Megjelent Ken Wilber új könyve a The Religion of Tomorrow!
Huszonegy, azaz 21 évvel a megismerése után is megmagyarázhatatlan izgalommal dobog a szívem, ahogy látom ezt a könyvet, és ahogy várom, hogy megérkezzen a postán az Amazontól. Mintha csak az első randira készülnék. Pedig már annyi Wilbert olvastam és hallgattam 1996 óta!
Mi ez az izgalom? Miért van és miért nem untam még meg ezt a témát? Talán erre lehet mondani, hogy karmikus vagy valahová bekötött, valaminek a szolgálata? Hogy hiába telnek el az évtizedek. az izgalom és a jelentőség érzés nem kopik el?
Tíz napja jártam Freud bécsi lakásában az integrál közösséggel! Nagy hatással volt rám. Nagyobb hatással, mint gondoltam. Visszatérően a könnyeimmel kellett küszködnöm abban a pár órában. Azon a napon 20 percenként próbálta a belsőm sírva fakasztani magamat, amit nem hagytam, hiszen túrán voltunk és aznap nem volt zöld üzemmód (megállás, körbeülés, megosztás és valaki, aki megtartson és hallgató figyelmi teret adjon), csak 2 nappal később. Így aznap délelőtt a sírás és nem sírás határán, de ott kellemesen, szinte romantikusan töltöttem a fél napot Freud lakásában, ahol 50+ évig élt, és ahol a pszichológia és a pszichoterápia született meg. Mert számomra ez nem csak „pszichológia” meg „pszichoanalízis”, egy irányzat, hanem egy evolúciós ugrás, egy nagyobb vonulat átfordulása évszázadok vagy évezredek után. Annak a kitalálása, hogy „hé, a benned lévő dolgok belőled fakadnak, és nem ördögtől valóak, nem érdekel esetleg a feltárása?” És annak a kitalálása, hogy „hé, te eljöhetsz hozzám, és elmesélheted, vallási fenyegetés mentes térben”.
Most, 100 évvel később Wilber éppen olyan jelentős, mint akkor Freud volt. Amikor szintetizálódik az annyi minden: a kelet és nyugat, az ősi és modern, a spirituális és a pszichológiai. Ez épp oly „tudatrobbanás”, mint anno Freud volt a w4-ből 5-be átmenetben, a psziché felszabadításában a középkorból az újkorba.
És eszméletlen szerencsének érzem magam, hogy beleestem ebbe a mostani evolúció folyamba 21 éve.
“Wilber a tudat Einsteinje” – vélik egyesek. Én is így vélem. Azért is szerencsésnek érzem magam, hogy ismerem, kapcsolatban vagyunk, és az Integrál Akadémia honlapján üzent, hogy mit gondol az iskolánkról. Szeret minket. Örül ennek. Össze vagyunk kapcsolódva. Egy folyamban evezünk.
Azt szeretném, hogy az ipé (integrál pszichológia szak – szerz.) „nagy zajában”, ahol sokféle hang szól, és megannyi irány, orientáció és lehetőség vonzhat téged, illetve annyi dinamika lehet, és fent és lent, és egyéni folyamat és csoport jelenség, más szóval annyi felé húzza és taszítja a figyelmedet és a szívedet a tér,
tudd és ne feledd: Ken Wilber integrál szemlélete köré szerveződve jöttünk össze és egy küldetés stream (folyam)-en utazik az iskola.
Küldetés stream a nemzetközi térben, aminek egy erős, nagyon erős lefűződése a hazai, mert a közép-kelet európai lélekerő erőt ad neki. Ezt talán akkor értitek, érzitek majd meg, amikor eljöttök oda, ahol sokfelől gyűlünk össze integrálosok a Földről, akkor derül ki: ki vagy te. Ha a nemzeti identitáson túltágul az érdeklődésed a globális identitás felé, akkor meg kell jelenned a nemzetközi közösségben, hisz addig szájkarate, vagy romantikus vonzódás “globális”-nak mondani magadat, amíg nem töltesz időt más országok embereivel egy térben. Nem online, hanem élőben.
Az emberi kapcsolatokon át értjük meg a dolgokat, az teremti meg a valóságunkat. Az emberi kapcsolat a valóság pecsétje, ezért is mondta a Buddhizmus: a szangha kincs, a szangha drágakő. A tanban a tudatodat megtartó barátok a szangha.
A valóság az élő emberi kapcsolatokon át szövődik, így amilyen körbe teszed magad, olyanná alakul a valóságod. Ez alól nem tudsz kibújni (a bal alsó kvadráns hatalma), de azt meg tudod választani, milyen körbe, körökbe teszed magad.
Wilber olyan tiszta és penge elme, hogy ha olvasod, az elméd lecsendesül, belül megnyugvás áll be, és valahogy szellemileg rendeződnek az idegszálak, és jól lehet, azt érzed, hogy egy energetikailag kitisztult és megemelt térbe kerülsz.
Ősidők óta mondják, hogy ha szellemi úton vagy, akkor olvasni kell a szentiratokat, vagy hallgatni a tant, hogy a mentális flow-t helyre tegyük, mert napközben, hétközben össze-vissza szétmegy a mentális áramlás, és mindenféle ambivalencia ráncolja az elmét.
Wilber nem is spirituális hagyomány, hanem valami olyan, ami még sosem volt előtte a planétán: a hagyományok szintéziséből fakadó desztilláció. Kétségkívül az egyik legtisztább tudatvezetés a hagyományok összekapcsolásának területén.
Az a véleményem, hogy még Freud tanait sem emésztette meg a nagyvilág, nemhogy a humanisztikus vonulatot, hát még a transzperszonálist és az integrált. De nem baj. 100 év nem sok az emberiség történetében. Van idő.
Nem azzal kell törődni, hogy mennyien nem emésztették meg, hanem azzal hogy mennyien már igen! Esetleg hálásnak lenni, ha az ember egy jó körbe tartozhat, ahol a szellemi keret ennyire integratív, értelmes, áttekintő és benne foglaló, jó szívvel megalapozva.
Szóval jó olvasást, ha rászánod magad! Én innen rendeltem:
Hozzászólások