Amikor életünkben elérünk egy bizonyos érettséget, akkor magától, mintegy sorsszerűen ébred fel bennünk a megismerés vágya. Ekkor önkéntelenül is befelé fordulunk, hogy a lét rejtelmeit, az élet nagy kérdéseit kutassuk. Keresésünkben eljön az a pillanat, amikor a testünk és lelkünk felé akarunk fordulni. Ez az a pont, ahol a keresőnek érdemes a jóga útjára lépnie.
A jóga testre és lélekre gyakorolt hatása
A jóga kezdeti gyakorlatai a különleges ülésmódok és testhelyzetek elsajátítása. A különböző céloknak megfelelően többféle elv jut érvényre az előírt testhelyzetekben, avagy ászanákban, amikből testileg-lelkileg profitálhatunk. Íme, néhány a jóga gyakorlásának jótékony hatásából, a teljesség igénye nélkül.
- Az előre- és hátrahajlás gyakorlatai a gerinc hajlékonyságát fokozzák.
- A testtartások bizonyos jótékony nyomást gyakorolnak a test belső szerveire, éppen azokra, melyek helyzetüknél fogva általában nélkülözik a nyomási ingereket.
- A fordított testhelyzetek segítenek abban, hogy fordítva, a megszokottól eltérő nézőpontból tekintsünk a világra.
- Az ászanák helyes gyakorlásának eredményeként biztosíthatjuk a magunk számára azt a normális egészségi állapotot, melyben testünk minden egyes szerve akadálytalanul, egészségesen és természetesen működik.
- Az egyes testtartások vagy ászanák hatására szubjektív érzések és tapasztalatok keletkeznek bennünk, melyekre szükségünk van a jóga eredményes gyakorlásához. Ezek fokozzák biztonságérzetünket, bátorságunkat, érzékeltetik a testünk feletti uralom készségét, felemelően hatnak tudatunkra és serkentik szellemi erőfeszítéseinket.
- Az ászanák sikeres elsajátításának kézzelfogható eredményei csökkentik a sikerben való kétkedésünket.
- A gyakorlás során felpuhul karakterünk merevsége (pl. az izmok tetszés szerinti ellazításának következtében), ami támogatja annak teljes lebontását.
- A különböző testhelyzetek begyakorlása közben igen sok olyan izom mozgatását is megtanuljuk, amik nem függnek az akaratunktól. Ha csak egyetlen ilyen izmunkat is sikerül valaha megmozgatnunk, már tudjuk a módját, hogyan kíséreljük meg gondolataink féken tartását, illetve tudatunkból való kizárását.
A test uralásának gyakorlatai mellet a jóga tehát megtanít a személyiségünk feletti uralomra. Ennek megvalósításához a két legfontosabb lépés a cselekedeteink önérdekű szándékok alóli semlegesítése, valamint a karakterünk merevségének feloldása.
Több célt is kitűzhetünk magunk elé gyakorlás közben
A Természetben minden lélegzik, a lélegzés pedig nem más, mint az Univerzum egységes ritmusa. A személyiség lélegzése a kitörő indulatokban és a szorongó érzésekben nyilvánul meg. A tudat lélegzése a gondolkodás. A belső-én lélegzése az érvényesülési (jó vagyok) és a fogyatékossági érzés (nem vagyok elég jó) váltakozása, valamint az ehhez kapcsolódó képzelettársítások.
A lélegzés szabályozásának éppúgy, mint a testgyakorlatoknak többirányú célja van:
- Felrázni a fizikai szervezetet a tespedtségből.
- Megváltoztatni a vérkeringést és az anyagcserét, ennek révén kihatni az idegrendszerre és a test valamennyi szervére egyaránt. Ezek hatására leküzdeni a betegségeket és fenntartani az egészséget.
- Elsajátítani az ösztönökön való uralkodás képességét.
- Megszüntetni az elme ösztönös működéseit: a belső én-reakciók, a gondolkodás és a képzelettársítások megfékezésével.
Ha elengedjük a sikert, elnyerjük az önbizalmat
Mindezek elsajátítása és helyes gyakorlása jókora löketet ad önbizalmunk stabilizálódásához. Szükségünk is van rá, hiszem a legnehezebb feladat még hátra van. Ha ugyanis szeretnénk kikerülni az örökös önmarcangolás ördögi köréből, meg kell tanulnunk lelassítani, majd meggátolni az alkalmanként fellépő érvényesülési (jó vagyok) és fogyatékossági (nem vagyok elég jó) érzések hullámzását. A cél – mint a jógában általában – a semleges középpont és az egyensúly megtalálása.
Minden egyes kudarc a fogyatékosság érzését kelti bennünk, miszerint nem vagyunk elég jók, nem vagyunk szerethetők. Addig ostorozzuk magunkat ebben az állapotban, amíg nem történik velünk valami jó, egy sikerélmény, ami az érvényesülési érzésünket támogatja és a másik oldalra billenti a mérleget. Egy darabig ebben is elidőzünk, majd megint átélünk valami „rosszat” és minden kezdődik előröl.
Ez a körforgás szenvedést okoz nekünk, amiből úgy tudunk kilépni, ha megtanuljuk uralni belső reakcióinkat. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy minden sikerrel és minden kudarccal szemben közömbössé válunk. Nem hagyjuk, hogy tapasztalataink élményekké alakuljanak bennünk, amik visszahatnak karakterünkre, hanem a szemlélő semleges nézőpontjából tekintünk rájuk.
A látszat ellenére ettől életünk a legkevésbé sem válik egyhangúvá, sőt. Kilépünk az elismerés hajszolásából, nem mások véleménye alapján tesszük vagy nem tesszük a dolgunkat. Egyszerűen csak önmagunkra figyelünk és átadjuk magunkat a belső hang vezetésének. Megengedjük, hogy az élet rajtunk keresztül áramoljon: ha akar, csendben nyugodjon, ha akar, alkosson. Ekkor nem számít az eredmény, a létezés örömében úgy tűnik, a mindenséget kaptuk ajándékba. Szeretettel fordulunk önmagunk felé, legyenek bár sikeresek vagy sikertelenek cselekedeteink. Lelkünk megnyugszik, és mi úgy érezzük, hogy végre hazaérkeztünk.
Felhasznált irodalom: Bőr Róbert, A yoga lélektana, 2007-2008 – Integrál Akadémia jegyzet
Hozzászólások