lépnek át erre a szintre.
7. Sárga
A sárga szinten az intim, igaz kapcsolatok továbbra is fontosak maradnak, de többé már nem ez a dolgok fő célja. A „mi” szavak mellett megint egyre többet lehet hallani az „én” szócskát. Elkezdjük járni a saját utunkat azon értékek mentén, amit a zöld csoportban megéltünk.
A sárga értékrendje a funkcionalitás, a szakértelem, a rugalmasság és a spontaneitás. Ezen a szinten természetesnek fogadjuk el, hogy egymással ellentmondásban álló igazságok egyszerre léteznek és ettől bizonytalanság van a létben. Olyan személyes szabadságot fedezünk fel, mely nem árt senkinek, és amely határozottsága mellett tiszta, mentes a játszmáktól, az én nyomulásától.
8. Türkizkék
A sárga akkor lép tovább, amikor feladja az egyedüllétet. Az ember ismét átpördül a „mi” üzemmódba, ahol hasonlóan magas fokú individuumokkal találkozik és együtt haladnak tovább. Ez a szint ötven évvel ezelőtt jelent meg, a hatvanas években és azóta az új világ megvalósulni látszó alapjait teszi le.
A türkiz összeszedi, elegyíti és harmonizálja az egyéniségeket egy erős kollektívába. Minden élő entitás közös javára fókuszál, integrált rendszert alkotva. Az emberi agy magasabb képességeit használja aktiváló módszerek segítségével. Globális és teljes spirálos kapcsolati hálóval rendelkezik (networking). Minimalista módon él a kevesebb több elvén. Holisztikus, intuitív gondolkodás és együttérző cselekedet jellemzi.
Harmadik emelet
A harmadik emelet a spirituális valóságokról szól, melyet a spiráldinamika alkotói nem fejtenek ki, csak utalnak rá. Beck és Cowen ebben a nyílt végű rendszerben megnevezi a korall szintet, tud róla, de nem képes még leírni. Itt a további emberi lehetőségekről –feltehetőleg a szentek és misztikusok világáról – van szó.
Don Beck és Ken Wilber együttműködéséből további differenciált szintek kerültek megnevezésre, mint az indigó, ibolya, ultraibolya és tiszta fény tartományok. Ezek tanulmányozása azonban a későbbi generációkra vár.
Forrás: Gánti Bence, Spiráldinamika, 2008, Budapest – Integrál Akadémia jegyzet
Hozzászólások