Amikor életünkben elérünk egy bizonyos érettséget, akkor magától, mintegy sorsszerűen ébred fel bennünk a megismerés vágya. Ekkor önkéntelenül is befelé fordulunk, hogy a lét rejtelmeit, az élet nagy kérdéseit kutassuk. Szomjazva vetjük bele magunkat a megismerés filozófiájába, amivel – olykor tudattalanul – saját korlátainkon és véges emberi létünkön túlra akarunk tekinteni.
Keresésünkben eljön az a pillanat, ahol az illúzió már nem takarja el teljes egészében tisztuló belső látásunkat. Ekkor szabadulni akarunk énünktől, a testi élettől, az önös cselekvésektől. Ez az a pont, ahol a keresőnek érdemes a jóga útjára lépni. Itt ér véget a nyugati pszichológia segítő szerepe, hogy átadja a helyét a keleti tanoknak.
