A mese vagy egy történet összeköti a mesélőt és a hallgatókat a képzelet által. A képzelet szimbólumokat használ – élmények, képek, hangok – amelyeknek az emberek bizonyos jelentést adnak. Ilyen módon a mesemondó igazából mindig a kapcsolódások alakítását és erősítését segíti egy közösségen belül azáltal, hogy a képzeletet serkenti a mesében megjelenő szimbólumok által.

Duncan Williamson élete a mesékről és énekről szólt. Skót Utazó családból származott. A Skót Utazók nomád emberek voltak, nem tartoztak sem a romákhoz sem a cigányokhoz, bár ők is sokat tudnának mesélni az előítéletekről és a becsmérlésről.  Duncan Williamson 60 évet töltött utazással Skócia területén, bármerre járt, történeteket mesélt és gyűjtött. A többi Skót Utazó-hoz hasonlóan Duncan családja is nomád életet élt, télen sátorban laktak, nyáron pedig összecsomagoltak és vándoroltak egyik helyről a másikra, szezonális munkákat vállalva, hogy eltartsák magukat. Folytatás →