Amikor válaszúthoz érkezünk, megállunk egy pillanatra mérlegelni, hogy jövőbeni választásaink milyen lehetséges haszonnal vagy veszteséggel kecsegtetnek. Szeretnénk, ha a befektetett időt és energiát sikeres végeredmény koronázná. Ez teljesen logikus, ki akarna fölöslegesen megerőltető munkát végezni, ha nem kap érte semmit cserébe? Az önismeret útja azonban nem ennyire kiszámítható. A végeredmény nem garantált olyan módon, ahogy itt és most azt elképzeljük. Persze az út elején még lehetnek olyan képzeteink, hogy minden jó lesz, ha a szabályok szerint játszunk és sok önismereti foglalkozáson részt veszünk. Az önismeret útja azonban nem a szabályokról, sokkal inkább azok felrúgásáról szól. Nem törvénytelen cselekedeteket kell ez alatt érteni, hanem azoknak a már lejárt szavatosságú belső szabályoknak az elengedését, amelyekkel egész életünkben önmagunkat hátráltattuk. Hogy a régi minták ilyen formán való elengedése és az új, saját bensőkből fakadó szabályok követése milyen módon hat jövőbeni önmagunkra, céljainkra, haszon és veszteség kvótáinkra, az teljességgel kiszámíthatatlan. Nem tudhatom, hogy annak elengedése, átformálása, amit most megkérdőjelezhetetlenül hiszek magamról, hogyan hat majd rám és viselkedésemre a jövőben.
