Adriana vagyok és két másik blogtársammal ezentúl rendszeresen hírt fogunk adni az Integrál akadémián szerzett élményeinkről. Bemelegítésként most megosztom, hogyan is kerültem bele a képbe és csatolok magamról egy fotót is, hogy el tudjátok képzelni, ki van a sorok mögött….

ESEMÉNY KRÓNIKA: Két hónapja, 2014 szeptemberében kezdtem járni az Integrál Akadémiára, mint új elsős. Már az első hétvége után írtam egy összefoglalót. Csak úgy, kikívánkozott belőlem, spontánul megszületett. Aztán gondolkodtam azon, hogy megírom Bencének, hogy akarja-e, hogy valaki rendszeresen írjon ilyen összefoglalókat (mondjuk én…). Végül elengedtem ezt a gondolatot. “ÁÁÁÁÁ…. Biztos hülyeség. Nem akarná.” Végül ő maga küldött egy emailt az osztálynak azzal a kérdéssel, hogy kinek lenne kedve blogolni? És ettől a ponttól kezdve minden úgy ment, mint a karika csapás. Hárman lettünk, akik erre a feladatra vállalkoztunk, Bence összehangolt minket, nagyon világos kereteket szabott, megfogalmazta az irányelveket, leosztotta a feladatokat és útjára engedte a folyamatot. Ilyen az INTA… hatékonyan szerveződő, belső fejlődést generáló intézmény.

 TEACHING: Bence által most megtanultam, hogy egy blog bejegyzésben fontos a tanítás átadása is, valami, ami tágítja az olvasó addigi tudását, ami új ösvényekre vezeti, új kérdéseket nyit fel benne és világosabbá válik számára az, ami addig esetleg kevésbé volt világos. Hogy egyáltalán kedve legyen befogadni a tanítást kell egy személyes megosztás. Egy darab belőlem, az én lelkemből, az én “látásomból” és érzéseimből, valami ami szívből jön és szívhez szól. A küldött anyagból világossá vált számomra az is, hogy a bejegyzések által egyben krónikásokká is válunk, akiknek ugyan nincs földig érő fehér szakálla és nem lúdtollal írunk majd egy súlyos könyvbe, de feljegyezzük azt, ami történt és hogy történt, hogy megőrizzük az időnek azt a pillanatát, amikor ez megtörtént. Tudás átadása, szívből lejegyezve, úgy ahogy megtörtént…

ÖNVALLOMÁS: Egy teljesen hétköznapi, őszi nap. Itt ülök az ágyamon, mellettem egy gyertya ég, hallgatom a megnyugtató zongora játékot miközben olvasom az osztályblog irányelveket, amiket Bence küldött. Közben összeáll a kép fejemben, megérik a lelkemben. Annyira jó érzés, hogy van helye annak, ami bennem van, hogy van keret arra, hogy kifejezzem! Öröm van bennem, kihívás, vágy hogy megosztjak valamit magamból, hogy átadjak valamit, valakinek, valakiknek….

Na jó…. befejeztem. Ez volt a bemelegítő. Most már megyek megírni azt, milyen volt a hétvége a múltkor.