Polgár Gabriella címkéhez tartozó bejegyzések

Szégyenlős vagyok. Magamat szégyellem?!

December elején voltam egy kb 30 fős baráti társaságban.  Nekem a legtöbb ember ismeretlen volt, 4 barátommal mentem, ez az ő baráti társaságuk volt. Együtt töltöttünk 2 napot, éjszaka fennmaradtunk, tűz körül beszélgettünk.

Forrás: www.nlcafe.hu

Forrás: www.nlcafe.hu

Második nap reggelén volt lehetőség bármit kifejezni a társaság előtt, ami bennünk volt. Jobbról is balról is, mindketten, akik mellettem ültek, odahajoltak hozzám: “Na, mondj valamit!” Mind a kétszer a reakcióm: “Én?! Nem! Én szégyenlős vagyok.”

Ez az eset elgonolkodtatott a szégyenlősség, azaz a szégyen témán.

Folytatás

Megbocsátás – Hogyan bocsássak meg, ha fáj?

Édesanyámmal 9 hónapja nem beszélek. Nem haragszom rá, nem volt köztünk veszekedés, én döntöttem úgy, hogy távolságra van szükségem, leginkább azért, hogy letegyem végre a “jókislányságomat”, hogy ne azért keressük egymást, mert kötelező.

A célom, hogy előbb-utóbb visszataláljak anyukámhoz, s egy új szinten újra kapcsolódjunk, amiben már szívből jövő szeretet és elfogadás van. Ehhez úgy érzem, hogy még egy kis időre van szükségem. Folytatás

SEMMITTEVÉS? AZ, AMINEK LÁTSZIK?

Másfél éve végeztem az IntegrálAkadémián.  Az iskolát munka mellett végeztem, s aztán munka mellett kezdtem klienseket támogatni útjukon. Az iskola harmadik évében éreztem az erősödő vágyat, hogy elhagyjam az addigi munkámat és átálljak segítői tevékenységre.

felmondás

Forrás: www.noipont.hu

Egy belső önállósodási folyamat kezdődött, ami érzéseim szerint még nem fejeződött be, viszont a külső történések azt mutatják, hogy hatása mégis volt: Idén nyáron a munkahelyemen az osztályunkat átszervezték, a pozíciómat kivitték Romániába (“költséghatékony ország”) és én 15 év után közös megállapodással eljöttem a cégtől. Úgy élem meg, mintha most válnék igazán felnőtté.

Folytatás