Sokan sokféle problémával keresünk fel különböző gyógyítókat és orvosokat. Van bennünk egy társadalmilag elfogadott elvárás arról, hogy valaki vagy valami, egy külső személy, egy új csodagyógyszer majd megoldja a problémáinkat. Amikor ez az út zsákutcába vezet – mert valljuk be, ilyen is előfordul –, akkor sokszor értetlenül és elkeseredve állunk a bajban, mondván: nincs segítség. De mi van akkor, ha nincs is szükségünk külső segítségre? Mi van akkor, ha minden, ami a gyógyulásunkhoz és boldogságunkhoz kell, közvetlenül elérhető önmagunkból?
Ha kitekintünk egy kicsit a rációra épített nyugati világfelfogásból és egy pillanatra el merjük engedni a tudomány mindenhatóságába vetett hitünk korlátait, észrevehetjük, hogy vannak olyan társadalmak a Földön, ahol nem használják a nyugati civilizáció tudományos termékeit, mégis képesek meggyógyulni a legkülönbözőbb testi és lelki betegségekből. Vajon, hogy csinálják?
Vannak olyan civilizációk, melyek egymástól több ezer kilométerre élnek, soha nem találkoztak egymással, ennek ellenére nagyon hasonló ember- és világképpel rendelkeznek. Ez az őskőkori, a sziklarajzok alapján több tízezer éves világkép szorosan összefonódott az ember és a természetfeletti kapcsolatával, a neve: sámánizmus. A sámán kommunikálni tud a szellemvilággal, gyógyít, jósol, szertartást vezet, ugyanakkor társadalmi szerepeket is vállal, pl. szociális gondozó, tanító, a közösség összetartója és szellemi vezetője. A sámán képességei közé tartozik, hogy transzba, extázisba esik, így teremtve kapcsolatot a transzperszonális valóságokkal. A szellemvilágtól kapja gyógyító erejét, amit népe szolgálatába állít. Ám legtöbbször először maga a sámán az, aki gyógyításra szorul. A képességek megjelenésekor, a „kiválasztás” idején a leendő sámán nagy betegségbe esik. Ekkor a sámánnak először saját lelkével kell felvennie a kapcsolatot, hogy testi-lelki gyógyulása által éretté váljon a sámán szerepkör betöltésére.
A nyugati ember az 1960-as években, az amerikai hippi mozgalom idején kezdte újra felfedezni a saját lelkével és a transzperszonális világgal való kapcsolatot. Azért beszélhetünk újrafelfedezésről, mert a nyugati kultúra is egykor egy ősi sámánisztikus világképből nőtte ki magát. Elérte a Lélektől legtávolabbi pontot, amikor az anyagot tette meg Mindenhatójának és most szépen lassan elkezdett visszafordulni a Lélek irányába. Immár minden tapasztalatát magában hordja, amivel a sámánizmuson, a mitikus világképen, a nagy világvallásokon, majd az individuális materializmuson keresztül eddig azonosult. Vajon a lélekkel való újbóli kapcsolatfelvétel ugyanazt jelenti-e most, mint anno a törzsi, sámánikus társadalomszerkezetben? Nyilvánvalóan nem, hiszen azóta megéltük a ráció dicsőségét, már nem tudunk egyszerűen csak hinni, saját tapasztalatra akarunk szert tenni a lelkünkkel kapcsolatban. Túl vagyunk már a papok prédikációin és azon, hogy mások szabályait kövessük üdvösségünk érdekében. Mi magunk akarjuk kitaposni az utat lelkünk felszabadításához.
Amikor ezt az utat a hippik elkezdték kitaposni, még csak kábítószerek segítségével tudtak szert tenni olyan transzállapotokra, amelyekben találkozhattak a fizikai valóságon túli valóságokkal is. Az akkoriban nagy népszerűségnek örvendő LSD (lizergsav-dietilamid) módosult tudatállapotot előidéző hatására a pszichoterapeuták is felfigyeltek és tudományos kutatás alá vonták a szert. Dr. Stanislav Grof, cseh származású amerikai pszichiáterprofesszor volt az első, aki a prágai pszichiátrián önmagán tesztelte a szert. Egész életét megváltoztatta az a transzélmény, amit ennek hatására átélt. Az 1970-es években, miután az LSD-t illegálisnak minősítették és betiltották a kutatását, Stanislav Grof és felesége, Christina Grof kidolgozott egy olyan módosult tudatállapotot előidéző technikát, melynek eléréséhez nem kellett szert használni. Ez lett a holotrop légzés vagy transzlégzés. A „holo” teljességet jelent, a „trop” jelentése: haladni valami felé, a „holotrop” tehát: út a teljesség felé. A holotrop légzés megnyitja a preperszonális (születés előtti) és a transzperszonális (spirituális) valóságok kapuit. Ennek megtapasztalása a kulcs ahhoz, hogy az ember bizonyosságot vegyen saját spirituális lényének igazságában. E tudás birtokában vannak a sámánok, a misztikusok, a guruk és jógik. Ez a tudás már visszatarthatatlanul tör fel a hétköznapi ember tudatában is. Egyre többen nyílnak meg a nem fizikai valóságok felé és egyre többen keresik a választ arra a kérdésre: ki vagyok én?
