Erik Erikson, neves német fejlődépszichológus és Pulitzer- díjas író elmélete hasonlít a mesék forgatókönyvére. Ahhoz, hogy a hős elérje vágyott célját, különböző kihívásokkal kell megküzdenie, amelyek kapcsán valami értékes kerül birtokába. Erikson 8 fejlődési fázist ír le, amelyek sikeres teljesítése (megfejlődése) hatására az énerő egy fontos komponense kerül birtokunkba. Minden szakaszra jellemző egy adott krízis, ami a környezettel való konfrontáció során alakul ki. Ennek a krízisnek létezik egy optimális megoldása, ami nézőpontváltást igényel. A szakaszokkal való megküzdés feltétele az énerő. A krízis megoldása nem odázható el, a megoldatlan problémákat visszük tovább magunkkal a következő szakaszba. Hangsúlyozza, hogy a fejlődéshez szükséges az egyén aktív erőfeszítése és kiemeli a környezet optimális reagálásának fontosságát is. Ugyanúgy mint a mesékben 🙂 A cikk további részében kifejtjük ezt a 8 szakaszt. Folytatás
Integrál Akadémia bejegyzései
A középpontba vezető út
A keresztény egyházak életében a megújulás nagy lehetőségét hordozza, hogy a hívőknek meditációs gyakorlási lehetőségen át adjanak egy új ösvényt az evangélium mélyebb megértésére. Erre nagy igény mutatkozott a keresztény hívők részéről, akik közül sokan más vallási hagyományokhoz fordultak hiányolván a keresztény tanításból a meditációs gyakorlást. Keating atya pótolta ezt a hiányt a Belső imádság (centering prayer: szó szerinti fordításban a középpontba vezető, összpontosító ima) leírásával és bevezetésével a Nyitott tudat, nyitott szív könyvében. Na de nézzük meg közelebbről, mi is ez a Belső imádság, amelynek kevés köze van a Mi atyánk recitálásához. Folytatás
A szorongásról
Bár mindannyian átélünk félelmeket és szorongást (tárgy nélküli félelmet) életünk során, a szorongásos zavarban szenvedők vagy túlzó mértékben, vagy túl sok ideig érzik ezeket az érzéseket. Mégsem gondolhatunk úgy a szorongásra, mint ami egyértelműen negatív, hiszen arra hívja fel a figyelmünket, hogy jóllétünk veszélyben forog, és olyan testi válaszokat indít el, amik felkészítenek arra, hogy megküzdjünk ezzel a veszéllyel.
Spirituális élmény vagy patológia?
Írta: – Rozália Kovács–Napier, Nemzetközi Spirituális Krízis Hálózat alapítótag
Világszerte ezrek számolnak be spirituális élményeikről, magasabb tudatállapotokra való ébredésükről. Ez egyben lehetőség is arra, hogy nagyobb erőforrásokat fordítsunk kollektív emberi potenciálunk kiteljesítésére, teljesebb megélésére. Jelenlegi kulturális kereteink között azonban destabilizáló is lehet a jelenség – látszólag ugyanis egyre több embernél okoz mentális problémákat ez a folyamat, ezzel is tovább fokozva a jelenlegi globális krízist. Folytatás
Findhorn – spirituális közösségépítés
Spirituális közösségépítésben 53 éves tapasztalattal rendelkező Findhorn közösség hazánkba látogat az Integrál Európai Konferenciára (IEC).
A Findhorn spirituális közösség, amely alapítása óta rengeteg változáson ment keresztül, ma is az alapításkor lefektetett három fő alapkő szerint éli napjait. A természettel közösen alkotva, a világ szolgálatában élve, tevékenységeiket a befelé figyelésben felbukkanó bölcsesség vezérli. Folytatás
Emberibb világ a gyerekeknek: az iskolarendszer integrálos meghekkelése
– Robert Macleod, Phorms Frankfurt Taunus Általános Iskola, Németország –
Amikor tanítani kezdtem, naivan úgy képzeltem, hogy az AQAL alapjait egy kilencévesnek is könnyedén el tudom magyarázni. Tudják mit? Nem sikerült. Persze, hogy nem. Ezután taktikát váltottam, mert megértettem, hogy az integrál szemlélet a negyedik osztályos tanterv részeként nem válik a gyerekek hasznára és célszerűbb, ha inkább a tantermi aktivitás kiegészítésére használom. Kíváncsiságom nem hagyott nyugodni, míg ki nem találtam, hogyan tudnánk az AQAL-lal kiegészíteni a tanmenet elemeit. Folytatás
Egy-Más szemében – Szemkontaktus kísérlet 2015, ahogy mi láttuk – videó
Hova tűntek az emberi kapcsolatok?
Ezt a kérdést feszegették az Erzsébet térre szervezett flashmob résztvevői, köztük az Integrál Akadémia volt és jelenlegi hallgatói. A budapesti esemény a világ számos országában megtartott Szemkontaktus Kísérlet (The World’s Biggest Eye Contact Experiment) része volt. Egy percig kellett egy másik ember, lehetőleg egy idegen szemébe nézni – ugye ismerős gyakorlat?
Video: endizájn
Kéz a kézben: buddhizmus és kereszténység
Nagy kihívás volt számomra beszámolni arról, hogy mi is történt az Integrál Akadémia második hétvégéjén. Annyi mindent adott az életemnek, az aktuális lelkiállapotomnak ez a két nap, hogy semmi sem volt elég jó ennek kifejezésére. Talán azzal tudnám a legjobban szemléltetni, hogy miután hazaértem a buddhista előadásról, leültettem a páromat és közöltem vele, hogy ha törik, ha szakad, én kolostorba vonulok Keletre legalább egy hónapra, és ha kell, a hajamat is leborotválom hozzá. Dilettánsként hangzik, ugye? Pedig még mindig így gondolom. Folytatás
Mi van a sulin túl?
Minden vélemény fontos számunkra
2012-ben végeztem az akadémián. Így visszagondolva egy hatalmas játszótérnek látom, ahol őszintén „előadhattuk” magunkat, foglalkozhattunk saját és mások problémáival, elakadásaival.
Úgy gondoltam, ha már itt vagyok, 3 évig „komolyan”csinálom. Pszichodrámáztam, illetve terápiás kommunikációt tanultam az iskolán belül, külön jártam csoportos KIP-re, részt vettem Bence FLOW csoportjában, először volt egy női, majd egy férfi egyéni segítőm, családállításba is belekóstoltam. Folytatás
Miért lettem pszichológus?
Gyerekkoromban egyszer átmentünk apukámmal a szomszédba, ahol Lajos bácsi és felesége Ili néni lakott. Baromi büdös volt Ili néninél ezért azt mondtam “itt büdös van”. Apám lefagyott, Lajos bácsi zavartan heherészett, Ili néni pedig elfehéredett és rosszul volt, és némán meredt maga elé. Ekkor azt mondta apám, hogy nem szabad ezt mondani Ili néninek. Akkor meg voltam győződve, hogy Ili néni szegény beteg, azért nem szabad ezt mondani. Később kiderült: nem beteg, csak felnőtt. És a felnőttek azt hiszik, hogy nem bírják az igazmondást és hazudniuk kell egymásnak, hogy boldogok legyenek. Akkor rájöttem, hogy mi gyerekek vagyunk az erősek és a felnőttek gyengék, mert ők nem bírják az igazmondást, mi meg igen, nem félünk tőle. A felnőttek a komfortos tettetést szeretik, mert félnek egymástól.
