Böjtölök. A tervezett 3 hétből a 8. napon tartok. Túl vagyok a tervem szerinti legnehezebb részen: 5 nap léböjtön a belek tisztításával és a híres nevezetes drasztikus májtisztításon. Megkönnyebbültem és mély öröm jár át. Örülök, hogy nekivágtam. Örülök, hogy megcsináltam ezt a hetet, örülök a tisztulásomnak, az új életerőmnek, magamnak, örülök az életnek. Most pozitívan nézek a jövőmbe, tele bizalommal és erős hittel, hogy képes vagyok egy olyan életet élni, amiben boldog vagyok.

A böjt minden nagy vallásban megtalálható: keresztény nagyböjt, iszlám Ramadan, buddhizmusban a meditációs elvonulások, a törzsi népeknél pedig egyes szertartások járnak böjttel. De nem szükséges egy vallást követni ahhoz, hogy valaki nekiálljon egy tisztító kúrának, így a tudományokban hívők életében is jelen lehet a böjt. Ebben az esetben a test tisztításáról van szó, míg az előbbiekben a test könnyítése mellett a figyelem a lelki és akár szellemi síkra is irányul.

A böjt lényege a lemondás. Egy időre a mindennapi életünkben lemondunk valami számunkra fontos tevékenységről (pl. szóböjt) vagy dologról, ami leggyakrabban valami ételt jelent.

Ennek különböző fokozatai lehetnek. Legelőszőr én az édességre mondtam nem-et pár hétre. Talán ezt még nem hívjuk böjtnek, viszont kellőképpen kihívás volt és értékes tapasztalatokat adott. Az évek múltával aztán fokozatosan egyre komolyabb lemondásokat vállaltam be. Előszőr rövidebb, aztán hosszabb ideig nem ettem húst, aztán nem ettem állati eredetű ételt és végül eljutottam a rövid ideig tartó léböjtig.

Azt, hogy miről mondjunk le, mennyi időre és egyáltalán mi is a szándékunk a böjttel, a rákészülés idejében döntjük el. Fontos első lépése ez a folyamatnak. Érdemes informálódni, utánaolvasni annak a részletnek, ami a legjobban foglalkoztat, és hasznos beszélgetni egy olyan emberrel, aki csinált már ilyet. Én azt is át szoktam gondolni, hogy mikor, mit, hol egyek, végezzek-e kiegészítő tisztító gyakorlatokat és ezek hol férnek el a mindennapjaimban. S ha tehetem, kevesebb programot szervezek, hogy több idő jusson a pihenésre és elcsendesedésre.

Aztán eljön az első nap. Legtöbbször lelkesedéssel indulunk neki és a megszokott napi lendülettel vágunk bele a tervünkbe.  A hozzáállásunk magunkhoz és a napi teendőinkhez még a megszokott, ugyanazokkal a mozdulatokkal, ugyanazzal a gyorsasággal és vehemenciával teszünk-veszünk. A különbség egyelőre csak annyi, hogy elkezdünk lemondani az adott dologról. Ezt úgy hívom, hogy ‘izomból csináljuk’.

Kis idő elteltével valószínű, hogy kezd a test visszajelezni. Jöhet gyengeség, idegesség, nyűglődés, fáradtság vagy komolyabb böjtöknél szédülés, fejfájás. A mostani léböjt idején nekem a vércukrom esett le kétszer, mind a kétszer beletelt majdnem 1 órába míg kipihentem és visszanyertem az erőmet. Ijedtségre azonban nincs ok, ezek a tünetek előfordulhatnak, ez normális. A test nem kapja meg azt, amit megszokott és így jelez. Mintegy háborog. Erősebb böjt esetén emellett valószínű, hogy a lerakódott mérgek kezdenek kilazulni és azok okozhatják a tüneteket.

Ezekben a percekben, órákban van nagy szükségünk a lelki erőnkre, hogy továbbcsináljuk. Nem szabad abbahagyni. A tünetek megijeszthetnek, beindulhat az ellenállás és az elme mindenféle kifogást talál arra, hogy miért ne folytassuk.
Visszatekintve átértékelődik bennem ez a nehéz szakasz. Talán még örülhetnénk is ezeknek a tüneteknek, mivel ezek jelzik azt, hogy jól csináljuk. Emlékeztetnek arra, hogy változtattunk valamit az életünkben, kiléptünk a megszokott keretből és ezért nem is lehet mindent ugyanúgy, ‘izomból’ folytatni. Arra kényszerítenek, hogy egy picit megálljunk és tudatosítsuk, hogy mibe is vágtunk bele és mi történik.

