Nyugaton próbáljuk az általunk ismert kategóriák szerint címkézni a jógát. Embere válogatja, hogy sportként, filozófiaként, vallásként, belső útként vagy mentálhigiénés lehetőségként látjuk és használjuk. Azt leszögezhetjük, hogy nem tartjuk számon a nyugati értelemben vett tudományok között. Elsősorban azért nem, mert a jóga a valóság felfedezésének gyakorlati útja a befelé irányuló figyelem önvizsgálata által, vagyis egy objektíven nem mérhető szubjektív jelenség.

A nyugati (természet)tudomány a fizikailag és érzékszervileg tapasztalható, mérhető és bizonyítható megállapítások által próbálja meg leírni a világot és értelmezni a valóságot. A jóga útja azonban a közvetlen megtapasztalásokra, a belső, szubjektív élményekre épít, ami túl van a gondolkodáson és a logikán. A jóga tehát ilyen értelemben nem tudomány.

Ahol a logika már nem segít

Ha valaki például belül épp a szamádhi állapotát éli át, kívülről csak a következőket látjuk: egy ember csendben, csukott szemmel ül. Kicsit lélegzik, miközben néma és mozdulatlan. Nem történik semmi. Talán azt érezzük, ha a közelébe megyünk, hogy magunk is elcsendesülünk, békességbe kerülünk. De ez már szubjektív észrevétel, maradjunk tudományosak. Mivel mérhetővé és ezáltal magyarázhatóvá, bizonyíthatóvá akarjuk tenni az eseményeket, a fejére kötünk egy EEG készüléket. Ez a mélyalvásra jellemző agyhullámokat mér nála, ami azt jelenti, hogy kísérleti alanyunk delta állapotba került.

Ez érdekes, de még mindig nem mond nekünk semmit arról, hogy közben mit él át, mi a ténylegesen szubjektív élménye. Erről csak akkor lehet bármilyen fogalmunk, ha utólag elmondja, de ekkor is legfeljebb az intellektusunkkal értjük meg, amihez belső képzeteket és korábbi élményeket társítunk. Ez még mindig nagyon távol áll attól, amit a kísérleti személy valójában átélt. Ezt a szubjektív élményt nem tudjuk megérteni, amíg mi magunk is át nem éltük. Mert van az a tudatállapot, ahol a hétköznapi, normál tudatállapot belső élményeire és külső tapasztalataira használt kategóriáink, címkéink és szavaink kevésnek bizonyulnak. Ekkor csak a közvetlen, sajátélményű, szubjektív átéléssel történhet megértés.

A nyugati tudomány határa

A nyugati tudomány szemszögéből ez nem tudományos. Mondhatjuk tehát, hogy a nyugati tudomány eddig jutott: azt képes leírni, hogy a szamádhi állapotát milyen testi reakciók kísérik. Erre konkrétan léteznek kutatások, pl. a kísérleti és a transzperszonális pszichológia berkein belül. A tudományos pszichológia tesztelheti az illetőt a szamádhi előtt és után kitöltendő „papír-ceruza tesztekkel”, és mérheti, hogyan változott az illető egy-egy aspektusban, pl. szorongás, kontrollérzés, önértékelés, stb. A pszichológia határterületein működők, pl. a transzperszonális pszichológusok, olyan kérdőíveket is kitöltethetnek, hogy milyen fajta spirituális élménye volt az illetőnek a meditáció alatt. Szerencsére itt kezd összeérni a tudomány és a belső út.

A pszichológia a szubjektív világ objektív tudománya. Itt húzódik a természettudomány határa, mert eszközeivel nem tud behatolni a szubjektív világba. Miért? Mert az egy másik dimenzió, egy másik valóság, amelynek „mérésére” nincsenek megfelelő eszközei. A természettudomány csapdája, hogy noha a maga valósága érvényes a saját határain belül, arra irányuló vizsgálatai pedig üdvösek, minden más valóságot, amit nem tud az általa használt eszközökkel megismerni, autoriter módon leredukál, az általa uralt és diktált „hivatalos valóságban” pedig nem létezőnek, mellőzendőnek tart.

