Egy párkapcsolat akkor tud igazán harmonikusan működni, ha a felek a saját szükségleteiket tudják megélni általa. Számtalan párkapcsolati példa áll előttünk és sokszor ezeknek a mintáknak akarunk megfelelni. Amikor ez nem sikerül, általában feltesszük magunknak a kérdést, hogy mi a baj velünk?

Ahhoz, hogy egy jól működő kapcsolatot tudj kialakítani, tisztán kell látnod, mi a legmegfelelőbb párkapcsolati forma számodra! David Deida, a nagy sikerű amerikai pszicho-spirituális tanító modellje szerint 3 párkapcsolati szintről beszélhetünk: függő kapcsolatokról, fifti-fifti kapcsolatokról és meghitt szövetségről. A következőkből megtudhatod, hogy melyik a legideálisabb számodra.

Tudd, hol a helyed: a függő párkapcsolatok világa

Egy függő párkapcsolatban a férfi keresi a pénzt, a nő pedig otthon van, gyereket nevel és vezeti a háztartást. Sok ilyen kapcsolatban a nő meg van róla győződve, hogy ez kötelessége. A férjétől remélt anyagi biztonság és védettség fejében lemond önmagáról, mert úgy érzi, ő egyedül képtelen lenne eltartani magát.

A férfi a függő kapcsolatban a „macsó” ház ura szerepét veszi fel. Impulzív, szenvedélyes és erőszakos. A házasságban és a családi életben a határozott családfő szerepét játssza, akinek mindig igaza van. Az ő dolga megmondani, hogyan kell lennie a dolgoknak, ezért mindig józan és racionális, az egész család támasza.

Ebben a párkapcsolati formában a férfi kizárólag a férfi részét éli meg a kizárólag női részét megélő nő mellett. A felek ekkor arra szerződnek, hogy a nő a jó feleség szerepét játsza el a mindig józan férj szerepét élő férfi mellett. A harmónia ezen a szinten abban áll, hogy a felek jól érzik magukat a kölcsönös függőségben. A férfi érzelmileg függ a nőtől, a nő pedig anyagilag a férfitól. A kapcsolat az önérdeken alapul, ahol az alapkérdés mindig az: mit kapok a partneremtől?

Az erre a szintre jellemző önátadást engedelmeskedésnek hívjuk, ami legfőképp a nőkre vonatkozik.

Annyit adok, amennyit kapok: a fifti-fifti párkapcsolatok világa

A függő kapcsolatokból kivezető út az érzéki szexualitáson át vezet. Ha a felek között jól működik a szex, akkor elkezdik befogadni a másik nem energiáit. A férfinak, hogy függetlenségét megélje, ki kell fejlesztenie a női oldalát, a nőnek pedig el kell kezdenie megélni a férfi részét. A férfi ekkor beengedi a szeretet és béke érzéseit, elkezdi ezt az ideát keresni önmagában és a világban. A nő ugyanakkor elindul az önérvényesítés útján. A nemi semlegesedés miatt nincs meg a szexuális pólusok közötti izgalom, ezért ezek a párkapcsolatok a leginkább szenvedélytelenek az összes közül.

A független párkapcsolatokban a férfi sokkal határozatlanabb és bizonytalanabb, mint az előző szinten. Nem meri tisztán kifejezni férfiasságát és sokkal kevésbé magabiztos, mint az előző szint macsó családfője. A nő önállósodik mind érzelmileg, mind anyagilag. Önérvényesítése következtében nehezen tudja átengedni magát a férfinak. Napjainkban e párkapcsolati forma virágkorát éli, ami a szinglik, az élettársi viszonyok és a sok partner egy élet alatt jelenségeiben érhető tetten.

