Ebben a cikkben bemutatom két normál önkereső személy szétesés élményét, amelyet spirituális gyakorlataik során éltek meg. Leírom, hogy hogyan történt az élmény feldolgozása és mit tehetünk, ha valaki ebben a folyamatban elakad:

1. Hogyan lehet a személyt támogatni?
2. Lelkileg mi történik ilyenkor benne?
3. Mit tehet, ha nem sikerül túljutnia ezen az állapoton?

Barátnőm a közelmúltban megélt spirituális élményéről mesélt a legutóbbi találkozónkkor. Erőteljes, meghatározó élményben volt része, nehéz volt megbirkóznia a következményeivel. Barátokkal ültek össze egy este, hogy közösen ünnepeljenek, méghozzá tanító (tudatmódosító) gyógynövény segítségével. Megadták a módját, ahogyan a nagy könyvben meg van írva: szép környezet, harmonikus, nyugodt hely, oltár, tűz és ismerősökből álló, meghitt társaság.
Az este szépen indult, aztán szinte rémálommá változott. Barátnőm indulattal a hangjában mesélte, hogy a résztvevők viselkedése több esetben megrémisztette és kiábrándította. A szeretetteljes egymás felé fordulás, egymás megértése és segítése helyett figyelmetlenséget és néhol agressziót látott. A gyógynövény hatására nyitottabbá válva ez fájdalmas volt a számára. Ráadásul a saját élménye is erős volt. Az est folyamán kétszer megkérdezte a mellette ülőt, hogy biztos, hogy nem fog meghalni?
Azóta nagyon érzékeny, az érzelmei erőteljes hullámban borítják el, könnyen elsírja magát vagy hirtelen dühös lesz és vagdalkozik. A legijesztőbb az egészben, hogy azóta úgy érzi, hogy ha nem tartja magát tudatosan, akkor szétesik.

Együttéreztem a barátnőmmel és azt hiszem, hogy igazán most értettem meg a transzperszonális és integrál pszichológia tanult alapelvét: bármilyen módosult tudatállapottal dolgozó ülést csak profi és képzett vezetővel végezzünk, aki a megfelelő transzperszonális szemléletű csoportos és terápiás keretet meg tudja tartani.

Támasz

Ahogyan mesélt, láttam barátnőmön, hogy zaklatott, fáradt és a figyelme szétszórtabb, mint máskor. A segítés hajtott, mikor kérdezgettem őt, szerettem volna pontosabban megérteni, hogy mit élt meg és azóta miben van. Reméltem, hogy mindez neki is segít, hogy értelmet találjon az élményére. A harmadik vagy negyedik ilyen kérdésem után megszólalt bennem egy hang: “Ne terápiázz!”. Ekkor döbbentem rá, hogy úgy kérdezgettem őt, mintha a terapeutája lennék. Kicsit elgondolkodtam, hogy ilyen esetben vajon hol a határ? Meddig barátnői aggódás és mettől terápiázás? Azt hiszem, erre nincs egyértelmű válasz.
Én elengedtem a kérdéseket. Nem akartam ezekkel nyomást helyezni rá, ehelyett inkább hagytam, hogy szabadon meséljen. Javasoltam neki, hogy vigye ezt a témát egyéni terápiába, tanácsot adtam a földelésre (erről később írok részletesebben) és biztosítottam arról, hogy keressen bátran, ha szüksége van megértő beszélgetésre. Azt hiszem, hogy barátnőként ennyit tehettem. A találkozónk után időről időre rákérdeztem nála, hogy hogyan van. Szerencsére most már, 3 héttel a találkozónk után, jól van, visszazökkent a normál hétköznapi állapotba.

Igazából az a pár kérdésem keveset segített, barátnőm nem tudta pontosan megfogalmazni, hogy milyen is a szétesés, amitől fél. Azt mondta el újra és újra, hogy úgy érzi, mintha szétszórodott volna és nincs ami összetartsa őt. Neki kell tudatosan erre figyelnie és tartani magát. Paradox módon ez úgy hangzik, mintha a szétesés már megtörtént volna és ez az állapot fennmaradt volna; egy nyitott és sérülékeny állapot.

