Újabb téveszmék hullottak le rólam ezen a hétvégén és új ismeretek épültek be helyettük. A szombati napot Schmelowsky Ágostonnal töltöttük, aki a pszichoanalízis világába vezetett be minket, ugyanis ő a tanítás mellett pszichoanalitikus irányultságú klinikai szakpszichológus is. Viccesen az elején megjegyezte, hogy ha egy laikus meghall bármilyen “pszi”-vel kezdődő szót, akkor azonnal beugrik neki Freud és a kanapéja. Úgy látszik Freud valamiféle védjegye az egész pszichológiai csomagnak. Én sem differenciáltam túlságosan az egyes irányzatok között, de a hétvége után egy kicsit részletesebb és színesebb képet kaptam. Folytatás
A sötétség a fény hiánya
Azt mondják, hogy a sötétség a fény hiánya – hallottam ezt fizikusoktól, állítják, hogy a sötétséget nem tudják mérni, a fényt viszont igen. Ezt el is tudom képzelni, pl különböző izzók különböző erősségű fényt adnak. Ezzel szemben a sötétség megfoghatatlan, és amint egy sötét szobában fényt gyújtunk, a sötétség eltűnik.
‘A sötétség a fény hiánya’ állítást hallottam lelki vontakozásban is, ahol előszőr nem teljesen tudtam, hogy ezt hogyan lehet értelmezni. Folytatás
Szégyenlős vagyok. Magamat szégyellem?!
December elején voltam egy kb 30 fős baráti társaságban. Nekem a legtöbb ember ismeretlen volt, 4 barátommal mentem, ez az ő baráti társaságuk volt. Együtt töltöttünk 2 napot, éjszaka fennmaradtunk, tűz körül beszélgettünk.
Második nap reggelén volt lehetőség bármit kifejezni a társaság előtt, ami bennünk volt. Jobbról is balról is, mindketten, akik mellettem ültek, odahajoltak hozzám: “Na, mondj valamit!” Mind a kétszer a reakcióm: “Én?! Nem! Én szégyenlős vagyok.”
Ez az eset elgonolkodtatott a szégyenlősség, azaz a szégyen témán.
Megbocsátás – Hogyan bocsássak meg, ha fáj?
Édesanyámmal 9 hónapja nem beszélek. Nem haragszom rá, nem volt köztünk veszekedés, én döntöttem úgy, hogy távolságra van szükségem, leginkább azért, hogy letegyem végre a “jókislányságomat”, hogy ne azért keressük egymást, mert kötelező.
A célom, hogy előbb-utóbb visszataláljak anyukámhoz, s egy új szinten újra kapcsolódjunk, amiben már szívből jövő szeretet és elfogadás van. Ehhez úgy érzem, hogy még egy kis időre van szükségem. Folytatás
Bepillantás a judaizmusba és az iszlámba
Ismét a spirituális hagyományok világában kalandoztunk. Szombaton Riesz Gáboré volt a szó, aki a judaizmusról mesélt nekünk. Tetszett, hogy mindjárt az előadása elején bevezette a tegeződés “hagyományát”. Azt mondta, hogy a bibliai nyelv is tegeződő. És tényleg! Akkor esett le nekem, hogy minden bibliai szövegben tegeznek engem. Isten nem magázódik senkivel sem! 🙂 A második meglepő tény az volt, amikor Gábor közölte, hogy a zsidó naptár szerint már 5775 – öt írunk. Ez teljesen új alapokra helyezte az időérzékemet. Néha el szoktam szörnyülködni azon, hogy “Úristen! Már 2014-van!”. Folytatás
Ego fejlődés, meztelenül a színpadon
Sok dolog kavarog bennem azóta, hogy utoljára billentyűzetet ragadtam itt a blog keretein belül. Elgondolkodtató és nehezen süríthető téma az amiről az elmúlt hétvégén tanultunk, de szeretnék átadni nektek belőle egy szeletet, valamit amit magatokkal vihettek, valamit ami titeket is megmozgat. Arra gondoltam, hogy ma többek között egy kis játékra foglak invitálni benneteket. A játék lényege az introspekció, egy kis önmegértés lesz egy új teórián keresztül. Folytatás
Kéz a kézben: buddhizmus és kereszténység
Nagy kihívás volt számomra beszámolni arról, hogy mi is történt az Integrál Akadémia második hétvégéjén. Annyi mindent adott az életemnek, az aktuális lelkiállapotomnak ez a két nap, hogy semmi sem volt elég jó ennek kifejezésére. Talán azzal tudnám a legjobban szemléltetni, hogy miután hazaértem a buddhista előadásról, leültettem a páromat és közöltem vele, hogy ha törik, ha szakad, én kolostorba vonulok Keletre legalább egy hónapra, és ha kell, a hajamat is leborotválom hozzá. Dilettánsként hangzik, ugye? Pedig még mindig így gondolom. Folytatás
Mi van a sulin túl?
Minden vélemény fontos számunkra
2012-ben végeztem az akadémián. Így visszagondolva egy hatalmas játszótérnek látom, ahol őszintén „előadhattuk” magunkat, foglalkozhattunk saját és mások problémáival, elakadásaival.
Úgy gondoltam, ha már itt vagyok, 3 évig „komolyan”csinálom. Pszichodrámáztam, illetve terápiás kommunikációt tanultam az iskolán belül, külön jártam csoportos KIP-re, részt vettem Bence FLOW csoportjában, először volt egy női, majd egy férfi egyéni segítőm, családállításba is belekóstoltam. Folytatás
SEMMITTEVÉS? AZ, AMINEK LÁTSZIK?
Másfél éve végeztem az IntegrálAkadémián. Az iskolát munka mellett végeztem, s aztán munka mellett kezdtem klienseket támogatni útjukon. Az iskola harmadik évében éreztem az erősödő vágyat, hogy elhagyjam az addigi munkámat és átálljak segítői tevékenységre.
Egy belső önállósodási folyamat kezdődött, ami érzéseim szerint még nem fejeződött be, viszont a külső történések azt mutatják, hogy hatása mégis volt: Idén nyáron a munkahelyemen az osztályunkat átszervezték, a pozíciómat kivitték Romániába (“költséghatékony ország”) és én 15 év után közös megállapodással eljöttem a cégtől. Úgy élem meg, mintha most válnék igazán felnőtté.
Embertani ismereteim bővítése és színezése
A szombati előadásnak olyan hosszú volt a címe, hogy nem is bírtam megjegyezni. “A világ spirituális földrajza és kulturális antropológiája: a föld népeinek elhelyezkedése és spiritualitásuk”. Ezt most ügyesen bemásoltam ide az INTA oldaláról. Szerintem nekem ott akadt be a lemez, hogy nem tudtam mit jelent az “antropológia” szó. A hallatán nem jelent meg semmilyen kép a fejemben. Most viszont már tudom, hogy az antropológia “embertant” jelent, az emberi faj tanulmányozását. Így mindjárt más a helyzet, így már szeretem!
Barta Géza annyi oldalról mutatta meg nekünk az emberi fajt, amennyi oldalról még azt hiszem az életemben nem láttam. Mindjárt az elején egy videóval indított. Nem voltak benne szavak, csak zene és képsorozatok emberekről. Szinte mindegyik kép nagyon közeli volt és bár változtak a bőrszínek, az arcvonások, a viseletek, egy idő után azt vettem észre, hogy van bennük valami közös. A szemekben megjelenő egyetemes lélek.
