Négy terület van, amin dolgozhatunk ahhoz, hogy harmóniát teremtsünk az életünkben. A test, a szellem, a lélek és az önmagunkra fordított idő egyensúlya képes a fizikai, valamint mentális egészség felé vezetni minket.
harmónia címkéhez tartozó bejegyzések
Miről mondanál le a harmóniáért cserébe?
A nyugati ember egyik legnagyobb kihívása, hogy képes legyen egyensúlyban élni a rengeteg inger és csábítás mellett. Ha nem kapjuk készen a harmonikus élethez szükséges mintákat (márpedig kevesen vagyunk ilyen szerencsések), akkor nekünk magunknak kell ráébrednünk a színes cukormázzal bevont evidenciákra.
Itt van például rögtön a cukor kérdése. Rákos betegek kapásból nem ehetnek cukrot, mivel az káros az egészségre és „táplálja” a rákot. Vajon miért gondoljuk azt, hogy az egészséges embernek jót tesz? Vagy miért hisszük azt, hogy „á, nekem úgysem árt meg”?.
Honnan tudod, hogy flow-ban vagy?
Az önismereti úton járva azt tapasztaljuk, hogy testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon közelít egymáshoz. Azokban a pillanatokban, amikor ezek a részeink teljes mértékben összehangolódnak, az ún. flow-élményben találjuk magunkat.
Ezt és a pozitív pszichológia fogalmát először Csíkszentmihályi Mihály fogalmazta meg. A „flow” áramlást jelent, mely jelenséggel kapcsolatban a tudós 1975-ben számos interjút készített. Az alanyok a flow-élményt úgy írták le, mint a vizet, mely tovább sodorja őket. Pszichológiai értelemben a „flow” egy adott cselekvésben történő lebegést jelent.
Szellemet a palackból…
Az egyik ok, amiért pályaválasztáskor a szociológia irányába fordultam az volt, hogy össze tudjam rakni magamban ennek az életnek nevezett, néha túlontúl fájdalmas játéknak a kirakós darabjait. Kerestem a „miérteket” és azt hittem, ebben segít majd a szociológia. Tény, hogy nagyon sokat megtanultam az egyetemen a társadalom kollektív működésmódjáról, hierarchikus és strukturális szerveződéséről, a mögöttes folyamatok organikus és mesterséges marionett szálairól. Azt éreztem azonban végig, hogy nem jutok elég mélyre a különböző elméletek és gyakorlatok tanulmányozásával. Nem kaptam meg a válaszokat és egy idő után úgy éreztem magam, mint a szárazföldön pattogó hal, aki kétségbeesve keresi a mélység vizei felé vezető átjárót a földben. Aztán később, ahogy hónapról hónapra egyre többet értettem meg és illesztettem be saját világképembe az integrál szemléletből, úgy éreztem, nem egy átjárót, de magát a tengert találtam meg.