Egy saját élmény

Elmesélem a saját szétesős élményemet, szintén egy jó példa a szétesés érzékeltetésére:
Körülbelül egy évvel ezelőtt változásban voltam. Szerettem volna az élet felé több bizalommal lenni, belefáradtam már a “mindent kézben tartok” működésembe. Egy este lefeküdtem aludni, de nem jött álom a szememre. Nehezen tudtam lenyugodni, a gondolataim rohangáltak a fejemben. Nem mozdultam, reméltem, hogy a mozdulatlanság segíti az elmémet lecsendesíteni. Csak feküdtem az ágyon és vártam a megváltó álmot. Végül sikerült teljesen belazulnom, de éppen amikor átléptem volna a másik világba, a tudatom hirtelen magához tért.
Nem értettem, hogy miért, mert a szobában teljes nyugodtság volt. Megint próbáltam ellazulni és vártam az álmot. És megint. Pont az elalvás pillanatában magamhoz tértem. Ekkor már biztos voltam, hogy nem külső dolog ébreszt fel. Megint csak vártam és megint épp az utolsó pillanatban feléredtem. És ezt újra és újra ‘eljátszottam’, vagy 2 órán keresztül ez ment. Nem tudtam megengedni az álomba esést; azt, hogy belezuhanjak az ismeretlenbe.

Aztán egyszer mégiscsak sikerült átlépni a küszöböt és álmodni kezdtem. Éjjel volt. Egy lakásban voltam egy barátommal. Aludni tértünk, mégsem tudtam lenyugodni. Éreztem, hogy el kell onnan mennem. Összeszedtem a cuccaimat és elindultam. Kiléptem az utcára, tettem egy-két lépést, de kezdtem furán érezni magam. Kezdett a világ szétesni. Vagyis nem a világ esett szét, valahol tudtam, hogy minden változatlan körülöttem, csak én nem tudom a képet összetenni a megszokott módon. A tér néhol megnyúlt, néhol lerövidült, minden mozgott és elmosódott, nem volt semmi fix pont, amibe akár csak tudatilag kapaszkodhattam volna. A testem is furán viselkedett. Nem tudtam tartani magam, összeestem. Semmim sem mozgott az akaratomnak megfelelően, semmim sem engedelmeskedett. A lábaim szétcsúsztak, a kezeim meg próbáltak kapaszkodót keresni, de mintha teljesen elfelejtették volna, hogy hogyan is kell odanyúlni és megfogni valamit. A szétcsúszásomat belülről megéltem és közben kívülről végignéztem. Elveszítettem mindenfajta kontrollt, teljesen tehetetlen voltam.

Féltem. Nem értettem, hogy mi történik velem. De talán sokkal jobban féltem attól, hogy mindez az utcán történik, ahol nem vagyok biztonságban és az emberek megláthatnak. Szégyelltem magam, hogy így szétcsúsztam, pedig nem tehetettem róla.
Buliból hazafelé tartó lányok egy csapata állt meg mellettem. Beszélgettek. Úgy tettek, mintha nem vettek volna észre. Én tudtam, hogy tudják, hogy ott vagyok és tudtam, hogy egy szétcsúszott drogosnak tartanak. Szörnyű érzés volt… Ekkor felébredtem. Erősen szorongtam.

Saját élmény feldogozása

Másnap elmeséltem egy szellemi világban jártas embernek ezt az éjszakámat. Ő csak ennyit mondott: “Ismerem azt, amikor szétesik a világ. Számomra ez nem félelmetes, inkább érdekes, mivel minden olyan más. Abban az állapotban is csak megélem azt, ami éppen van.” Ezt olyan természetességgel, nyugalommal és szeretettel mondta, hogy elgondolkodtatott: tulajdonképpen nekem miért félelmetes ez a szétesés?

Utólag és kívülről nézve egyértelmű a válasz: a kontroll elveszítése az, ami rettegéssel tölt el. Nem szoktam meg, hogy kiadjam az életem irányítását a kezemből vagy hogy ennyire elhagyjam magam.
Eltartott jó pár hétig, amíg ez az álombeli élmény dolgozott bennem. Újra és újra felbukkant, mint egy emlék, újra és újra belementem, megéltem és közben próbáltam értelmezni. Barátkoztam azzal az érzéssel, hogy hagyom történni a dolgokat, kiengedem a kontrollt a kezemből. Ebben sokat segítettek a szellemi tanító szavai, bátorságot adtak és hitet, hogy mindennek van értelme. Az emlékbe belemerülve megpróbáltam elengedni magamat és a tartásomat, hogy meglássam, mi történik akkor, amikor csak megélem és nem szólok bele a történésekbe. Ezzel együtt megéltem a félelmemet, a szégyenemet; azt, hogy nem értenek meg engem és egyedül vagyok ebben az egész tehetetlen helyzetben.

