Az integrál szemlélet szerint a Kozmosznak értelemmel teli, célirányos evolúciója van, amely transzperszonális nézőpontból nem más, mint a Szellem evolúciója.
A Szellem a mögöttes valóság, a mindenben mindig jelenlévő entitás, amelynek manifesztációja, az anyagi világban való megnyilvánulása az evolúció során bontakozik ki.
A Kozmosznak értelemmel teli, célirányos evolúciója van, amely transzperszonális szemszögből a Szellem evolúciója. A Szellem a mögöttes valóság, a nem manifesztált, mindenben mindig jelenlévő entitás, amelynek manifesztációja maga az evolúció.
Az egyik ok, amiért pályaválasztáskor a szociológia irányába fordultam az volt, hogy össze tudjam rakni magamban ennek az életnek nevezett, néha túlontúl fájdalmas játéknak a kirakós darabjait. Kerestem a „miérteket” és azt hittem, ebben segít majd a szociológia. Tény, hogy nagyon sokat megtanultam az egyetemen a társadalom kollektív működésmódjáról, hierarchikus és strukturális szerveződéséről, a mögöttes folyamatok organikus és mesterséges marionett szálairól. Azt éreztem azonban végig, hogy nem jutok elég mélyre a különböző elméletek és gyakorlatok tanulmányozásával. Nem kaptam meg a válaszokat és egy idő után úgy éreztem magam, mint a szárazföldön pattogó hal, aki kétségbeesve keresi a mélység vizei felé vezető átjárót a földben. Aztán később, ahogy hónapról hónapra egyre többet értettem meg és illesztettem be saját világképembe az integrál szemléletből, úgy éreztem, nem egy átjárót, de magát a tengert találtam meg.
