A nevem Laci és a második évfolyam iskolai életének eseményeiből fogok számotokra időnként részleteket megosztani. A szellemileg kimerítő, de igen tartalmas és izgalmas tanítási napok után leültem este dolgozni. Nemrég eszembe jutott, hogy érdemes lenne a hétvége élményeit még frissen szavakba foglalni. Zene nélkül pedig se munka, se inspiráció, se blog, szóval a háttérben halkan Bachan Kaur lágy hangjával és egy levendulás füstölővel az elmúlt két napról fogok most mesélni nektek.

Örömteli számomra az idei tanévben, hogy sorozatban már a harmadik alkalommal volt lehetőségünk Vizinger Böbe tanítását hallgatni. Kifejezetten kedvelem őt, mert színes előadásokat tart, ahol a figyelmünk még az ebéd utáni “kaja-kóma” ellenére is kellően fókuszált tud maradni. Így hát szombaton a “Szelf-fejlődés preperszonális, perszonális és transzperszonális modelljei, és integrálásuk” témakörét ismerhettük meg részletesebben. Három dolgot emelnék ki ebben a témában amik jobban megragadták figyelmemet: Freud pszichoszexuális fejlődéselméletének kapcsán sokunkban indult el az önanalízis, hogy az orális-, anális-, fallikus-, látencia- és genitális szakaszok melyikéhez köthetőek saját megakadásaink, ez sok helyen a humorba hajló beszélgetést és megosztást indított el bennünk a szünet alatt egy jó kávé mellett.

Folytatás →