A tetteinkért vállalt felelősségre a felnőttség kritériumaként tekintünk. Ha el tudjuk látni magunkat, dolgozunk, fenn tudunk tartani egy otthont, egy családot, akkor a társadalom szemében felnőttnek számítunk.
Gyakran azt hisszük, ha már minden megvan, akkor hátradőlhetünk. Valójában a java még csak ekkor kezdődik, és itt derül ki, hogy sikerült-e felnőtté válnunk, vagy csak jól játsszuk a felnőtt szerepet?
