Az integrál közösség tagjaként önmagunkat kutatjuk és keressük egy életen át. Ez nem előfeltétele, hanem szervező eleme összetartozásunknak. Mi lehetne megfelelőbb alkalom az önkutatásra, mint a szeretet ünnepe, amikor spirituális zenék, szent énekek és mantrák segítségével juthatunk el legmélyebb önmagunkhoz? Itt nincs szükség álarcokra vagy dogmákra, szabadok lehetünk a zenélésben, az azt követő táncban, az önmagunkkal és másokkal való összekapcsolódásban.
Az integrál közösség tagjaként önmagunkat kutatjuk és keressük egy életen át. Ez nem előfeltétele, hanem szervező eleme összetartozásunknak. Mi lehetne megfelelőbb alkalom az önkutatásra, mint a szeretet ünnepe, amikor spirituális zenék, szent énekek és mantrák segítségével juthatunk el legmélyebb önmagunkhoz? Itt nincs szükség álarcokra vagy dogmákra, szabadok lehetünk a zenélésben, az azt követő táncban, az önmagunkkal és másokkal való összekapcsolódásban.
A fény születése mellett még egy dolog okot ad a közös ünneplésre: a közösség ünneplése. Azok a családok, ahol az együttlét mindig öröm, a családtagok harmonikus együttműködéséről, közös céljaikról és hasonló gondolkodásmódjukról árulkodnak. A mondás szerint az ember a családját és rokonait nem választhatja meg, azt azonban igen, hogy kivel barátkozik és kivel alapít újabb családot, közösséget.
A téli napforduló ősidők óta fontos ünnepe az emberiségnek. A nyári napfordulóval együtt egységes keretet adott őseink időszámításának. Az északi féltekén december 21-22-re esik a téli napforduló, a délin pedig pont ellenkezőleg, június 21-22-ére. Amíg a nyári napfordulón, Szent Iván-éjszakáján azért gyújtottak tüzet, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény születését, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték.
