Vannak napok, amikor felkelni sincs kedved, mégis kimászol az ágyból. Egy belső ígéret hajt, hogy cserébe később majd jobb lesz. Már csak erre az üzletre, erre a bónuszra vagy csak arra az utolsó előléptetésre van szükséged. Mi lesz utána, boldog leszel? Miért hisszük azt, hogy előbb bele kell halnunk az életbe ahhoz, hogy elkezdhessünk élni?
Amikor két évvel ezelőtt elmentem az Integrál Akadémia nyílt napjára, hogy megnézzem közelebbről mi is ez az iskola valójában, álmomban sem gondoltam volna, hogy pár évvel később már a “másik oldalon” leszek. Tisztán emlékszem Palira, a könyvárusra és arra, hogy bármelyik könyvről kérdezték őt, ami az asztalán volt kirakva, mindegyikhez tudott valamit mondani és úgy általában nagyon barátságos volt. Emlékszem arra, hogy Gánti Bence online vett részt az eseményen, mert éppen Amerikában volt és emlékszem Harkai Szilvi hosszú fekete hajára is. És emlékszem arra a lányra is, aki a kis csoportunk vezetője volt, és aki egy rövid beszélgetést generált közöttünk. Az idei első nyílt napon én is ilyen lány voltam 🙂 Folytatás
