Töltekezés és énerő

Önismereti utamon hajlamos vagyok a hangsúlyt a problémák feltárására tenni. Arra figyelek, ami gondot jelent az életemben: analizálom, gondolkodom rajta, belemegyek a kapcsolódó érzelmekbe figyelve, hogy hova visznek engem. Addig nem nyugszom, míg meg nem értem az egészet és azt, hogy miből fakad. Egy belső feszültség hajt, ami miatt, bevallom, kemény vagyok magammal.
Legtöbbször van eredménye ennek a munkának, azonban néha kiderül, hogy túl nagy fába vágtam a fejszémet. Ilyenkor könnyen beleveszek. Csak vágom, vágom és vágom… s egy idő után már azt sem tudom, hogy mit vágok, hol van az, amit vágok, hol tartok és egyáltalán, én hol vagyok. Elveszítem a támpontokat és a küzdelemmé vált munka az erőmet teljesen felemészti. Muszáj megállnom, hogy hátrébb lépjek és pihenjek. Azt hiszem, hogy nem is tudnék mást csinálni.

Kezdem meglátni, hogy a keménység és a túlzott akarás könnyen veszélyes lehet az önismereti úton. Amikor felmerül egy gond az életünkben, szükség van a megfelelő szándékra, hogy azt meg akarjuk oldalni. Ebből fakadóan foglalkozunk vele, gondolkodunk rajta, beszélünk róla, figyelmet szánunk rá. Mindez fontos. Emellett azonban fontos a másik oldalt is átgondolni, vagyis felmérni, hogy mennyit bírunk el, van-e megfelelő lelki erőnk (énerőnk) és van-e támasz, segítség az életünk egyéb területein, ahol szükség esetén megpihenhetünk és töltekezhetünk.
A lelki munkához énerőre van szükség, s ha ez elfogy, akkor akár a legapróbb probléma is kifog rajtunk. Sőt, lehet, hogy problémát találunk ott, ahol igazából nincs is. Fontos tehát a töltekezésre időt és figyelmet fordítani. Nem kellemes élmény egy történetben felemésztődni és aztán kétségbeesetten segítségért kapálózni.

Mit tehetünk azért, hogy ‘énerősek’ legyünk? Töltekezzünk. Keressük az olyan helyzeteket, állapotokat, ahol biztonságban, szeretve érezzük magunkat, szabadon önmagunk lehetünk és érezzük, hogy elfogadnak bennünket. Ilyen helyzetek lehetnek a mindennapokban például amikor odabújunk a párunkhoz, kedvenc hobbinkkal foglalkozunk, vagy sétálunk egyet a természetben.
Ha a mindennapi életünkben kevés ilyen lehetőség adódik, akkor a képzeletet hívhatjuk segítségül. Ezt használják például a módosult tudatállapoton alapuló technikák, amikor a belső munka után egy kellemes helyen vagy érzésben megpihenünk. S ilyen lehetőség a meditáció vagy a vezetett meditáció.

A lényeg, hogy a legalapvetőbb lelki szükségletek kielégüljenek, mint a ‘biztonságban vagyok’ és a ‘szeretve vagyok’ érzések. Szerintem, ha ezek a szükségleteink mindig fel lennének töltve és a gyerekkorban is mindig teljesen ki lettek volna elégítve, akkor nem hajszolnánk magunkat és az életünket. Nem lenne annyira fontos a pénz, hogy még többet birtokoljunk; nem taposnánk át másokon az elismerésért; nem maradnánk benne elromlott, függő kapcsolatokban vagy éppen a másik oldalon nem zárkóznánk el az intimitástól; nem lennének kényszeres cselekedeteink, fóbiáink, félelmeink; nem lenne annyi megmagyarázhatatlan testi tünetünk; nem próbálnánk meg kontrollálni vagy manipulálni másokat és nem zárkóznánk be teljesen olykor a saját világunkba. Ezerféle tünetet képesek vagyunk produkálni azért, mert próbáljuk letagadni vagy éppen kielégíteni az alapvető lelki szükségleteinket.