A Földön itt és most egy olyan globális változás zajlik, mely az emberek tudatában megy végbe. Ami a hatvanas évek hippi mozgalmával elindult, most egy tudatos, szer nélküli önkeresésben bontakozhat tovább az emberek lelkében. Olyan, mintha egyre hangosabban hallanánk egy belső dallamot, ami arra szólít: keressük meg önmagunkat! Ehhez nagy segítséget nyújt hazánkban Gánti Bence, az Integrál Akadémia alapítójának munkássága, aki egyéni és csoportos terápiái mellett transzlégzés foglalkozásain is arra hívja meg az embereket, hogy nyissanak valódi lényük felé. Bence, mint transzperszonális és integrál szemléletű pszichológus, klinikai szakpszichológus sokévnyi transzlégzésről folytatott tanulmányai után, 2007-ben Amerikába utazott és a módszert annak kidolgozójától, Dr. Stanislav Groftól is elsajátította.
Ez az évtizedek óta biztonsággal gyakorolható technika itt és most elérhető már bárki számára, aki elhatározta magát az önkeresés útján. Részt venni egy transzlégzés csoporton olyan, mint menedéket venni egy közösségben, ahol mindenki egyként keresi önmagát. Ahogy megfelelő előkészületek után a foglalkozás elkezdődik, szépen lassan felpuhulnak azok a merev, személyiséget védő falak, melyek a hétköznapokban elválasztanak minket egymástól és önmagunktól. Amikor megkezdődik az erővel és élettel teli közös légzés, már nem foglalkozunk azzal, mit gondol a másik, önmagunkért lélegzünk. Bezárulnak a kifelé nyíló ajtók és kitárulnak a befelé nyílók. Akkor és ott megtapasztalhatjuk a találkozást valódi önmagunkkal. Van, akinél ez intenzív élmények formájában megy végbe, van, aki a legpihentetőbb relaxációt tudja átélni. Egy biztos: mindenki pontosan azt tapasztalja meg, amire ott és akkor szüksége van.
A kitárult belső ajtók végigrepíthetnek saját születésünk újraélésén, rámutathatnak elakadt élethelyzeteink gyökerére és átrepíthetnek olyan transzperszonális dimenziókba, ahol még soha nem jártunk azelőtt. Mindez mély megértéseket, felismeréseket, testi-lelki gyógyulási folyamatokat eredményezhet. Senki sem mondja meg közben, mit csináljunk, odabent minden magától, egy belső intelligencia által vezérelve történik. Felismerhetjük, hogy mi magunk vagyunk önmagunk legnagyobb gyógyítói. Találkozhatunk a bennünk élő bölccsel, akinek útmutatásait követve egy harmonikusabb életet teremthetünk meg magunk és környezetünk számára. Az addig eltorlaszolt, zárt ajtók most átszakadhatnak és megtapasztalhatjuk azt az ősi gyökeret, ahonnan egykor elindultunk. Ekkor világossá válik, hogy nem csak az ősi civilizációk vagy jelenlegi törzsi társadalmak egyes tagjai, de mi magunk is igazi sámánok vagyunk. A kapcsolat saját Lelkünkkel és a transzperszonális dimenziókkal egy pillanatra sem szakadt meg, hiszen minden abban, azáltal, Bennünk zajlik. Amikor rálátunk erre az igazságra és találkozunk a bennünk élő sámánnal, az önmagában gyógyító erejű lehet.
Ez egy lehetőség a sok közül, amit a transzlégzés kínál. Emellett sok minden más történhet, hiszen mindannyian különböző okból veszünk részt egy ilyen foglalkozáson. Fontos, hogy ne legyenek elvárásaink, csak adjuk át magunkat Lelkünk vezetésének és bízzunk benne, hogy minden a számunkra legmegfelelőbb módon fog történni! A transzélmény után ugyanolyan emberként élünk majd tovább, mint azelőtt, de több mankó lesz már a kezünkben. Sajátélményű tapasztalatunk lesz arról, hogy milyen mélységekbe és magasságokba repíthet egy korlátok nélküli találkozás önmagunkkal. Ennek lehet terápiás hatása vagy spirituális hatása, ami mindenképp továbbsegít az önkeresés útján, ugyanakkor tágítja a racionalitás talajáról éppen emelkedő tudat világképét.
Hozzászólások