A harmadik találkozóra már szinte úgy mentem, mintha hazamentem volna. Tudtam, hogy találkozni fogok egy csomó osztálytársammal, felsőbb osztályba járókkal, ismerős arcokkal, akikkel még eddig nem elegyedtem szóba, de már legalább ismerős az arcuk. Ráadásul ez az alkalom közvetlenül a téli flow tábor után volt, szóval még a táborosokkal is együtt lehettem egy kicsit. Már előre örültem, hogy megint megtalálom a jó kis kuckós helyemet a földön, ahol a jóga összes ülő ászanáját szabadon kipróbálhatom az előadás alatt. Kellemes volt megint megérkezni az Anahita Jóga és Szellemi Központba is, hogy megint körülvegyenek a kővel berakott falak és kellemes volt rágondolni arra is, hogy Bence ez alkalommal is teljes fizikai jelenlétében lesz a teremben. És még ha szimplán csak jelen lett volna! Elhozta nekünk megmutatni a Nirvána fényképét!!! Én a helyében ezzel reklámoztam volna az előadást. 🙂 Folytatás
Pőcz Adriana bejegyzései
Buddhista tanulmányok Bencével – II. találkozás
Lassan mindenki megnyugszik a teremben. Az utolsó ember is befejezi a fészkelődést, a tökéletesen kényelmes póz megtalálását és elcsendesedik. Bence a kivetítő vászon előtt áll, kezében egy hangtál, mellette Szilasi Márti, aki a csend beállta után megadja nekünk az alaphangot. Csatlakozik hozzá Bence mély hangja, majd fokozatosan több hang a teremben. Pár másodperc alatt az összes hang összekapcsolódik egy közös “OM”-ban. Nincs szünet. Folyamatosan zeng az OM, ki-ki a saját lélegzetvétele szerint rezegteti, és ettől kialakul egy erős hangtér, amiben elidőznék akár az idők végezetéig is. Ebből a közös hangból egyszer csak egy hang más irányba indul el. Bence elkezd páliul kántálni egy buddhista szent szöveget, ami olyan, mint egy mellékfolyó a nagy folyó mellett. Azonos irányba halad, ugyanaz a víz táplálja, de egy külön medre van. Élvezettel hallgatom az ismeretlen szavakat, mintha belül tudnám, hogy mit jelentenek. Majd a kis patak ismét belefolyik a nagy patakba és lassan minden elcsendesedik. Teljesen csend van és nekem remeg a tüdőm. Olyan, mintha most verődnének vissza a hangok a falakról. A mai buddhizmus estébe Bencével ez a bevezető… Ezúttal a testével is jelen van a helységben. Folytatás
Téli integrál tábor 2014
Milyen érzés a Szilvesztert egy integrál táborban tölteni? Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem szeptemberben, amikor szembetalálkoztam azzal a lehetőséggel, hogy egy ilyen táborban töltsem a 2014-es év utolsó napjait. Körülbelül 16 éves koromig mindig otthon töltöttem a Szilvesztert és az összes ez után következő Szilvesztert meg a legközelebbi barátaimmal. De azon a szeptemberi napon “belém bújt az ördög” és úgy éreztem, hogy én a táborban akarok lenni, amikor éjfélt üt az óra… Hála ennek a döntésemnek most már tudom a választ a kérdésemre, hogy milyen Bence táborában tölteni a Szilvesztert. …. lelket felemelő, lelket simogató…. Folytatás
A zenészek már hangolnak az Integrál Szent estére!
