Szerző: Válóczi Andrea

Emlékszem nekem milyen volt először megosztókörben ülni, és másokat hallgatni, miközben kitárulkoznak, megnyílnak legőszintébb valójukban.

Emlékszem, gyomromig hatolt a remegés: féltem, hogy amint rám kerül a sor, butaságot fogok mondani, és egyébként is: ki kíváncsi az én problémáimra? Mindenkinek megvan a maga baja. Míg én szívesen adtam a figyelmemet másoknak, engem mérhetetlenül zavart, ha engem figyeltek.

 

Csalódott voltam, és gondolatban még jól meg is szidtam magam, hogy bár érdekeltek mások történetei, képtelen voltam valóban figyelni a többiekre, hiszen a saját feszülésem tartott fogva, és a mások hallgatására fordított idő 80 %-ban a saját történetemet fogalmaztam. „Béna vagyok” – ment a régi, jól ismert lemez – „nemhogy értelmesen nem tudok nyilatkozni magamról, még másokra se tudok igazán figyelni.”

Legtöbbször így esünk át a megosztó kör kereszttüzén. Átéget a ránk szegeződő tekintetek mély csendességbe burkolt figyelme, és belülről porlaszt el ez a szűnni nem akaró remegés a kitárulkozás „kényszere” miatt.

Hogy hol történt először áttörés? Talán akkor, amikor gondolataimat, és érzéseimet először hangosan kimondta valaki.

Gyötrelmeim közepette alig figyeltem fel, de megütötte a fülem: „Azon gondolkodom, hogy mit mondjak, mindig fogalmazom előre, hogy ne süljek fel”. Mosolyognom kellett rá. Olyan hálás voltam, annyira megkönnyebbültem az érzéstől, hogy nem vagyok egyedül a nyomorommal, hogy meg is feledkeztem abban a pillanatban a fizikai tüneteimről, és fejem búbjától a lábam ujjáig elöntött a bizalom, ami majdnem olyan volt, mintha már túl lettem volnaaz egészen. Úgy éreztem ez az ember itt most megmentett: ő is azt érzi, amit én. Ő is úgy szorong, mint én. Akkor lehet, hogy ez normális?

Úgy éreztem bátorságot kaptam és kedvet, hogy hát ilyet lehet? Akkor már én is elmondanék valamit… Ha mást nem, csak annyit, hogy én is így érzek.

Azóta már számos megosztókörön vagyok túl, és azt gondolom, az egyik legszebb módja a magamról való tanulásnak.

A változásom folyamatát végigkísértem, és figyeltem:

Hogyan lettem képes önbizalom hiányos szorongó üzemmódból átváltani egy nyitott, önmagáról mesélni és megosztani képes és érdemben figyelő állapotba?

Sokat segített a hozzáállás, hogy nem menekültem el a helyzet elől, hanem amint ott voltam egy megosztókörben, első sorban magamatfigyeltem, hogy mi történik bennem. Ha el is fogott a pánik, hagytam. Tudatosan figyeltem a megrovó gondolataimat is, ezeket szépen lassan elcsendesítettem, majd megszüntettem a fejemben.

Kis lépésekben haladtam. Megkérdeztem magam: ezt most meg tudom osztani a többiekkel? Ha a válaszom az volt, hogy nem, akkor hallgattam erre a hangra. Beszélgettem, megvitattam magammal az éppen hogy vagyok kérdést, és először magamnak válaszoltam őszintén.

Mikor először sikerült megosztani a többiekkel egy olyan kérdést, helyzetet, ami mélyen nyomasztott, akkor utána is megfigyeltem: hogy esett ez nekem most? Milyen volt a figyelem középpontjába ülni, mit láttam az arcokon? Az volt a válaszom, hogy türelmet. Érdeklődést. Olykor megérintettséget. Ahhoz, hogy ezt képes legyek megfigyelni az kellett, hogy elengedjem azt az akarást, hogy okosat/vicceset/mélyet/bölcset, vagy bármilyen minőségi jelzővel ellátott nagy b betűs Beszédet mondjak. El kellett engednem a tetszeni akarást. A megfelelni vágyást. Azt hiszem, ez volt a legnehezebb…

De amint sikerült, úgy éreztem sokkal igazabb vagyok magamhoz, és észre tudom venni a többieket is. Vagyis ezáltal kinyílt a szívem és a fülem: olyan nyugalommal átitatott hallgatóság lettem, aki képes meghallani a másik történetét ítélkezés nélkül. Odaadni azt az ajándékot, amit én is kaptam, csak épp addig nem tudtam észrevenni, befogadni…

Bátran mondhatom: amint megtanultam megosztani magamról, elmondani igazánhogy vagyok, azzal nemcsak magamnak tettem jót, hanem kinyíltak a kapuk mások felé is.

---

Szeretnéd Te is gyakorolni a megosztást?

Az alábbi témákban várunk Téged az IntegralSpirit Day – Egy finom önismereti élménynap interaktív előadásaira, ahol Te is megoszthatod az élményeidet, kérdéseidet:

Önérvényesítés a hétköznapokban

Nők –együtt – egymásért

A párkapcsolat alakulása a gyermekvállalás után

Jelentkezz itt: http://integralakademia.hu/aktualis/aktualis-programok-az-integral-akademian/578-integral-spirit-day-egy-finom-onismereti-elmenynap