Most szeretnék egy kis ízelítőt adni, hogy megérezhessed, hogy milyen is a töltekezés. Egy olyan képzeletbeli útra invitállak, ahol megengedheted, hogy megpihenj a teljes biztonságban és szeretetben.
Vegyél egy mély levegőt, fújd ki és aztán csak vidd a figyelmedet a testedre, tudatosítsad, hogy van tested. Vajon hogyan érzik magukat most a különböző részeid? A lábad, a hasad, a mellkasod, a karod, a nyakad, a fejed? Időzz el nyugodtan mindegyik testrésznél, ahogyan jól esik.

Most szélesítsed ki a figyelmedet és az egész testedet egyszerre érezd. S engedd meg, hogy ahogyan benne vagy, ez a test most az időben szépen elinduljon visszafelé. Egyre fiatalabbá és fiatalabbá váljon. Fiatal felnőtt, ifjú, gyerek, kisgyerek… menj vissza egészen a csecsemő testig. Egészen a születésed utánig, amikor még nem tudod, hogy hogyan is működik ez a test. Még csak vagy benne, esetlenül és kiszolgáltatottan.

S engedd meg, hogy megérezd, hogy egy nagy, szerető lény vigyáz rád. Szeretettel gondoskodik rólad. Egy jó anya, aki figyeli minden rezzenésedet és csak arra vágyik, hogy mindent megadhasson neked. Rajta fekszel. Talán érzed a testét a pocakod, a mellkasod alatt és érzed, ahogyan az arcod hozzásimul az ő bőréhez. A karjaival védelmezően átölel és megtart. Csak érezd a melegségét, finomságát és nagyságát. Teljesen átadhatod magad neki, megpihenhetsz, ő vigyáz rád.

Lassan eljön a fürdetés ideje. A jó anya óvatosan kicsomagol a ruháidból, megérzed a hideget. Végigfut egy borzongás a testeden és talán elkezdesz mocorogni. A két biztonságos kéz felemel és lassan beleenged a fürdetőbe. A víz kellemesen meleg, símogat, ahogyan körbevesz. Mikor megmozdul a lábad vagy kezed, érzed a víz fröcskölését. És milyen érdekes hangja van, ahogyan loccsan!
Mindeközben a két kéz gyengéden tart és lassan megmosdatja a testedet. Ő is játszik a vízzel, gyengéden rád folyatja. Érzed a melegét, ahogyan végigfolyik a mellkasodon és pocakodon.

Most a két kéz kiemel a vízből, törülközőre fektet. Végigtörölget, megszárítgat és közben játékosan megpuszilgatja a talpaidat, pocakodat és arcocskádat. Aztán egy pihe-puha meleg takaróba teker. Karjára vesz és ismét a testére tesz. Megint érezheted testi közelségét. Mocorog alattad, ő is elhelyezkedik kényelmesen.
Eljött a szoptatás ideje. Száddal megkeresed a mellbimbót és ösztönösen elkezded magadba szívni az anyatejet. Meleg, édeskés íz jelenik meg a szádban. Ez finom. Szívod és nyeled az anyatejet. Ezzel együtt szívod magadba az anya tápláló gondoskodását és szeretetét. Most belül is érezheted a lényét. Csak szívjad magadba a szeretetét, az oltalmazó lényegét. Kívül-belül körbevesz. Mámorító. Csak hagyjad, hogy ez az érzés magával ragadjon és teljesen átjárjon.

Ahogyan benne vagy ebben az élményben, csak figyeld meg a testedben, hogy hol is érzed ezt a teljesen ellazult, biztonságos érzést. Milyen ez? Érezd és tudatosítsad. S csak töltekezz. Szívjad magadba mindazt, ami jó, ami kellemes és erőt ad ebben a képben. S tudd, bármikor visszajöhetsz a képzeletedben ide megpihenni, erőt meríteni.

S lassan, ha úgy érzed, hogy kellően feltöltekeztél, engedd, hogy lekerekedjen, eltávolodjon ez a kép. Idézd fel magadban, hogy hol is vagy valójában, hogyan ülsz itt a számítógép előtt, milyen hangok vannak körülötted. Érezd meg újra a mostani testedet, akár meg is mozgathatod a lábadat, kezedet, fejedet.
S a mostani, mindennapi tudatoddal csak idézd fel magadban ismét azt a testi érzést, amit találtál és magaddal hoztál a megtett útról. Engedd, hogy ez mindig veled legyen és amikor szükséged van rá, ebben megpihenhess, hogy aztán újult erővel tovább haladhass az utadon.

Hozzászólások