Írta: Pőcz Adri
Ma reggel, talán a tavaszi nagytakarítás utózöngéjeként elkezdtem kitakarítani a gépemet és kidobálni mindazt, ami már idejétmúlt. Főleg a fotókra érvényes ez, amelyek temérdek helyet képesek elfoglalni, és a nagy részük félresikerült kattintás vagy a 25. verziója ugyanannak az eseménynek, csak más szemszögből nézve. Szeretem kidobálni a felesleges felvételeket és csak az „esszenciát” megtartani.
A legutóbbi Evernessen fotósként is funkcionáltam az Integrál Akadémia sátraiban, ezért most a gépemen megtaláltam az összes múlt évi Everness fotót. És az érzés? ….. Idén is legyen Everness! Idén is legyen INTA sátor! Idén is akarok még ilyet!
A fotókból visszajött a hangulata annak az izgalmas pár napnak a Balaton partján. A hangok, élmények, képek, érzések vad kavalkádja, ami csak egy fesztiválos helyen tud létrejönni. Méterenként váltják egymást az ingerek. Például miközben nálunk egy előadás folyt a terápiás kommunikációról, a szemközti sátorban Maori táncot jártak lélekébresztő zenére, két méterrel odébb a szomatodrámáról tartott valaki előadást, és még két méterrel odébb a jóga ismereteket tágították. Messzebbről beszűrődött a dobolás, zene, emberi hangok. Leírhatatlan sokaság és gazdagság helye az Everness.
Ismerős volt a fotókon a sátor otthonos, kuckós hangulata is, ami megszűri a napsütést és bent a gyermekkort idéző hangulatot alakítja ki. Számomra különösen nagy élmény volt nézni a fotókat “belsős” szemmel és pontosan látni, hogy kicsodák a fotókon “az embereink”. Láttam a segítőket, akik a sátrakhoz be voltak osztva és tartották a teret a jelenlétükkel vagy aktívan segítettek az előadónak és a workshop vezetőnek. Gondoskodtak arról, hogy a sátor rendezett legyen, válaszoltak a résztvevők kérdéseire, figyelték az időt, hogy a váltások rendben megtörténjenek. Néztem sorban az integrálos meghívott előadókat és workshop vezetőket és visszaemlékeztem a sátorban töltött pillanatokra, amikor nem csak fotóztam, hanem aktívan részt vettem egy-egy számomra érdekes programon.
Annyira, de annyira jó volt látni ezeket az ismerős arcokat és a sok “random” arcot is, akik megérkeztek a programjainkra, egy pillanatra összekapcsolódtak velünk, majd tovább sodorta őket a fesztivál áramlása. Élveztem nézni a fotókon a napszakok váltakozását. Láttam a kora reggeli fotókat, amikor kezdődött a jóga, láttam a kora délutáni fotókat, amikor a legnagyobb meleg volt és megérkeztek a sátorba a felső nélküli pasik és a bikinire vetkőzött csajok 🙂
Néztem Bence nyitó flow-hangolódását is, amit a fesztivál kezdetén vezényelt le, hogy megnyissa a teret az őszinte kapcsolódásoknak, és ráhangolja a jelenlévőket a finom érzékelésre. INTA Falu kis sátor, INTA falu nagy sátor, a nagy sátor feliratának felszerelése a fára, amiről utána rájöttünk, hogy nem sokan veszik észre, pedig ló betűkkel van rajta a felirat (csak túl magasan), majd a segítők rajzolása egy provizórikus asztalon, hogy gyártsanak egy másik feliratot, amit utána a fára erősítettünk, a sátrak fő szervezője telefonál, elkapom ezt a pillanatot, grimaszol, amikor meglát engem, közeli felvétel a Játékot hirdető kis lapocskákról, amit nem sokkal az Everness előtt találtunk ki Bobák Szilvivel, Soma Mamagésa áll az INTA program előtt, sok-sok papucs és cipő a sátor bejárata előtt, egy szép tetoválás egy lány csupasz hátán…. mindezeket a pillanatokat megőrizte egy-egy fotó. Egy kattintás – egy emlék… és mennyi minden volt még ezek között a kattintások között! 🙂
Leszünk idén is az Evernessen. Már alig várom!
Hozzászólások