Az integrál szemlélet nem csak a pszicho-spirituális káoszban teremt rendet, de pontosan megkülönbözteti és helyére teszi az egyes spirituális élményeket is.
Amikor mindent megtapasztalunk a perszonális világban, az élet kiüresedetté, egyhangúvá válik számunkra. Ilyenkor a transzperszonális valóság küszöbén állunk és lassan elkezdünk ismerkedni vele. A spiritualitás magától jelenik meg az életünkben, amikor készen állunk rá. Ha tudatosan figyeltünk befelé önismeret és meditáció által, akkor a transzperszonális élmények egyenként bontakoznak ki bennünk.
A spirituális élmények értünk vannak
Gyakran előfordul, hogy személyiségünk még nem érte el a transzperszonális világ küszöbét és talán soha nem is hallottunk spirituális dolgokról, mégis megtapasztalunk transzcendens élményeket. Thomas Keating atya, ciszterci rendi szerzetes a világi ember spirituális élményeiről azt a nézetet vallja, miszerint Isten ott mutatja meg magát, ahol a leginkább szükség van rá.
Az atya által végzett kutatások kimutatták, hogy a szerzetesek, akik napi szinten lelkigyakorlatokat végeznek, kevesebb spirituális élményt és képességet tapasztalnak, mint a kolostorok falain kívül élő hétköznapi emberek. Ha tehát elhivatottan egész életünket a transzcendens útnak szenteljük, nincs olyan nagy szükségünk a spirituális élmények megtapasztalására. Amikor viszont a világi élet elködösíti az elménket, egy-egy spirituális élmény megnyithatja előttünk a valóságot, ezáltal tágítva tudatunkat és segítve fejlődésünket.
Hol lépünk be a transzperszonális régiókba?
Bárkinek lehetnek spirituális élményei. Ennek megértéséhez jól jön, ha ismerjük Ken Wilber létramodelljét. Eszerint a transzperszonális valóság megtapasztalása a perszonális szintek, a wilberi 6-os szint (W6) után következik.
A W7 az okkult szint, átmenet a transzperszonális régiókba. Itt megszaporodnak a paranormális jelenségek, miközben tudatosságunk nem korlátozódik többé kizárólag saját individuális énünkre. A különálló szelf-érzetünk időről időre megszűnik és azonosulunk az egész teremtett világgal (természetmisztika).
A W7-es szint előtt is tapasztalhatunk paranormális jelenségeket és lehetnek a felsőbb transzperszonális szintekre (W8 – W10) jellemző spirituális élményeink. A különbség az, hogy amennyiben személyiségfejlődésünkben még nem értük el tartósan ezeket a szinteket, úgy az élmények után tudatosságunk visszarendeződik oda, ahol éppen tartunk (pl. W4-re, W5-re).
Milyen spirituális élményeink lehetnek a transzperszonális szinteken?
Mint említettük, a wilberi 7-es szinten megszaporodnak a paranormális jelenségek körülöttünk vagy általunk. Ilyen, amikor képesek vagyunkgondolatok és érzések átvitelére (telepátia),
1. információkat tudunk szerezni távoli helyekről és emberekről (tisztánlátás),
2. előre tudjuk, hogy mi fog történni (prekogníció),
3. képesek vagyunk tudattal mozgatni, befolyásolni tárgyakat (pszichokinézis),
4. testen kívüli megtapasztalásaink vannak,
5. bioenergetikai érzékelésünk kifinomodik (auralátás, csakraérzékelés, radiesztézia, energiák érzékelése),
6. rendszeresen tapasztalunk sorsszerűség érzéseket (szinkronicitás, nem véletlen véletlenek, áramlással haladás),
7. képesek vagyunk események befolyásolására a szimbólumok manipulálásával (tibeti mágia, afrikai voodoo, indonéz mágia, sámánaktusok, stb.)
8. spontán gyógyulásban van részünk vagy stigmák jelennek meg rajtunk.
A W7-es szinten elkezdjük tapasztalni a transzperszonális világot, de még a fizikai síkon innen. Egyre magasabb tudati szintek fejlődnek ki bennünk és egy egészen új világtér bontakozik ki előttünk. A létrejövő okkult valóságban ezek a jelenségek számunkra ugyanolyan valóságosak és közvetlenül érzékelhetőek, mint a fizikai sík jelenségei. Ezek a világok mindig itt vannak körülöttünk, de ekkor jön el az a fordulópont, amikor megtapasztalásuk adottá válik saját tudatosságunk számára.
Hozzászólások