Mit tanít az enneagram?

Személyiségünk alapja korai gyermekéveinkben alakul ki. Olyan meghatározott érzések, hiedelmek és viselkedési formák mentén rendezzük be az életünket, amiket ebben az időszakban sajátítunk el. Amikor ezek megrögzülnek személyiségünkben, kialakul a karakterfixáció.

Későbbi életünk során erre az alapfixációra építjük emberi kapcsolatainkat, párkapcsolatainkat, érdeklődési körünket és általában a szakmánkat is. Miért? Mert felépített személyiségünk védelme érdekében állandóan fenn akarjuk tartani berögzült érzelmi-, gondolkodási- és viselkedési mintáinkat. Ebbe pedig nem kevés energiát fektetünk egy élet alatt.

Folytatás →

Így lépj egyet önmagad felé!

Vannak napok, amikor felkelni sincs kedved, mégis kimászol az ágyból. Egy belső ígéret hajt, hogy cserébe később majd jobb lesz. Már csak erre az üzletre, erre a bónuszra vagy csak arra az utolsó előléptetésre van szükséged. Mi lesz utána, boldog leszel? Miért hisszük azt, hogy előbb bele kell halnunk az életbe ahhoz, hogy elkezdhessünk élni?

Folytatás →

Az archetípus, mint a szerelembe esés oka

Az analitikus pszichológia Carl Gustav Jung svájci pszichiáter és pszichoterapeuta nevéhez kötődik, mely a tudattalan pszichés folyamatok meghatározó szerepét hangsúlyozza az ember életében. Apai felmenői között többen érdekeltek voltak az okkultizmus tanulmányozásában, anyai ágon pedig a látomások előfordulása volt jellemző, ahogy Jung édesanyja, Emilie esetében is. 1902-ben írt, Az úgynevezett okkult jelenségek pszichológiájáról és patológiájáról című orvosi disszertációjához sajátélményű spiritiszta szeánszaiból merített anyagot. Ezen alkalmak tapasztalatai ébresztették rá Jungot a tudattalan létezésére.

Folytatás →

A Kabbala és az Élet Fája

A Kabbala a judaizmushoz kapcsolódik, ezért teremtéstörténete is hasonló. A héber-arameus szó jelentése: kapni, befogadni. Tanítása szerint fajtól, vallástól és származástól függetlenül mindnyájan isteni szikrák vagyunk, akiket Isten a saját képmására teremtett.

Folytatás →

Hogyan fejlődünk, ha megtörünk?

Az integrál pszichológia a tudat evolúcióján, az „én” fejlődési szintjein keresztül tanulmányozza a személyiséget és annak patológiáit. Jelenleg az evolúció a biológiai szintet meghaladva az emberek tudatában zajlik.

A fejlődés a tudat alattiból indul, és az öntudaton át a tudat felettiig, a szupertudatig halad – ez a folyamat a Szellem saját kibontakozása és evolúciója. Ezt nem egy merev, lineáris fejlődési folyamatként kell elképzelnünk, inkább koncentrikusan egymásba ágyazódó körökként, amelyben minden szint magába olvasztja és tartalmazza az alatta lévő szinteket is.

Folytatás →

Mit mond az integrál a szellem evolúciójáról?

Az integrál szemlélet szerint a Kozmosznak értelemmel teli, célirányos evolúciója van, amely transzperszonális nézőpontból nem más, mint a Szellem evolúciója.

A Szellem a mögöttes valóság, a mindenben mindig jelenlévő entitás, amelynek manifesztációja, az anyagi világban való megnyilvánulása az evolúció során bontakozik ki.

Folytatás →

Milyen állomások vezetnek a megvilágosodáshoz?

A hétköznapi tudatállapotból a megvilágosodás egy átmeneti transzállapotnak tűnik. Úgy gondolunk rá, mintha egy extrém spirituális „hely” lenne, ahová ellátogatunk. Amikor viszont átéljük, ráébredünk, hogy pont fordítva van. Az a valódi, örök állapotunk és az anyag világa az, ahol átmenetileg látogatóban vagyunk.

Folytatás →

Hogy léphetsz a létezés magasabb síkjaira?

Az integrál szemlélet nem más, mint egy fejlődéstudatos, evolúciós gondolkodásmód. A modernitásra a zárt szív és okos fej volt jellemző. A posztmodernnel megérkezett a szívnyílás, elcsendesültek a gondolatok, az emberekben felmerült a lélektől lélekig való kapcsolódás igénye. A poszt-posztmodern beáramlása, vagyis az integrál szemlélet meghozta a minket körülvevő és mindent átható láthatatlan mezővel, a spirituális dimenzióval való kapcsolódás lehetőségét is.

Folytatás →

Látható és láthatatlan függőségek

A függőség/addikció folyamatos vágy, sóvárgás egy bizonyos kémiai szerre vagy viselkedésre, ami kényszerítő erővel hat ránk és ismételt használatra ösztönöz. Egy idő után a szer(ek) fogyasztása fontosabbá és értékesebbé válik számunkra, mint az elfogadott, magasabb értéket képviselő viselkedésmódok.

Bár azt hisszük, a szerhasználattól boldogabbak leszünk, valójában testileg és lelkileg egyre inkább leépülünk, ami az idő múlásával fizikai/pszichés betegségekben, a személyiség torzulásában, agyi károsodásban és korai elbutulásban (demencia) mutatkozik meg.

Folytatás →