Lassan magamévá tettem az élményt. Megértettem a benne lévő tanítást és megláttam, hogy ez hogyan vonatkozik az életemre. Szerencsém volt, a szétesés élmény az életemben történő változás, a lelki folyamatom része volt. Természetesen jött, valószínű készen voltam rá. Az egész élmény feldolgozását segítette az, hogy egy tapasztalt emberrel ezt meg tudtam beszélni és az, hogy értelmet tudtam adni neki. Tudtam, hogy változásban vagyok, tudtam, hogy mi az amit szeretnék elengedni és erős vágyam volt a megújulásra. Tulajdonképpen csak meg kellett engednem magamnak az ‘ismeretlenbe való esést’, hogy az új élethez, az új működésemhez szükséges változás bennem megtörténjen.

Tanulság

A barátnőmnek ezzel szemben nehezebb dolga volt, mivel nála ez az állapot nem természetesen jött. Váratlanul és hirtelen érte őt egy hatás, ami teljesen felkavarta belső világát, minden felbolydult. Ezt a káoszt a tudatával tartotta össze, ami állandó küzdelmet, állandó figyelmet igényelt. Emellett nehéz volt értelmeznie és ezért megélnie a vele járó érzelmeket.

Barátnőm esetéből levont tanulságok:

1. Légy óvatos, hogy miben veszel részt, mire mondasz igent. Főleg akkor, ha egy barát invitál, ilyenkor könnyű könnyelműnek lenni a baráti bizalom miatt.
2. Informálódj a pontos részletekről, a módszerről, a körülményekről, a vezetőről, stb
3. Szellemi gyakorlatot vagy mély lelki terápiát csak tapasztalt vezetővel végezz. Ő tudja, hogy hogyan tartson meg téged vagy a csoportot, hogyan kezelje az emberekből előtörő érzelmeket, hogyan segítsen fókuszt tartani és hogyan segítsen át az elakadáson. Segít, hogy az egész élmény gyógyító és ne romboló legyen.
4. Gondold át, hogy szükséged van-e az adott élményre az adott körülmények között
5. Fogalmazd meg, hogy mi a célod, a pontos szándékod a részvétellel
6. Figyeld meg, hogy van-e erőd, belső vágyad a szándékban megfogalmazott témáddal dolgozni

Mit tegyél?

Mit tehetsz, ha mégis megtörténik a szétesés, nem javul az állapotod, nem tudsz megbirkózni vele?

1. Keresd fel a vezetőt. Ő tudja, hogy mi történt és felelőssége az utógondozás, vagyis segíteni a megélt élmény feldolgozását.
2. Ha nincs vezető, vagy nem elérhető, keress fel egy szakembert. Egy lelki segítőt, aki hozzád hasonló világképpel bír. Ebben tud majd segíteni az ISEN – International Spiritual Emergence Network. A cikk végén írok erről többet.
3. Keress támaszt a környezetedben. A szakemberen kívül van valaki a közeledben, akiben megbízol, aki ért és megért téged? Neki el tudod mesélni, hogy mi történt veled? Segít, ha megérzed, hogy nem vagy egyedül a problémád megoldásában.
4. Próbáld megérteni az élményedet. Mi történt pontosan kívül, belül? A szakember és az a tény, hogy beszélhetsz a megéltekről, segít ebben. Ezáltal a helyére tudod rakni magadban a dolgokat.
5. A szakember segítségével találd meg az irányt a gyógyuláshoz. Ehhez adok a következőekben támpontokat.

Előre vagy hátra?

A szétesés állapota azt sugallja, hogy egy lelki folyamat kellős közepén akadtál el, ezért tulajdonképpen két lehetőséged van: előre vagy hátra. Vagy teljesen belemész a szétesést kiváltó és a szétesés élményébe vagy visszavonulsz. Vagy belépsz azon az ajtón, ami váratlanul kinyílt vagy becsukod azt. Ha nem egyértelmű, hogy előre vagy hátra, akkor figyelj befelé: a félelmek mögött érzed a belső vágyat, hogy ezzel megküzdj, hogy ezen keresztülmenj? Ha igen, van ehhez elegendő lelki erőd? Vagy a félelmek az élmény újbóli megélése gondolatára olyan erős, hogy teljesen felemészt?

