Tudom, sok hajmeresztő információval árasztalak el titeket, éppen ezért itt az ideje, hogy szusszanjatok egyet, és visszatérjetek egy kicsit a hétköznapi valóságba, a világi élet nyújtotta élményekhez. Mindenféle kommentár nélkül, pihenésként nézzétek meg az alábbi videót:
Szabó András
A tegnapi nap során néhány perc erejéig megmártózhattunk a születést megelőző időszak kellemes és kevésbé kellemes élményeiben. Ahogy azt a cím is mutatja, ma újabb könnyed és felhőtlen pillanatokkal ajándékozlak meg titeket. A második születési mátrix élményvilágát köszönthetjük Camus, Sartre, és Samuel Beckett írásaiban, valamint Hieronymus Bosch, vagy a kortárs H.R. Giger művészetében is. A jó hír az, hogy bármilyen szörnyűnek és kellemetlennek tűnjenek is a soron következő élmények, azok a biológiai születés természetes részei, illetve annak szimbolikus leképeződései. Következzen tehát a második születési alapmátrix, vagy ahogy Stan mondaná: Kozmikus elnyeletés és kiúttalanság, avagy maga a pokol.
Bizonyára veletek is előfordult már, hogy egy-egy nehéz pillanatban szívesen visszasírtátok volna magatokat a gondtalan gyermekkorba, vagy a béke és harmónia első menedékébe, a jó meleg anyaméhbe. Akár bólogattok, akár nem, most itt a lehetőség, hogy egy ötperces transz erejéig – csak amíg a cikk is tart – instant regresszáljatok a születést megelőző áldott/átkos állapotba. Ha tovább olvastok, megismerkedhettek az első születési mátrix bonyolult és rendkívül izgalmas szimbolikájával. Aki a bejegyzésen túl még nyújtaná kicsit az élményt, annak ajánlom szíves figyelmébe a szombati légzés csoportot. De ne szaporítsuk tovább a szót: Előre! – vagyis – Vissza az anyaméhbe!
Stan Grof munkásságát leginkább négy nagyobb téma köré csoportosíthatjuk: pszichedelikus terápia, tanatológia (haldoklás és a halálközeli élmények tanulmányozása), holotróp légzés, és spirituális krízis. De mi a közös ebben a négy helyzetben? Mindegyik szorosan kapcsolódik a nem szokványos tudatállapotok egy speciális alosztályához, amelyet Grof holotrópnak nevez. A pszichedelikus terápiában a holotróp állapotot valamilyen tudattágító szer (LSD, pszilocibin, meszkalin, triptamin, vagy amfetamin származék) váltja ki, a holotróp légzésnél a felgyorsított légzés, az érzelmeket mozgósító zene és a megfelelő testmunkatechnika kombinációja teszi ugyanezt. A spirituális válság során a holotróp állapot spontán módon jelenik meg és a kiváltó okok csak ritkán azonosíthatóak. A halálközeli élmények esetében a tudatállapot megváltozását egy konkrét élethelyzet idézi elő. De hogyan is kapcsolódik mindez az emberi psziché kibővített térképéhez? Ha tudni szeretnétek, nézzétek meg a videót, majd olvassatok tovább:
Volt itt minden az elmúlt napokban az instant megvilágosodástól kezdve, a kozmikus LSD élményeken át, egészen a spirituális ébredéssel fűszerezett gyermekszülésig, hogy az új Bibliát író Lukoffról már ne is beszéljünk. Jó eséllyel az már mindenki számára kiderült, hogy a transzperszonális pszichológia valahogy nem az a “hagyományos” pszichológia. Előszeretettel dolgozik például nem-szokványos tudatállapotokkal, a verbális terápiák helyett inkább az élményalapú terápiákat részesíti előnyben, és alapvetően nyitott minden olyan élményre, amely túlmutat a mindennapi, személyes dimenzión. De hogyan is kezdődött mindez? Eleinte ott volt a viselkedéstudomány és a pszichoanalízis, majd jött a humanisztikus pszichológia. És aztán? Egy nap, Abraham Maslow gondolt egyet, odafordult barátjához, Anthony Sutich-hoz, megpödörte bajuszát és így szólt: Te Anthony, nem felejtettünk mi el valamit? Ha kíváncsi vagy a részletekre, na meg a hiteles történetre, olvass tovább.
Mostanában kicsit sok volt a szöveg, már három nap is eltelt az utolsó videó óta. Jöjjön most egy kis extra vizuális-akusztikus tudattágítás a transzperszonális pszichológia legnagyobb elméivel. Az alábbi videóban megismerkedhettek James Fadimannel, Ralph Metznerrel, Charles Tarttal, és Frances Vaughannal. Ha jók lesztek, még mesélek róluk. Holnap pedig, ha még olvastok, megtudhatjátok, hogy hogyan alakult ki a transzperszonális pszichológia, és egyáltalán, mi a csuda az a transzperszonális pszichológia.
Szabó András
Tegnap elolvashattátok Stan nem mindennapi történetét arról, hogy miként jutott el a pszichoanalízistől a transzperszonális pszichológiáig. Na de mi a helyzet feleségével, Christinával? Őt mi indította el az úton? Miért pont a függőségekkel és a spirituális krízissel kezdett el foglalkozni?
Gyermekkor Honoluluban, zavartalan családi élet, spontán Kundalini élmény a szülőszobán, a homlokon “csókoló” Swami Muktananda, találkozás Stannel, elmerülés a lélek sötét bugyraiban, függőség és felépülés. 12 év dióhéjban. Jöjjön Christina története:
Tudtátok, hogy Stan Grof eredetileg animációs filmeket akart készíteni? A gimnázium után jelentkezett is a prágai Barrandov filmstúdióhoz. Röviddel azelőtt, hogy munkába állt volna, egy barátja kölcsönadta neki Freud Bevezetés a pszichoanalízisbe című könyvét, amit még aznap este kiolvasott. Lenyűgözték Freud újszerű gondolatai. Úgy döntött, az animációs filmek helyett inkább a pszichoanalízist és az orvosi pályát választja. Azt hiszem, ez megér néhány hálaszót és egy virtuális kalapemelést, köszönjük Sigmund.
Ha kíváncsiak vagytok, hogyan jutott el Stan a pszichoanalízistől a transzperszonális pszichológiáig, olvassatok tovább, majd nézzétek meg a videót is.
A Holotróp Légzés egy erőteljes önismereti és gyógyító technika, amely a modern tudatkutatás, az antropológia, a különböző mélylélektani iskolák, a transzperszonális pszichológia, a keleti spirituális gyakorlatok és misztikus tradíciók elemeit ötvözi. A holotróp (holotropic) elnevezés szó szerint azt jelenti, hogy „a teljesség felé tartó” (görögül „holos” = teljes és „trepein” = valami felé haladni).
