Egyik tanítványom kérdésére válaszoltam ezzel az írással: “Lehet, hogy egyszer lesz ’teljes eggyé válás Istennel’ élményed”. De mit is jelent ez: “Isten”? Hogy lehet egy pszichológus egyben hívő, de közben úgy, hogy buddhista is és tudományos érdeklődésű is? Úgy, hogy az elmúlt 20 évet részben azzal töltöttem, hogy megértsem mi az, amit “Isten”-nek mondanak. Van transzcendens és van Teremtő, csak nem biztos, hogy az egy körülhatárolható figura, egy szakállas férfi képében. Lehet, hogy egy körbe nem rajzolható, mindenhol jelenlévő erő, mező az. Mégis hasznos az is, ha “Te”-ként koncipiáljuk – azaz egy létező, a(m/k)ihez lehet szólni. Ezt majd egy másik blogban mesélem el. Addig is a tanítványom kérdésére a válasz. Azt kérdezte, hogyan lehet erős kapcsolata Istennel, mert már nagyon vágyik rá. Ezt írtam neki: “Addig is, hogy a kapcsolatot erősítsd, tudatosítsd: Isten minden pillanatban a szívedben van, akkor is, ha a szubjektív élményed épp nem az, hogy totál transzban elvesztetted önmagad őbenne. (Az probléma is lenne, ha csak ily módon lehetne kapcsolódni, azzal együtt, hogy van ilyen teljes kapcsolódás: az Unio Mystica.) Minden esetben, amikor a szívedből nézel, akkor Istennel vagy. Amikor a szívedből válaszolsz, a csendes jóságból, akkor is vele vagy.” És így folytattam:
Így nyújtod el azokat a szakaszokat az életben, amikor ebben vagy. Vagy egóban vagyunk, vagy szívtérben, és ha szívtérben vagyunk, akkor Istennel vagyunk. Semmit nem kell tanulni, hogy ez meglegyen, már megy, csak a mértéke és időtartama mélyül, tágul, nő. Amit tanítunk egymásnak, azok egyrészt még finomabb eszközök, hogy gyakrabban és simulékonyabban menjen (“terápiás eszközök”), illetve engedély, téradás, mintaadás és együtt levés ezekben. Patanjali leírja az 5 nijámában, mi kell a megvilágosodáshoz mint etikai alap: Ishvara Pranidhana – “elköteleződés Istennek”, vagyis az Istennek való odaadás, önátadás.
Emellett az intim szövetség 4 alapminősége:
A szívtér szenvedélyének megnyílása az önátadáson és elengedésen át vezet.
Használd az életet, a munkahely megannyi apró döntését, az emailezést és a kliensezést terepnek, ahol mindezt gyakorlod. Nem önátadás a másik egójának, hanem önátadás a szívterednek, miközben Isten azon morfondírozik benned tizedmásodpercről tizedmásodpercre, hogy hogyan reagáljon úgy, hogy a tánc a középpont körül maradjon, és kegyelmesen folyjon.
Egy email megválaszolása előtt vegyél egy nagy levegőt, és figyelj a szívtérbe ezzel a döntéssel: “most szívből válaszolok”, onnan figyelek. Lehet, hogy megírsz egy emailt, majd szívből átnézed és átírod, dramatikusan leegyszerűsíted, vagy ki is törlöd. Értelmen kívüli jóság, amit senki nem ért, miért kapja, mert önforrásból jövő és nem célért való. Mégse gejl, művi.
Nehéz helyzetekben is, de könnyűekben is lehet így tenni. Ha intuitívan, finoman eszedbe jut valami, amihez érzel egy finom szívtér érzést, támogatást: tedd meg! Kis dolgok. Esztelen butaságok, mint segíteni valakinek az utcán, vagy odamenni, mert érzed, hogy dolgod van vele. Félsz és idétlen? Akkor is érdemes meglépni. A “szívből válaszolni” azt jelenti, hogy a szeretetből válaszolni. Viszont nem feltétlenül a testet elöntő örömteli szeretetből, hanem a szívtérben érzett finom telt-ségből, ami nem kiszolgálja a másik egójának a megajánlott körét, hanem kegyelemmel telve segíti őt a középpont felé mozdulni, általad. Ha pedig felismeri a szíved, hogy ez nem lehetséges, akkor kegyelemmel teli függetlenséggel őrizd meg magad a méltóságodban, és akkor nem lépsz a közösen lefelé tekeredés áldozat-mocsarába, ahol csendesen tudod, hogy átmenetileg csomót tekertél a legbelsőbb középpontodra, mint végső próbálkozás a másik kontrollálására a számító elméd ösztönös mélyéről. Ezt is engedd el!
Amikor pedig te és a másik is a középpontotokban vagytok, akkor együtt osztoztok az örömben, a jelentőség teljességben, a csendben, a kapcsolódásban, az inspiráltságban, a humorban, a közös jóban.
Hogyan tudod még erősíteni az Istennel való kapcsolatodat a fentiek mellett?
– Olvass olyan könyveket, beszámolókat, amik szent élményeket mesélnek el (ne csak internetet olvass, hanem off-monitor, könyvet is)!
– Legyél csendben (legyen igazán csend, szem becsukva, gyertya és befelé figyelés)!
– Menj el 1-2 napra erdőbe, természetbe, egyedül, csendben, ott alvással!
– Érezz rá jártadban-keltedben, melyik szent hely vonz magához, üldögélj egy picit ott, vagy járd körbe 3-szor és gyújts gyertyát, füstölőt, mint felajánlás!
– Szólítsd meg Istent az általad tetsző névvel, szóval, fogalommal, ahogy Thomas Keating Atya is mondja, és mondj valamit akkor is, ha nem hallasz választ! Majd azt is engedd el, és csak pihentesd a szíved abban a csendben!
– A megszólítás után legyen hálaadás: köszönöm és esetleg kérem – de ha a szívtered szorul a ’kérem’-től, akkor engedd el, mert akkor elméből jött! Az a ’kérem’ jó, amitől a szívtér megkönnyebbül, vagy tágul, telik.
Ha minőségi egymással eltöltött időre vágysz, akkor ajánljuk figyelmedbe a következő eseményeket:
HITELES KAPCSOLÓDÁS: A PSZICHOLÓGIA ÉS SPIRITUALITÁS SZINTÉZISE – INGYENES, INTERAKTÍV NYÍLT NAP 2016. MÁRCIUS 4-ÉN
A NEMZETKÖZI INTEGRÁL KÖZÖSSÉG TALÁLKOZÓJA SIÓFOKON
INTEGRÁL NYÁRI TÁBOR 2016. AUGUSZTUS 23-28.
Hozzászólások