Ha nincs erőd és csak arra vágysz, hogy ennek a rémálomnak mihamarabb legyen vége, akkor dönts a visszavonulás mellett. Ez óvatos, mégis bölcs döntés. Ilyenkor add meg magadnak az időt, hogy töltekezz és visszakerülj a megszokott életedbe. Egyszer majd úgyis eljön az idő, amikor készen leszel megvívni ezt a belső csatát.
Ahhoz, hogy az ajtót tényleg teljesen becsukjad, és vissza tudj térni a normál hétköznapi állapotba,

1. hagyj abba mindenféle szellemi gyakorlatot vagy feltáró, mélyre menő terápiát.
2. földelj. Végezz olyan tevékenységet, ami az anyagi világba, a jelenbe hozza a figyelmedet. Ilyen például a testtel való foglalkozás, mozgás, finom ételek, italok, szépítkezés, vásárlás, a természetben töltött idő, kertészkedés, kézimunka stb.
3. töltekezz. Keress olyan helyet, ahol biztonságban és szeretve érzed magad, ahol megpihenhetsz és erőt tudsz gyűjteni.
4. ha olyan erős a szétesés, hogy az élmény teljesen leköti a figyelmedet és ezért nem tudsz a mindennapi feladataidra koncentrálni, nem tudod az életedet a megszokott módon vinni, akkor fontold meg egy pszichiáter felkeresését, aki megfelelő gyógyszerrel segíti a megnyugvást.

Ha viszont úgy érzed, hogy maradt erőd és erős a vágyad, hogy újra belemenj, annak érdekében, hogy teljesen átmenj az élményen, akkor készülj fel egy erőteljes és intenzív utazásra. Egy tapasztalt segítő kísérjen ebben a folyamatban. Ha megint elakadnál, ő át tud segíteni az adott ponton. Az élményt tudatosan megélve felismerheted, hogy mi az, ami feljött a tudattalanból, miben akadtál el, milyen ellenállás próbált megvédeni, hogyan tudsz ezen túljutni és mi a végső megoldás.

Az élményt a kapcsolódó érzelmi energiák teszik igazán intenzívvé és félelmetessé. Ahogyan ezek erősödnek, akár azt is hiheted, hogy ebbe bele fogsz pusztulni. Valószínű, hogy ez volt az ijesztő az első körben, emiatt húztad be a féket és emiatt történt az elakadás a folyamat közepén. Ha sikerül teljesen megadnod magadat a folyamatnak és a kontroll helyett bizalommal merülsz az élménybe, akkor tud megtörténni mindaz, aminek meg kell történnie. Akkor tudnak a kapcsolódó érzelmi energiák felszabadulni, átáramolni rajtad és aztán szabadon távozni. Ezen energiák kitisztulása hozza meg az enyhülést, a megnyugvást. Ez hozza el a belső békét, a belső rendet. Valójában egy új rend, egy új én születik.

Kemény lecke felkészületlenül megélni a szétesést. Minden nagy tanító türelemre int ahogyan haladunk a szellemi utunkon vagy a lelki folyamatunkban, éppen azért, hogy az ilyen kellemetlen vagy akár veszélyes állapotot elkerüljük. Érdemes fejlődésünknek megadni a kellő időt, így tényleg akkor kapjuk az adott feladatokat, amikor készen állunk.

ISEN – International Spiritual Emergence Network
Nemzetközi Spirituális Krízis Hálózat

Ez a hálózat egyelőre (2016 március) nem működik Magyarországon, a magyarországi szervezet létrehozása 1-2 hónapon belül kezdődik. Azért említem az ISEN-t, mivel egy jó kiindulópont lesz spirituális krízis témában. Jelenleg a különböző  országokban működő kis, helyi szervezetek nemzetközi szintű összefogása zajlik. Európában eddig Stanislav Grof által alapított Grof Foundation adott segítséget spirituális krízis esetén. Most a Grof Foundation és az ISEN összedolgoznak, hogy egy egységes hálózat jöjjön létre. Éppen megújulóban van az ISEN és a Grof Foundation web oldala.
Az ISEN szervezetei, így a magyarországi szervezet is az integrál szemlélet alapján fog segítséget nyújtani, a tevékenységük a spirituális krízis témában minden kvadránst lefed, így segíteni tudnak testi, lelki, közösségi és infrastruktúrális oldalról.