A nyugati ember egyik legnagyobb kihívása, hogy képes legyen egyensúlyban élni a rengeteg inger és csábítás mellett. Ha nem kapjuk készen a harmonikus élethez szükséges mintákat (márpedig kevesen vagyunk ilyen szerencsések), akkor nekünk magunknak kell ráébrednünk a színes cukormázzal bevont evidenciákra.
Itt van például rögtön a cukor kérdése. Rákos betegek kapásból nem ehetnek cukrot, mivel az káros az egészségre és „táplálja” a rákot. Vajon miért gondoljuk azt, hogy az egészséges embernek jót tesz? Vagy miért hisszük azt, hogy „á, nekem úgysem árt meg”?.
