Általában igyekszünk védekezni mindattól, ami a változás felé visz. Ez alapvető emberi reakciónk részeként az önvédelmünket szolgálja. A belső változás ugyanakkor személyiségünk fejlődésének természetes velejárója, aminek nem jó az útjába állni. Tudatlanságunktól és eszköztelenségünktől vezérelve mégis ezt tesszük, aminek eredménye a napról napra növekvő mentális és fizikai problémákban mutatkozik meg.

Lent lenni rossz

Pszichénk egy örökmozgó rendszer, amely a külvilágban és gondolataink, érzelmeink belső világában is minden apró rezdülésre azonnali aktivitással reagál. Lehet, hogy eszünkbe jut egy régi emlék, ami talán olyan gyorsan tűnik el, hogy el sem éri a tudatunk felszínét. Mégis magával hozhat egy érzést, ami sokáig velünk marad. Ilyenkor egyik pillanatról a másikra lehetünk boldogok vagy szomorúak anélkül, hogy ismernénk az okát.

Belső működésünk nyughatatlanságának eredményeként kedélyállapotunk naponta többször változik és ugyanezt a hullámzó mozgást követné le személyiségünk is, ha hagynánk. Van azonban egy hallgatólagos, kimondatlan alapvetésünk abban a társadalmi-kulturális közegben, amelyben élünk. Ez pedig nem más, mint, hogy „lent” lenni rossz.

Márpedig jó vagyok

Pszichénk instabil mozgásában a hullámhegy tetején ülve a boldogság, az öröm és az elégedettség érzéseit élhetjük át. Ez az állapot pillanatok alatt kiszínezi az önmagunkkal való kapcsolatunkat is. Ilyenkor úgy érezzük, jók vagyunk mindenben, amit csinálunk, legyen az munka, szórakozás vagy magánélet. Ezek a vállveregetés pillanatai, amik erősítik az önbizalmunkat a későbbi buktatók túléléséhez.

Mi történik akkor, amikor elkezdünk lefelé csúszni azon a bizonyos hangulati görbén? Egy-kettőre hullámvölgyben találjuk magunkat, ahol a szomorúság, a félelem és a düh érzéseivel kell megküzdenünk. Ahogy a hullám teteje, úgy a völgy is meghatározza az önmagunkkal való viszonyunkat.

Ebben az állapotban kapásból megjelenik a harag, amiért hagytuk, hogy „lecsússzunk”. Mellé pedig szempillantás alatt felsorakozik a bűntudat, a szorongás, a nem vagyok elég jó, a többet kellett volna, a másként kellett volna, a nem is kellett volna. A hullám alján a legtöbb energiánkat abba fektetjük, hogy ezekkel az érzésekkel szemben próbáljuk megvédeni magunkat.

Nem akarjuk ugyanis azt érezni, hogy nem vagyunk elég jók. Nem akarunk szembesülni a hibáinkkal és legfőképp nem akarjuk tudomásul venni, hogy nekünk is vannak negatív érzéseink. A „jó vagyok” státuszért vívott szüntelen harcban legszívesebben azt is letagadnánk, hogy valaha is találkoztunk volna hullámvölggyel.

Ismerd meg önmagad!

Abban a társadalmi környezetben, amelyben élünk, még nincs elég kommunikáció az ember lelki működésének valóságáról. Nem része az általánosan művelő iskolai anyagnak az örökmozgó és folyton változásban levő személyiség megismerése. A nem tudásunkból fakadóan pedig olyan merev pszichés struktúrák, ismétlődő magatartásformák látszat biztonsága mögé rendezkedünk be, amivel az élet és önmagunk valódi megismerésének lehetőségét zárjuk ki.

Akinek közelebbi tudása van az emberi psziché működéséről, az meg meri engedni hangulatainak és aktuális énállapotainak hullámzását. Aki megengedi ezt a hullámzást, az magát az élet áramlását engedi meg.

Ez nem csak személyiségfejlődésünket és a bennünk rejlő magasabb képességek elérését szolgálja, de segít a fizikai, valamint mentális betegségek megelőzésében és gyógyulásában. Nem véletlenül állt már évezredekkel ezelőtt a Delphoi-i jósda kapuján: “Gnóthi szeauton!”, azaz „Ismerd meg önmagad!”

Az Integrál Akadémián második évtizede képzünk olyan szakembereket, akik sajtélményű önismereti tapasztalataikon keresztül gyógyulnak és transzformálódnak a 3 éves képzés alatt. Az integrál pszichológia szak elvégzése után hiteles integrál tanácsadóként professzionális módon képesek kísérni másokat saját önismereti folyamatukban.

Ha téged is hív ez az út, gyere el ingyenes, interaktív Nyílt Napunkra április 5-én!

Nyílt Nap az Integrál Akadémián, REGISZTRÁLJ!

Részletek: www.integralakademia.hu/tavaszinyiltnap2019