Elmentem megnézni a zenészek próbáját, hogy beszámolhassak nektek, mire számíthattok szombaton este! Íme 🙂
…. ülök egy szobában és körülvesz 8 zenész. Gitár, dobok, hegedű, emberi hangok, mozdulatok, ritmus, közös lélegzés és pár körbe-körbe ismétlődő szó, amik mintha tartanák a teret ahhoz, hogy a többi zenész messze tájakra tudjon elrepülni. A dob egyenesen a tüdőmben szól, legszívesebben levetném a testemet és eggyé válnék vele…
A szoba túl kicsi ahhoz, hogy a hangok szétszóródjanak. Egy helyen maradnak, koncentrálódnak, visszaverődnek a falakról és nem marad egyetlen egy pici része sem a térnek, ami ne lenne megtöltve zenével. Folytatás
Bepillantás a judaizmusba és az iszlámba
Ismét a spirituális hagyományok világában kalandoztunk. Szombaton Riesz Gáboré volt a szó, aki a judaizmusról mesélt nekünk. Tetszett, hogy mindjárt az előadása elején bevezette a tegeződés “hagyományát”. Azt mondta, hogy a bibliai nyelv is tegeződő. És tényleg! Akkor esett le nekem, hogy minden bibliai szövegben tegeznek engem. Isten nem magázódik senkivel sem! 🙂 A második meglepő tény az volt, amikor Gábor közölte, hogy a zsidó naptár szerint már 5775 – öt írunk. Ez teljesen új alapokra helyezte az időérzékemet. Néha el szoktam szörnyülködni azon, hogy “Úristen! Már 2014-van!”. Folytatás
Buddhista tanulmányok Bencével – I. találkozás
Pénteken, november 28-án megtörtént az első találkozás abból a négyből, amit Bencével és a buddhizmussal fogunk tölteni az elkövetkezendő 2 hónapban. Az Anahita Jóga és Szellemi Központban voltunk, aminek imádom a téglával berakott falait, a “földalatti” elbújós hangulatát, a könyveket a polcon, az aprópénzből megalkotott mandalát a falon és még számtalan más részletét. Ugyanitt volt a sulis előadásunk is a buddhizmusról pár héttel korábban.
Amikor az Integrál Akadémia meghirdette az előadás sorozatot, rögtön bejelentkeztem. Folytatás
Embertani ismereteim bővítése és színezése
A szombati előadásnak olyan hosszú volt a címe, hogy nem is bírtam megjegyezni. “A világ spirituális földrajza és kulturális antropológiája: a föld népeinek elhelyezkedése és spiritualitásuk”. Ezt most ügyesen bemásoltam ide az INTA oldaláról. Szerintem nekem ott akadt be a lemez, hogy nem tudtam mit jelent az “antropológia” szó. A hallatán nem jelent meg semmilyen kép a fejemben. Most viszont már tudom, hogy az antropológia “embertant” jelent, az emberi faj tanulmányozását. Így mindjárt más a helyzet, így már szeretem!
Barta Géza annyi oldalról mutatta meg nekünk az emberi fajt, amennyi oldalról még azt hiszem az életemben nem láttam. Mindjárt az elején egy videóval indított. Nem voltak benne szavak, csak zene és képsorozatok emberekről. Szinte mindegyik kép nagyon közeli volt és bár változtak a bőrszínek, az arcvonások, a viseletek, egy idő után azt vettem észre, hogy van bennük valami közös. A szemekben megjelenő egyetemes lélek.
Elindulnak az INTA bloggolások!
Minden vélemény fontos számunkra
Adriana vagyok és két másik blogtársammal ezentúl rendszeresen hírt fogunk adni az Integrál akadémián szerzett élményeinkről. Bemelegítésként most megosztom, hogyan is kerültem bele a képbe és csatolok magamról egy fotót is, hogy el tudjátok képzelni, ki van a sorok mögött….
ESEMÉNY KRÓNIKA: Két hónapja, 2014 szeptemberében kezdtem járni az Integrál Akadémiára, mint új elsős. Már az első hétvége után írtam egy összefoglalót. Csak úgy, kikívánkozott belőlem, spontánul megszületett. Aztán gondolkodtam azon, hogy megírom Bencének, hogy akarja-e, hogy valaki rendszeresen írjon ilyen összefoglalókat (mondjuk én…). Végül elengedtem ezt a gondolatot. “ÁÁÁÁÁ…. Biztos hülyeség. Nem akarná.” Végül ő maga küldött egy emailt az osztálynak azzal a kérdéssel, hogy kinek lenne kedve blogolni? És ettől a ponttól kezdve minden úgy ment, mint a karika csapás. Hárman lettünk, akik erre a feladatra vállalkoztunk, Bence összehangolt minket, nagyon világos kereteket szabott, megfogalmazta az irányelveket, leosztotta a feladatokat és útjára engedte a folyamatot. Ilyen az INTA… hatékonyan szerveződő, belső fejlődést generáló intézmény.
