Elmesélem nektek, hogy éreztem magam gyerekkoromban és kamaszkoromban, amikor jó cuccokat kaptam ajándékba. Merthogy öröm is volt, meg nem sokkal utána szomorúság is. Az örömöt mindig kifejeztem, a szomorúságot nem, de szerintem látszott rajtam kicsit. Talán olykor próbáltam ilyenkor is örömöt mutatni. Azt hittem, a szomorúságom annak a jele, hogy nem szeretem az anyámat, vagy hogy valami baj van velem. Húsz évvel később, sok önismeret után jöttem rá, hogy ez nem volt baj, csak bekaptam egy olyan horgot, amely túlmegy önmagamon és a jó szándékú szerető anyámon is. Egy horgot, amely részben a félrement társadalom hülyesége.