Ha sikerül megbékélnünk a kellemetlen tünetekkel, akkor egy fontos lépést teszünk, eljön a megadás. Ez egy áttörés.  Megadjuk magunkat annak, ami van. Elfogadjuk a gyengeségünket, az idegességünket, a fejfájásunkat, stb. Megpihenünk és elkezdünk alkalmazkodni az új helyzethez. Kilépünk a megszokásból. Elkezdünk lassabban mozogni, többet pihenni, a testünkre és magunkra jobban figyelni. Ösztönösen jönnek ezek a kérdések: Mit érzek? Mire van szükségem? Mi lenne a legjobb most nekem az adott körülmények között? Hogyan osszam be az erőmet az elvégzendő feladatokhoz? Mi az, ami tényleg fontos?

Sok türelemre és kitartásra van szükség.  Tovább folytatva a böjtöt, valószínű, hogy jön egy könnyedebb időszak, a hullámzásra azonban végig számítani lehet. Egyszer erősnek érezzük magunkat, kis idő múlva meg lehet, hogy azt gondoljuk, hogy nem bírjuk végigcsinálni. Szerintem nincs egy sztenderd forgatókönyv, minden böjti időszak más. Én voltam úgy, hogy a közepén megbetegedtem, ezért abbahagytam. Máskor a végén nyűglődtem sokat, hogy mikor lesz már vége. Legtöbbször azonban az első ellenállás után könnyebben tudom kezelni azt, ami jön. Könnyebben viselem a lemondást vagy önmagamat a reakcióimmal együtt. A böjt kezdete óta megélt apró sikerek ösztönöznek, hogy folytassam.

S mivel időközben a test is tisztul, és megszabadul lerakódásoktól, vagy egyszerűen, mivel egyszerűbb ételeket kell megemésztenie, az energiaszint is emelkedik. Kevesebb energia kell az emésztésre, több jut másra. Könnyedebbnek érzem magam és egyre erősödik az önbizalmam, hogy végig tudom csinálni.
Az biztos, hogy ha sikerül végigcsinálni azt, amit elterveztünk, akkor új testi-lelki erőre kapunk. Büszkék leszünk magunkra. Egy számunkra nehéz kihívást sikeresen teljesítettünk.

Ha meg éppen nem sikerül végigcsinálni, jártam már így, vagy csak úgy, ha közben engedményeket adtam magamnak, akkor meg ebből lehet tanulni. Lehet, hogy éppen fontosabb az elnéző szeretet magunk iránt, mint a szigor és a tisztulás. Igaz, ebben az esetben a végén kisebb a sikerélmény és az öröm. Egy ilyen félsikernél hasznos átgondolni, hogy mi az, amit sikerült teljesítenünk és a következő böjtnél ezt figyelembe véve egy olyan tervet felállítani, ami kihívás marad és egyben teljesíthetőnek is tűnik a számunkra.

Még egy gondolat. Manapság a böjt szót sokrétűen használják. Eredetileg azonban a fizikai lemondás mellett elsősorban lelki gyakorlatot jelentett. Javaslom, hogy böjtünk alatt hagyjunk időt arra, hogy elcsendesedjünk és önmagunkkal legyünk. Fizikai szinten kilépünk a megszokás keretéből, megtehetjük ezt lelkileg is. Megéri.
Jöhetnek új gondolatok, ötletek az életünkkel kapcsolatban. Mi az, ami fontos nekem? Mi az, amit szükséges elengednem, mert már nem szolgál engem? Mi az, amit eddig halogattam vagy mi az, amire igazán vágyom? Kaphatunk ötletet, sugallatot egy-egy problémánk megoldásához. Az is lehet, hogy egy újabb megértést kapunk önmagunkról, egy újabb identitást. Ha más nem, már csak azért is, mivel megtapasztaljuk, hogy anélkül is tudunk élni, amiről éppen lemondtunk.

A böjt alatt megélt lelki folyamat nagyon hasonlít ahhoz a megéléshez, mint amikor az élet kényszerít bele egy váratlan, új helyzetbe vagy betegségbe. A böjt előnye, hogy ez önként vállalt, így jó lehetőség a tisztulás mellett az önismeretre és tanulásra.  Türelmet, megértést és elfogadást tanulhatunk, s azt, hogy lehet másképpen is küzdeni, nem csak ‘izomból’, s sokszor ez messzebbre visz.