A jóga egy szubjektív tudomány

A jóga a belső, szubjektív világot egyik legmélyebben feltérképező és ismerő rendszer a földön. Ha leülsz és megfigyeled a gondolataidat, majd észreveszed, hogy azok milyen ütemben jelennek meg és tűnnek el, milyen az, amikor elcsitulnak, milyen érzés önti el ekkor a testet, vagy épp milyen érzés szűnik meg benned – mondod-e magadnak: „ez nem valóság”?

Valószínűleg nem, sőt, sokkal inkább valóságosnak ítéled meg, mint ezt a kijelentést: „a szerotoninszint csökkent a véremben”. Ez utóbbit soha nem fogjuk érezni, átélni, legfeljebb a következményét: a düh érzését. Megtanulhatjuk hozzámondani a düh valós, személyes tapasztalatához ezt a tudományosan kikutatott állítást: „a szerotoninszintem leesett”, de a tényleges valóság számunkra a düh érzése a testben, az e körül forgó gondolatok és az ehhez kapcsolódó belső képek az elmében, a felgyorsult légzés és a feszülő izmok. Számunkra ez a valóság és ezt nevezzük nyugaton szubjektív megélésnek. Ennek a kiterjedt és rendszerezett ismerete a jóga, így ez értelemben a jóga egy belső, szubjektív tudomány.

Az újhullámos pszichológia kötéltánca az objektív-szubjektív vonalon

A pszichológia vegyesen viszonyul ehhez a kérdéshez, mert több irányzata van. A mainstreamhez tartozó része, pl. a kísérleti lélektan vagy a szociálpszichológia a lelki élményeket – noha azok szubjektívek és belsők – kívülről, objektíven vizsgálja (pl. EEG agyhullámokat mér egyes lelki állapotok közben).

A pszichológia transzperszonális képviselői (akik hisznek a spirituális valóságokban, de igyekeznek idomulni a főáramú lélektanhoz is) felvehetnek Rorschach és más teszteket tibeti lámákkal vagy nyugati gyakorlókkal elvonulás előtt és után. Kimutathatják, hogy hogyan változik a gyakorlók neuroticitása (érzelmi stabilitása), szorongásszintje, megküzdési mechanizmusai a meditáció hatására. Esettanulmányok elemzésével pedig dolgozhatnak a spirituális élmények és az elmebetegek hallucinációinak elkülönítésén, hogy legalizálják a spirituális valóságot az objektív tudományos világnak megfelelni akaró mainstream pszichológia előtt.

Paradox módon a világ titkait szüntelen kutató természettudomány saját korlátaival zárja el magát a végső, univerzális igazságoktól. A csupán egy dimenzió mentén zajló vizsgálódásból nem tud leírni és „megfejteni” egy többdimenziós valóságból álló világot. Minduntalan ebbe a korlátba ütközik, ha arra a kérdésre szeretné megtalálni a választ, hogy kik vagyunk és honnan jöttünk. A foghíjas világképhez pedig a vallás toldja hozzá a hiányzó magyarázatokat, ami a hétköznapi ember számára éppoly megfoghatatlan és sajátélményű tapasztalatoktól mentes.

Szubjektív világunk megismerése

A „ki vagyok én” kérdésfeltevésnél tehát látszólag egyedül maradunk, mivel az objektív tudomány nem képes, a vallás pedig olykor irracionális megoldásokra hivatkozva próbálja megadni a választ. Mit tehetünk, ha nem elméletekre, hanem sajátélményű, megfogható, az életünkben azonnal alkalmazható válaszokra és tapasztalatokra vágyunk? Azon emberek által leírt, fejlesztett, áthagyományozott és tanított tanrendszerekhez fordulhatunk, melyeknek gyakorlói figyelmüket és életüket professzionálisan a saját belső szubjektív világuk megfigyelésének szentelték.

Ilyen emberekkel minden ősi spirituális hagyományban találkozhatunk. A jóga esetében ők a jógik, akik gyakorlatokkal teljes mélységében és kiterjedésében megismerték belső világukat, majd ezt rendszerezetten leírták és továbbadták. Az évezredek óta mesterről tanítványra szálló élő tanítási vonalhoz napjainkban is bárki csatlakozhat, aki belső világának természetét akarja feltárni.

Forrás: Gánti Bence, Selmeci Csongor, A jóga – Integrál Akadémia jegyzet, 2007-2008

Mélyedj el a jóga évezredes tudásában október 20-ai előadásunkon!

Részletek: www.integralakademia.hu/spiritualishagyomanyok2018