A fifti-fifti párkapcsolatok világában mindkét fél önmagában független és önellátó. Erre alapozva létesítenek párkapcsolatot egy másik, hasonló igényű emberrel. Összejönnek, hogy megosszák az életüket egymással, miközben támogatják és tiszteletben tartják a másik igényeit, szabadságát. Figyelmesség, empátia jellemzi őket, de mivel kerülik az elköteleződést, legbelül nem a másikra figyelnek, ott még magukkal vannak elfoglalva. Ezen a szinten nincs önátadás, hiszen az a független ember számára az önmagáról való lemondással, vagyis az engedelmeskedéssel egyenlő. Erős énhatáraikkal nyitva tartanak egy biztonsági rést a párkapcsolatban, hogy érezzék, bármikor van kiút. Ezzel egyidejűleg elkerülik az intimitás igaz mélységeit.

Az ilyen személyek szabadon hagyják egymást és ügyelnek arra, hogy annyit adjanak, amennyit kapnak. E párkapcsolat fejlettebb régióiban a felek élvezik, hogy tiszteletben tartják egymást, ami a méltó, független ember érzését és identitását adja nekik. Kommunikatívvá válnak egymás felé, megtanulják a tiszta és hiteles szóba állás eszközeit. Örömüket lelik abban, hogy kimondják valódi érzéseiket, élvezik az őszinteség és nyíltság légkörét. Deida szerint azok az emberek élnek fifti-fifti kapcsolatokban, akik már végeztek magukon önismereti, spirituális munkát.

Egységben veled: a meghitt szövetség világa

A következő szint eléréséhez mind a férfinak, mind a nőnek vissza kell találnia saját nemiségéhez és immár korlátozás nélkül, a maga teljességében kell megélnie azt. Ekkor képessé válhat saját szexuális energiáinak szabad áramoltatására. A személy kapcsolatba kerül saját belső magjával és újra felébred benne a szenvedély. A függő kapcsolatok nyers szexuális ösztönei, valamint a független kapcsolatok érzelmei találkoznak a kiáradó szív teljességével. A szex itt már nem csak fizikai öröm vagy ehhez társuló érzelmi beteljesedés, hanem eszköz, csatorna a szeretet átadásához és az egyén határainak a transzcendensben való feloldódásához.

Az emberben megszületik az önmagáról lemondás és az önátadás vágya. Mind a nő, mind a férfi a transzcendenst keresi mindenütt. Azzal szeretne lenni, akiben ezt látja és, akivel ezt közösen meg tudja élni. A férfi, ahogy érzi a transzcendenciát a világban, úgy érzi ugyanezt a nőben és viszont, a nő a férfiban. A transzcendenssel élő személy szeretné magát teljesen átadni egy másik transzcendenssel élő személynek, de nem annak egójának, hanem igazi lényének, a benne lakozó szentségnek. Amikor ez megtörténik, már nem ketten, hanem „hárman” vannak jelen a párkapcsolatban: a férfi, a nő és a transzcendens. Deida ezt „spirituális háromszög helyzetnek” hívja.

Az ember ekkor intim és szexuális kapcsolatait teljes mértékben integrálja belső, spirituális fejlődésébe, megvalósítva ezzel a párkapcsolatok legmagasabb szintjét. Ez a kapcsolati forma innentől az önismeret útjává válik, ahol olyan árnyék részeinket tükrözi vissza a másik, amelyekkel a párkapcsolaton kívül nem találkoznánk. A meghitt szövetség tehát a maga szépségei mellett sokszor képes a legrosszabbat kihozni belőlünk. Valódi belső harcokat borítunk a partnerünkre, amelyeket ott és akkor meg kell vívni. Nem véletlen, hogy a meghitt szövetségben jönnek a felszínre a legmélyebben elnyomott részeink, hiszen csak egy ilyen erős kötelék képes a szeretet által transzformálni azokat. Deida modellje alapján elmondhatjuk tehát, hogy a párkapcsolat az önmeghaladás katalizátora és a megvilágosodás eszköze lehet életünkben.

Ha szeretnél többet megtudni a párkapcsolat és a szexualitás pszicho-spirituális elméleteiről, jelentkezz január 11–ei előadásunkra!

Részletek: www.integralakademia.hu/parkapcsolat2019